Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Carlos Reutemann | |
 | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1942.április 12. Santa Fe |
| Elhunyt | 2021.július 7.(79 évesen)[1] Santa Fe[1] |
| Nemzetisége |  argentin |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1972 –1982 |
| Csapata | Brabham,Ferrari,Lotus,Williams |
| Nagydíjak száma | 147 (146 rajt) |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 12 |
| Dobogós helyezések | 45 |
| Első rajtkockák | 6 |
| Leggyorsabb körök | 6 |
| Első nagydíj | 1972 argentin nagydíj |
| Első győzelem | .svg) 1974 dél-afrikai nagydíj |
| Legutolsó győzelem | .svg) 1981 belga nagydíj |
| Legutolsó nagydíj |  1982 brazil nagydíj |
 AWikimédia Commons tartalmazCarlos Reutemann témájú médiaállományokat. | |
Carlos Alberto Reutemann (Santa Fe,1942.április 12. –Santa Fe,2021.július 7.[2]) argentin autóversenyző,Formula–1-es pilóta és politikus. Karrierje során elért 12 győzelmet és 6 pole pozíciót. Sokszor háttérbe szorították még sikeresebb csapattársai. 1981-ben a 2. helyen végzett a világbajnokságban 1 ponttal lemaradva.
Apai nagyapjasvájci-német, édesapja argentin, míg édesanyjaolasz volt. Reutemann volt az első sikeres argentin Formula–1-es versenyző az ötszörös világbajnok,Juan Manuel Fangio1958-as visszavonulása óta. Autóversenyzői karrierjét1965-ben, egyFiattal kezdte argentin túraautóversenyeken, majd1967-ben egyde Tomaso autóval első helyen végzett a hazai együléses bajnokságban. Elindult az ottaniFormula–2-ben is, ahol1969-ben a tizenkét versenyből tízet megnyert.1970-benEurópába költözött, és azYPF argentin olajvállalat színeiben egyBrabham BT30-assal autózott az európai Formula–2 sorozatban. Azonnal felhívta magára a figyelmet, ugyanis első versenyén,Hockenheimben az első körben kiütötte azosztrákJochen Rindtet, aki abban az évben lett a Formula–1 világbajnoka. Öt autó ütközött egymásnak, de Reutemann sikeresen megmenekült a balesettől, és negyedikként ért célba a futamon. A következő évben szorosan asvédRonnie Peterson mögött végzett a második helyen. Formula–1-es autóban a világbajnokság keretein kívül megrendezett 1971-es argentin nagydíjon debütáltJoakim Bonnier egykoriMcLaren M7C-jében, és harmadik lett.1972-ben továbbra is a Formula–2-ben versenyzett a Rondell csapattal.
Abban az évben,1972-benBernie Ecclestone, a Brabham csapatfőnöke leszerződtette a kétszeres világbajnokGraham Hill mellé. Első versenyén,Buenos Airesben a Brabham BT34-et a pole pozícióba kvalifikálta, ami rajta kívül csakMario Andrettinek ésJacques Villeneuve-nek sikerült. Az év fénypontja számára a világbajnoki pontversenyben nem számító brazil nagydíj győzelme volt. A versenyt gumiproblémák miatt csak a hetedik helyen fejezte be.
Az 1973-as szezonban a brazil Wilson Fittipaldi Júnior, az előző évi világbajnok,Emerson Fittipaldi öccse volt a csapattársa. Reutemann két alkalommal állhatott a dobogó harmadik fokára, és az egyéni világbajnokságot hetedikként zárta. Az 1974-es, Gordon Murray által tervezett Brabham BT44-en sokat tökéletesítettek, és a csapat az ötödik helyen végzett a konstruktőri világbajnokságban. Ebben az évadban szerezte meg első három győzelmét; Dél-afrikában, Ausztriában és az Egyesült Államokban tudott nyerni. A szezonnyitó argentin nagydíjat is megnyerte volna, de nem egészen két körrel a vége előtt kifogyott autójából az üzemanyag. Reutemann kilencszer vett részt hazai versenyén, de egy alkalommal sem sikerült az elsőként célba érnie. Bár többször összemérte képességeit Emerson Fittipaldival, de következetlen szereplése csak a hatodik helyre volt elegendő az összetettben. 1975-ben öt dobogós helyezést illetve egy nagyszerű nürburgringi győzelmet szerzett, mindezzel pedig év végén a harmadik helyre sorolták be. Az 1976-os szezon nehéznek bizonyult a BT45-nek, így Reutemann csak három pontot szerzett.
AmikorClay Regazzoni 1977-ben elhagyta a Ferrarit, és az Ensignhez szerződött, Reutemann a Ferrarihoz írt aláNiki Lauda mellé, aki az előző évben kis híján halálos balesetet szenvedett a Nürburgring-Nordschleifén. Brazíliában Reutemann nyert, de Lauda hamar visszaszerezte a vezető pozíciót a csapaton belül, és világbajnok lett. Az argentin versenyző még öt dobogós helyet szerzett, de az egyéni bajnokságban csak negyedikként végzett. Lauda 1978-ban elment a Brabhamhez, Reutemann csapattársa pedig a fiatal kanadaiGilles Villeneuve lett. Reutemann a Ferrari 312T3-mal nyert Angliában, Brazíliában és mindkét amerikai futamon (Long Beach-ben és Watkins Glenben), így 1975 után ismét a harmadik helyet szerezte meg.
A Lotushoz való átmenetel jó ötletnek látszott, és az évad első felében több alkalommal is kitűnő helyezéseket ért el a Lotus 80-nal, azonban a hátramaradt részben egyetlen pontot sem sikerült gyűjtenie.
1980-ban aWilliamshez szerződött, ami jó döntésnek bizonyult. Megnyerte a monacói nagydíjat, és a harmadik helyen zárta a világbajnoki pontversenyt. Sokan az1981-es világbajnokság esélyesének tekintették, ugyanis a FW07C jó autó volt, Carlos pedig Brazíliában és Belgiumban is győzött, ezért az évad közepén még úgy tűnt, hogy megnyeri a bajnokságot. Az utolsó verseny előtt még vezette a pontversenyt, és úgy bajnok lehetett volna, ha ötödikként végez Las Vegasban. Az első rajtkockába kvalifikálta magát, ám csak a nyolcadik helyen intették le, ellenben Nelson Piquet-vel, aki pontot szerzett, így övé lett a cím, egy pont előnnyel.1982-ben Dél-Afrikában második lett, míg a brazil nagydíjon kiesett, ami után visszavonult a Formula–1-ből.
Visszavonulása után politikai pályára lépett szülőhazájában, ahol egy ideig Santa Fe tartomány kormányzója volt.
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér:pole-pozícióból indult;dőlt: leggyorsabb kört futott)
