Ez a lap egy ellenőrzött változata
Abunkóliliom(Cordyline) aspárgavirágúak rendjébe(Asparagales) sorol, vitatott rendszertani helyű növénynemzetség mintegy két tucat természetes és legalább két hibrid fajjal. Jelen ismertetőnkben azt az álláspontot követjük, amely aspárgafélék(Asparagaceae) családjánakLomandroideae alcsaládjába helyezi. Korábban asárkányfa(Dracaena) nemzetség egyes fajait is ide sorolták.
Fajai azindo-maláj és azausztrál flórabirodalomban, tehátDélkelet-Ázsiában,Ausztráliában, és tőlük keletre aCsendes-óceán nyugati medencéjétől és amaláj szigetvilágig honos. Egy faja azújvilági trópusokon, tehátDél-Amerikában honos, egy faj pedig aMascarenhas-szigetcsoporton. Egyes, dísznövényként kedvelt fajait sokfelé, így hazánkban is megtalálhatjuk; ezek atrópusokon ki is vadulhatnak és kereszteződhetnek a helyi fajokkal.
Tudományos előneve a bunkót, illetve buzogányt jelentő görög „kordyle” szóból származik, és arra utal, hogy a növény gyöktörzse a táplálék raktározása érdekében megvastagodott[2]
Egyes fajai tőlevélrózsásak, mások fává cseperednek úgy, hogy alsó leveleiket fokozatosan elvesztik. Az így kialakuló törzs időnként elágazik.[3]
Gyökere fehér; sokáig főleg ennek alapján különböztették meg a nagyon hasonló alkatúsárkányfáktól(Dracaena spp.).[2]
A fajonként változó méretű és színű, lándzsahegy alakú, párhuzamosan erezett levelek fölfelé kanyarodó spirálvonalban nőnek. A felálló, majd szétterülő, nem túl kemény tapintású levelek idővel üstökszerűen lekonyulnak. A szobanövénynek termesztett fajok levelei többnyire színesek; jellemző, hogy a levél színe annak korával változik.
Apró, halvány, fűszeres illatú virágai nagy, összetett, de nem túl látványos bugavirágzatban nyílnak. Termése többnyire piros bogyó.
Örökzöld. Egyike annak a néhányegyszikűnek, amelyek csírázáskor nem két hanem egy sziklevéllel bújnak elő.[3]
Egyáltalán nem fagytűrő. A termesztett fajokat hazánk éghajlatán hidegháziakra és melegháziakra osztják. A hidegházi fajok (például adéli bunkóliliom és aCordyline stricta) 10 °C-hez közeli hőmérsékleten jól áttelelhetők; a melegháziaknak (például a közkedveltszíneslevelű bunkóliliomnak) ennél több kell.
A vizet jól vezető talajt igényel. A nedvességet igényli, de a tocsogó, pangó vizet nem bírja. Magról és vegetatívan (rizómájáról, valamint törzs- és levéldugványról) egyaránt szaporítható.[1] Ha a földje kiszárad, a levélvégek könnyen beszáradhatnak.[4]
Fényigényes.[5]
Száraz levegőjű helyiségben gondot okozhatnak atakácsatkák. Agyapjastetvek feltűnését a levelek hónaljában feltűnő fehér vattapamacsok jelzik. A leveleken megjelenő, ezüstösen csillogó foltoktripszek jelenlétére utalnak — Ezeken a helyeken a kártevők kiszívták a növény nedvét, és az üres sejtek levegővel teltek meg.[1]
Kisebb termetű fajai cserepes levéldísznövényként a mérsékelt égövön is közismertek.[6] A trópusokon egyesek gyöktörzsét meg is eszik.Gyöktörzséből amaorik cukrot vontak ki.
Ez a szócikk részben vagy egészben aCordyline című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
