Az ókorbanKelea,Celeia néven volt ismert, ennek töve valószínűleg azindoeurópai*kel- 'magaslik, hegy' szó volt, arra utalva, hogy a város hegyre épült erődített település volt.[3]
Mások szerint azóírcelīd – 'elrejt' eredet is számításba jöhet, és nem elhanyagolható a kapcsolat aKeltoi 'kelták' népnévvel sem.[4]
Első középkori említéseCylie néven történt, az 1122 és 1137 között készültWolfhold von Admont krónikájában.
A helyi szlovén köznyelvben a város nevének kiejtéseCjele vagyCele.
A város a celjei Felső Vár (407 m) alatt, aSavinja,Ložnica, ésVoglajna folyók összefolyásánál terül el, a Savinja völgy legalacsonyabb részén, 241 m-es tengerszint feletti magasságban.
Celje környékét gyakran sújtják kisebbföldrengések.
Celje, Georg Matthäus Vischer,Topographia Ducatus Stiriae,Graz 1681Celje 1750-es látképe. Balról a Voglajna folyó látszik, amint a Savinjába ömlikCelje, 1830 – Kaiser, Graz kőnyomataRégi képeslap Celjéről. Előtérben a vasútállomás, jobbra a Cillei-palota, balra a Vasudvar (Železni dvor,Eisenhof)
A környék első telepesei ahallstatti kultúrához tartoznak. Akelta időkben a település neveKelea volt; a kutatások arra utalnak, hogy a kelták pénzt is vertek itt. Miután e terület aRómai Birodalomhoz került, a településCivitas Celeia néven volt ismert. Városi privilégiumait Claudius császár (41–54) uralkodása alatt, i. sz.47-ben nyerte elmunicipium Claudia Celeia néven. Celeia hamarosan virágzó római kolónia lett, komoly építkezések színhelye.Mars templomát birodalom-szerte ismerték. Az írásos emlékek arra utalnak, hogy a város gazdag, sűrűn lakott volt, biztonságos falakkal és tornyokkal, többemeletes márványpalotákkal, széles terekkel és utcákkal. Második Trójának,Troia secundának is nevezték. Celeiát érintette azAquileiábólPannonia felé haladó római út, aborostyánút egyik szakasza.I. Constantinus római császár (272–337) uralkodása alatt, 320 körül, Aquileia püspökség része lett. Az5. és6. századinépvándorlások folyamán a várost szláv törzsek lerombolták, de a koraiközépkorban újjáépült.
Ennek szimbóluma volt a Német Kulturális Központ (németül:Deutsches Haus), amely 1906-ban épült (ma: Cillei-palota,szlovénül:Celjski dom).
Aszlovén nyelvű oktatás 1895-ben kezdődött el az 1808-as alapítású 1. számú cillei gimnáziumban.
A népesség folyamatosan növekedett ebben a periódusban. 1840 és 1900 között Celje lakossága 1793-ról 6743-ra ugrott (→#Népesség). ADéli Vasút elsőBécs–Trieszt-i szakasza 1846. április 27-én ért el ide. Az elsőtelefonvonalat 1902-ben fektették le, a város 1913-kapottelektromos ellátást. A Nemzeti Palota(Narodni dom), amely ma a polgármesteri hivatal és a városi tanács székhelye, 1896-ban épült. Az első világháború vége és a monarchia 1918-as összeomlása után, Celje aSzerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (későbbi nevénJugoszláviához) került. Ebben a korszakban további gyors iparosodás és jelentős népességnövekedés jellemezte a várost.
Amásodik világháború folyamán anémetek 1941 áprilisában foglalták el Celjét. AGestapo 1941. április 16-án jelent meg a városban, három nap múlva azSS-vezérHeinrich Himmler követte, aki megszemlélte a hírhedtStari pisker börtönt. A város komoly veszteségeket szenvedett a háború alatt. Aszövetségesek bombatámadásaitól a Nemzeti Palota erősen megrongálódott. A körzet háború előtti 20 000-es lakosságból 575 személy veszett oda a háborúban, többnyire a 20–30 éves korosztályból. Több mint 1500 személyt deportáltakSzerbiába vagy aHarmadik Birodalom belsejébe. Ismeretlen számú állampolgárt soroztak be anémet hadseregbe. Körülbelül 600 „elrabolt gyermeket” vittek Németországba németesítés céljából.[forrás?]CeljébenJakob Savinšek szobrászVojna in mir (Háború és béke) című emlékműve tanúskodik a világháborúról.
A háború utáni néhány hónapban aJugoszláv Néphadsereg nagyszámú horvát, szerb, szlovén nemzetiségű milicistát, kollaboránst, német származású civilt, vagy egyszerűen partizán- vagy kommunizmus-ellenességgel vádolt egyént gyűjtött össze és végzett ki, minden bírósági eljárás nélkül. Ebben közreműködött a város területéhez tartozó teharjei gyűjtőtábor is. A holttesteket Szlovénia-szerte titkos tömegsírokba temették – többek között a Celje környéki tankcsapdákat is felhasználták. Eddig 581 tömegsírt találtak Szlovéniában az 1945. május–júliusi időszakból. Miután a teharjei tábor bezárult, a helyi hatóságok ipari szeméttelepet hoztak létre a tábor temetője fölé, a gyilkosságok bizonyítékait mérgező hulladékokkal elrejtve. 1991-ben, amikor újra lehetett beszélni a vérengzés tényeiről, a szlovén kormány emlékművet emelt a teharjei tábor áldozatainak.[6]
Celjében működik továbbá a Munkaügyi Bíróság a munkajogi viták megoldására, és a Közigazgatási Bíróság külső osztálya az adminisztratív eljárásokból eredő viták rendezésére.
Celjének nincsen sajátegyeteme, csupán néhány főiskola működik a városban. Amaribori egyetem kihelyezett logisztikai fakultása 2005-ben nyílt meg a városban. 2006-ban alapították aTehnopolis Celje nevű technológiai központot és nemzetközi egyetemet, amely 2013-ra készült el.
Ez a szócikk részben vagy egészben aCelje című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Az 1910-es osztrák–magyar népszámlálásról bővebben:Geographischer Atlas zur Vaterlandskunde an der österreichischen Mittelschulen. Bécs: K. u. k. Hof-Kartographische Anstalt G. Freytag & Berndt (1911)
.svg)
