Abyte (vagybájt) általánosan használt tárolókapacitás-mértékegység aszámítástechnika és atávközlés terén, jeleB (nagyB betű). A byte hagyományos megfogalmazása szerint az az adatmennyiség, amelyet egy karakter kódolásához használtak a szövegfeldolgozásban, a legkisebb címezhető egység a számítógép memóriájában. A korai időszakban a byte méretehardverfüggő volt, később a 8bites szabvány terjedt el, amely 256 (28) féle számot tárolhat, 0 és 255 között. Szabványos jelentését azISO 80000 szabvány írja le.
A byte-ot mintadatmennyiséget vagy tárolókapacitást mérő egységet először1956-ban fogalmazta megWerner Buchholz, azIBM Stretch számítógép korai tervezési szakaszában, ez akkoriban még „1 és 6bit közötti méretű adategységet” jelentett.[1]
A korai számítógépek különbözőbinárisan kódolt decimális ábrázolást alkalmaztak, illetve 6 bites kódokat nyomtatható grafikus ábrákhoz. Ezek az ábrák alfanumerikus karaktereket és grafikus szimbólumokat jelenítettek meg. Ezt később kiterjesztették 7 bitre, ésASCII néven szabványosították, lecserélve ezzel az egymással gyakran inkompatibilistávíró kódokat.Az 1960-as évek elején, az ASCII szabványosítással párhuzamosan azIBM kiadta új modelljét, azIBM System/360 számítógépet, amely 8 bites binárisan kódolt decimális ábrázolást alkalmazott, lecserélve a cég korábbi, 6 bites kódolási szabványát. Ez vezetett később a 8 bites ábrázolás széles körű elterjedéséhez.
Ma a byte széles körű értelmezése 8 bites egységet jelent, de lehet találkozni 6, 7 vagy éppen 9 bit hosszú byte-okkal is.Ez utóbbit például aPDP–10 36 bites architektúrája használja.
Mintadattípussal találkozhatunk vele többek között aPascal vagy aCprogramozási nyelvben. Utóbbiban a byte megegyezik az „unsigned char” (előjel nélküli karakter) típussal, mely olyan egész adattípus, ami képeslegalább 256 különböző értéket felvenni; a Pascalban mindig 256 féle értéket vehet fel.
A byte többszöröseit kifejező szorzók tekintetében értelmezési zavart okoz, hogy e területen is azSI-mértékegységrendszerben használatos előtagokat alkalmazták a byte többszöröseinek kifejezésére, viszont az SI-től eltérően ugyanezen előtagok más szorzót fejeznek, vagy fejezhetnek ki, az alkalmazási területtől függően. Például a „kilo” előtag pontosan egy ezres mennyiséget jelent, míg a számítástechnikában a (hibásan értelmezett) „kilobájt” alatt 1024 bájtot értenek, ami valamennyivel több, mint egyezer. A háttértárak kapacitásának és a hálózat sebességének meghatározásakor ugyanaz az egység más méretet jelent (tíz hatványai), mint például a memória méretének meghatározásakor (kettő hatványai).[2][3]
Ezt az ellentmondást hivatott feloldani azIEC kiegészítése, amely új mértékegységeket rendelt a bináris szorzókhoz. Az új elnevezések használata a szakmában a kiadást követő években nehezen terjedt.
