Aburleszk vagy burlesque azolaszburla („tréfa, móka”) szóból származó többjelentésű fogalom, de ma leginkább olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít. A hősök esetlenek, irreálisan viselkednek és ebből bonyodalmak adódnak. A burleszkelemek végigkísérik az európai irodalmat, de csak a 19. század második felében terjedt el műfaji értelemben. A filmművészet – főként a némafilm korszakában – egyik leghatásosabb kifejezési formáját találta meg a filmburleszkben (Chaplin,Buster Keaton,Marx fivérek).
A 'gúnyolódás, tréfa; bohózat' jelentésűolaszburlesco szó amagyar nyelvben a 18. század vége óta ismert, legkorábbi előfordulásátKazinczy Ferenc levelezésében találni.[1] Kazinczy 1788-89 körül aMagyar Museum lapjain is használta, mégburlesque alakban, aBarczafalvi Szabó DávidSzigvart klastromi története című művéről (Johann Martin MillerSiegwart, eine Klostergeschichte című regényének magyarításáról) írott recenziójában.[2]