Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Cahokia Mounds Állami Történelmi Lelőhely | |
| Világörökség | |
 | |
| Cahokia legnagyobb halomsírja | |
| Adatok | |
| Ország | Amerikai Egyesült Államok |
| Világörökség-azonosító | 198bis |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | VI |
| Felvétel éve | 1982 |
| Elhelyezkedése | |
  Cahokia Pozíció az Egyesült Államok térképén | |
 é. sz. 38° 39′ 14″,ny. h. 90° 03′ 52″38.653888888889,-90.06444444444438.653889°N 90.064444°WKoordináták:é. sz. 38° 39′ 14″,ny. h. 90° 03′ 52″38.653888888889,-90.06444444444438.653889°N 90.064444°W | |
 AWikimédia Commons tartalmazCahokia témájú médiaállományokat. | |
Cahokia a19. század kezdete előttiÉszak-Amerika legnagyobb települése volt, ma már csak régészeti lelőhely és történelmi emlékhely.
Cahokia halmokból, terekből, sáncokból és lakóövezetekből álló épületegyüttes volt a maiIllinois államban, aMississippi folyó közelében, 11,2 kilométerre aMissouri államban fekvő maiSt. Louistól.
A város, amit ma Cahokiának neveznek, több mint 13 négyzetkilométer területet foglalt el, és egy kis földművelő faluból alakult ki, valamikor Kr. u. 600 és 800 között. Az emberek az ártéri síkság termékeny talajánkukoricát termesztettek, miként azt őket megelőzően a szintén ebben a térségben találhatóHopewell lakói is tették. Ám a cahokiaiaknak aMexikóban termesztetthez hasonló hibrid kukoricafajtáik is voltak, melyek ellenállóbbak és nagyobb terméshozamúak voltak. Cahokia - éppúgy, mint a Mississippi és mellékfolyói mentén húzódó többi falu is - gyarapodott és terjeszkedett.
Mikor a16. században aspanyolok felhajóztak a Mississippin, Cahokia már régóta elhagyatva állt. Cahokia és vele együtt az összes, Mississippi menti város hanyatlását vélhetően a járványokhoz és társadalmi viszályokhoz vezető túlnépesedés és a szárazság okozta.
Fénykorában, Kr. u. 850 és 1150 között a városban több mint 100 lapos tetejű piramis és földhalom állt, melyek közül mintegy 20 ma is látható. Egykor a halmokon hatalmas faszerkezetű épületek - talán az előkelők lakhelyei - álltak, de a lakosok többsége a halmok és terek körül húzódó kisebb faépületekben élt. A lakosság száma vélhetően meghaladta a 10 000-et, de a környező falvakkal együtt elérhette a 40 000 főt is.
A legnagyobb halom, az úgynevezettSzerzetesek dombja 30 méterrel emelkedett a főtér fölé, és egy paticsfalú, nádfedeles épületnek adott helyet, mely lehetett templom, netán az uralkodó, esetleg a vallási vezető szállása.
A településen található faoszlopokból álló gyűrű talán csillagászati naptárként szolgált, melyet a fontos ünnepek és vallási szertartások időpontjának meghatározására használhattak. A gyűrű egy központi oszlopból és egy külső gyűrűből állt. Az oszlopok egyike, az úgynevezett „napfordulós cölöp”. Anyári napforduló hajnalán a „napfordulós cölöp” és a gyűrű középső oszlopa pontosan egy vonalba esik aSzerzetesek dombja csúcsán felbukkanóNappal. A hely jelesebb halmai ugyanerre a vonalra esnek.
E Mississippi menti települések mindegyike hatalmas földhalmok és terek köré szerveződött, s ez feltűnően hasonlítMezoamerika templomokból és terekből álló együtteseihez. Az egyik településen, azalabamaiMoundville-nél 20, körben elhelyezett halom található. Ezek némelyike temetkezési hely volt, mások templomoknak vagy az előkelők lakóhelyeinek nyújtottak otthont.WisconsinbanAztalan 8 hektáros megerősített városa egy sor hatalmas, állatokat és madarakat ábrázoló halom köré épült, melyeket a folyó mentén egy korábbi kultúra emelt. Ám Mexikótól északra Cahokia volt a legfejlettebb városi központ.
