Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk feltüntet forrásokat, deazonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben.Önmagában eznem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segítslábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye |
| Központi Szerződés Szervezete (CENTO) | |
 | |
| A CENTO zászlaja | |
 | |
| A Bagdadi Paktum aláírói | |
| Alapítva | 1955 |
| Megszűnt | 1979 |
| Típus | katonai tömb |
| Székhely | Ankara,Törökország |
| Tagság | Törökország Irak Irán Pakisztán Egyesült Királyság |
 AWikimédia Commons tartalmazKözponti Szerződés Szervezete (CENTO) témájú médiaállományokat. | |
ACENTO(Central Treaty Organization, azaz aKözponti Szerződés Szervezete) egyázsiai katonai tömb volt a hidegháború során. Az ún.Bagdadi Paktum megkötése révénMETO (Middle East Treaty Organization,Közel-keleti Szerződés Szervezete) néven jött létre1955-ben.Törökországot,Irakot,Iránt,Pakisztánt és azEgyesült Királyságot tömörítette azAmerikai Egyesült Államok külső támogatásával. Irak kiválása után,1959-ben vette fel a CENTO nevet. Célja az volt, hogy aNATO-t és aSEATO-t kiegészítő védelmi blokkot hozzon létre a térségben aSzovjetunió ellenében.1979-ben bomlott fel Irán és Pakisztán kilépésével.
A nyugati hatalmak már az1950-es évek elején felvetették aközel-keleti térségben létrehozandó katonai tömörülés szükségességét, azonban aTörökországot,Izraelt és bizonyos arab államokat összefogóKözel-keleti Védelmi Parancsnokság terve a zsidó államot el nem ismerő, azzal még elvileg háborúban álló arab országok tiltakozása miatt megbukott1951-ben, mindössze annyit sikerült elérni, hogy Törökország1952-ben belépett aNATO-ba. Az1953-ban hatalomra kerülőDwight D. Eisenhower elnök külügyminisztere,John Foster Dulles felújította a törekvést, és1953 májusában a térségbe látogatott. Ekkor egy új brit védelmi tervről próbált tárgyalni, ami aSzuezi-csatorna közös brit–francia–egyiptomi használatát biztosította volna, de izraeli látogatásával kiváltottaKairó ellenállását.
Az arab–izraeli ellentét nem tűnt kiküszöbölhetőnek, így alternatív megoldási lehetőség merült fel a török elnök,Celal Bayar részéről, ami egy arab részvétel nélküli szövetséggel számolt. Ennek másik pillérétPakisztánban találta meg.1954 áprilisában alá is írták a török–pakisztáni barátsági és együttműködési szerződéstKaracsiban. (Pakisztán az év szeptemberében aSEATO alapító tagja is lett.) Számítani lehetett az amerikai segítséggel trónját megőrzőMohammad Reza Pahlavi iráni sah támogatására is.
Az arab államok közt meghatározó Egyiptomban1952 júliusában aGamal Abden-Nasszer (helytelenül Nasszer) vezetteSzabad Tisztek Mozgalma vette át a hatalmat, megdöntve a monarchiát. Az eleinte Amerika felé tájékozódó új vezetés fő törekvése a brit jelenlét felszámolása volt, amely téren – immár Abden-Nasszer elnöksége alatt –1954 októberében tudtak sikert felmutatni: a britek vállalták, hogy minden csapatukat kivonják az országból, de fenntarthatták maguknak a jogot a Szuezi-csatorna térségében levő támaszpontokra való visszatérésre. Ezt az angol–egyiptomi enyhülést és török–pakisztáni közeledést tetőzte volna be Irak bevonása egy szövetségbe, hogy a teljes ún. „északi harmad” részt vegyen a szovjetek elszigetelésében. Az iraki közeledés jeleként1954 áprilisában amerikai segítségnyújtási egyezmény születettNúri asz-Szaíd kormányával, amely1955 januárjában úgy döntött, hogy megszakítja kapcsolatait aSzovjetunióval.
Az1955.február 25-énBagdadbanarab,török ésangol változatban aláírt, nyolc cikkelyből álló szerződés lényege, hogy Irak és Törökország a térség békéjének fenntartása céljából és korábbi, 1946-ban kötött barátsági egyezményüknek érvényt szerezve „együttműködnek biztonságuk és békéjük érdekében”. Ennek konkrét módozatait utóbb, különmegállapodásokkal fogják meghatározni. A szerződő felek vitás ügyeiket békés úton rendezik és nem avatkoznak egymás belügyeibe. Az egyezményhez az Arab Liga bármely tagja és a régió békéjében érdekelt államok bármelyike csatlakozhat. Ha a paktumot legalább négy kormány aláírja, úgy állandó miniszteri szintű tanácsot kell létesíteniük. A szerződés az egyes kormányok megerősítése nyomán lép érvénybe és öt évre szól. Amennyiben a tagállamok nem jelzik kilépési szándékukat, az együttműködés további öt évre automatikusan meghosszabbodik.
A Bagdadi Paktumhoz még megkötése évében csatlakozott Nagy-Britannia, Pakisztán és végül Irán is, míg azAmerikai Egyesült Államok megfigyelőként vett részt a létrejövő szervezet munkájában, és külön kétoldalú szerződéseket kötött a tagokkal anélkül, hogy aláírta volna az egyezményt. A felálló szervezet központja az iraki főváros lett. Egyiptom és a többi arab állam tervezett bevonása azonban nem sikerült, mivel Nasszer féltette Egyiptom hagyományos hatalmi pozícióit az arab világon belül. Irak ugyanis amásodik világháború óta szorgalmazta, hogy aHásimita-dinasztia vezetésével egyesíteni kellene atermékeny félhold országait (ld.Termékeny félhold-terv), és a Bagdadi Paktum pozícióinak megerősödésével fenyegetett.
Az egyiptomi elnök már a paktum megkötése előtt sérelmezte a török–iraki közeledést, majd1955 márciusában hármas – utóbbJemen bevonásával négyessé bővülő – katonai együttműködési szerződést kötött az iraki terveket szintén veszélyesnek ítélőSzíriával ésSzaúd-Arábiával. 1955 áprilisában látogatást tettIndiában, majd azindonéziaiBandungbanJosip Broz Tito jugoszláv ésDzsaváharlál Nehru indiai elnökkel megalakította az el nem kötelezettek mozgalmát. Még a szintén Hásimiták uraltaJordánia sem írta alá az egyezményt, nohaHuszejn király eredetileg támogatóan nyilatkozott róla. ASzovjetunió természetszerűen elítélte a katonai tömb létrehozását, amit a nyugati hatalmak imperializmusa újabb lépésének nyilvánított.
Az1956-osszuezi válság súlyosan megrendítette a paktumot aláíró britek presztízsét, miközben Abden-Nasszer hatalmas erkölcsi győzelmet aratott. A válaszul1957-ben meghirdetettEisenhower-doktrína mindinkább az országa számára nagy gazdasági segítséget nyújtóMoszkva felé terelte az egyiptomi elnököt. Az általa képviselt pánarab eszme megvalósulásaként1958-ban létrejöttEgyesült Arab Köztársaság megszületése rendkívüli hatást váltott ki a Közel-Keleten:1958 júliusábanAbd al-Karím Kászim megbuktattaII. Fejszál iraki királyt és Núri asz-Szaíd kormányát, bejelentve, hogy ezentúl bandungi irányvonalat kíván folytatni a külpolitikában,Libanonban pedig az Eisenhower-doktrínára hivatkozva amerikai csapatok akadályozták meg a nasszerista hatalomátvételt. Jordániába is brit ejtőernyősöket vezényeltek.
A libanoni beavatkozást a Bagdadi Paktum aláírói közül egyedül az új iraki vezetés nem volt hajlandó elfogadni, és1959-ben bejelentette kilépését a szervezetből. A szövetség ekkor székhelyétBagdadbólAnkarába helyezte át, és felvette a CENTO (Központi Szerződés Szervezete) nevet.
Az Egyesült Államok ebben a szervezetben sem vállalt tagságot, ismét kétoldalú egyezményekkel kötötte magát a résztvevőkhöz. Az új katonai tömb két évtizeden át működött Ankara központtal. Itt kaptak helyet legfelső szervei: az Állandó Tanács (a külügyminiszterek részvételével), a Titkárság, az Állandó Katonai Bizottság (vezérkari főnökök) és a „Felforgató mozgalmak elleni harc bizottsága”. Tényleges szerepet azonban nem tudott betölteni fennállása során.
Felbomlását az1978-ban kitörtiráni forradalom okozta, ami1979-ben elűzte a nyugatbarát Mohammad Reza sahot, és kikiáltotta azIráni Iszlám Köztársaságot. Az új rezsim viszonya drasztikusan megromlott az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, ezért kilépett a CENTO-ból. Példáját még abban az évben a szövetségnek immár hasznát nem látóPakisztán is követte (az állam egyébként1973-ban a SEATO-ból is kilépett, mivel nem kapott segítséget az India elleni háborúban). Ennek következtében a két NATO-tagra, Törökországra és Egyesült Királyságra olvadt CENTO-ra már nem volt szükség, így feloszlott.
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
%2c_Flag_of_Syria_(1980%25E2%2580%25932024).svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
_(1960%25E2%2580%25931963).svg)
.svg)
