Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
Körvonalakban |
Abuddhizmsu a Fülöp-szigeteken kisebbségi vallásnak számít. 2016-ban a lakosság körülbelül 2%-át becsültebuddhista elköteleződésűnek az amerikai Fülöp-szigeteki Köztársaság Örökös Missziója (Permanent Mission of the Republic of the Philippines).[1]
A buddhizmus legkorábbi régészeti emlékei a Fülöp-szigeteken a 9. századra nyúlnak vissza, amikor avadzsrajána a buddhizmus egyik uralkodó irányzata volt. Írásos emlékeket ebből az időből nem találtak, feltehetően az íráshoz használt bambusz és különböző levél anyagok mulandó természete miatt. Néhány forrásból az derül ki, hogy a buddhizmus jelen volt a szigeteken a kelet-ázsiai buddhizmus és a nyugati gyarmatosítók érkezése előtt is. A szigeteket felépítő független államokban éltek buddhista közösségek, bár a lakosság túlnyomó többsége a népi vallásokhoz kötődött.[3][4]
A vadzsrajána buddhizmus a Fülöp-szigeteken a hajós kereskedelemhez köthető, ugyanis a szigetek kereskedői olyan hagyományosan buddhista államokkal kereskedtek, mintIndia,Srí Lanka,Kambodzsa,Kína ésJapán. Az ázsiai óceánok hajós kultúrájában egy összetettezoterikus buddhizmus fejlődött ki.[5]
1918-ig ismeretlen volt a nyugati történelem számára aszumátraiSrívidzsaja birodalom és ajávaiMadzsapahit birodalom egyaránt. Ekkor tett említést róluk előszörGeorge Coedes, a Távolkeleti Francia Iskola (Ecole Francaise d’Extreme Orient) a kínai Tang és Szung császári dinasztiákról szóló tudományos írásában.Ji-csing, kínai szereztes és tudós, 687-től két éven át tartózkodott Szumátrán útban India felé. Ő tett említést a srívidzsajai pompáról: "A buddhizmus virágzott Délkelet-Ázsia szigetvilágában. A királyok és törzsfőnökök a déli-tengereken csodálják és üdvözítik a buddhizmust. Tiszta szívvel igyekeznek jó dolgokat cselekedni." A Srívidzsaja birodalomban 600 éven át virágzott a buddhista kultúra (650-től 1377-ig, Palembang, Szumátra). Amandala mintát formázó, hegyre épült közép-jávaiBorobudur impozáns emlékként maradt fenn ebből a korból. A Szailendra királyok három generációja építette ezt a templomot, amely avadzsrajánabuddhisa kozmológiát három dimenzióban jeleníti meg. Később, a jávai Madzsapahit birodalom vette át a hatalmat a térségben, amely vezető Délkelet-Ázsiában buddhista központtá nőtte ki magát 1292 és 1478 között. Mindkét birodalomban azthéraváda aszkétikus hagyományok kiegészültek a vadzsrajána rituális szertartásaival a 7. század környékén.[6]
A fülöp-szigeteki régészeti leletek között található néhány buddhista eredetű.[7][8] A stílusuk a vadzsrajána buddhizmusra emlékeztet,[9][10][11][6] és a többségük a 9. századra datálható. A kézműves alkotások a Srívidzsaja birodalom, illetve a Fülöp-szigetek korai államainak a vadzsajánaikonográfiájára emlékeztet. Megkülönböztethető jegyek arra engednek következtetni, hogy azok a szigeteken készültek, és arról árulkodnak, hogy a készítőik jártasak voltak a buddhista kultúrában és irodalomban. Azt is feltételezik, hogy a megtalálási helyükön is élhettek buddhista elhivatottságú emberek.
1225-ben aCsao Ru-kua, egyFucsien tartományból származó kínai hajós kereskedő írtaCsu fan csi ("Történetek barbár népekről") című könyvében egy maji nevű országgal való kereskedéséről a következőket:
„A spanyol gyarmatosítok által talált taglog szokások finomsága nagyon különbözik a más tartományokban élő azonos nemzetből valókétól, és Luzon lakosságától is, amely tulajdonítható a buddhizmus hatásának is. Találhatókréz buddhát ábrázoló képek.”
Tára istenség aranyszobra a legjelentősebb buddhista kézműves tárgy, amely a vadzsarjána hagyományban az abszolút szimbóluma, a bölcsesség szíveszenciája, amely a szereteten és az együttérzésen keresztül kerül kifejezésre. Ebben a szigetvilágban a hindu isteneket ábrázoló szobrokat elrejtették aziszlám érkezésétől tartva. 1918-ban Aguszan-ban találtak rá egy két kilogrammos aranyszobrot, amelyet a tudósok 900–950 környékére datáltak, amely a Szailendra kort jelenti. A tárgy stílusa azonban eltér a térségben talált más tárgyakétól. Gazdagon díszített a fejdísze és sok egyéb dísz borítja a teste különböző részeit. A tudósok a 13-14. századra becsülik a keletkezésének az idejét. Helyi kézművesek készíthették egy jávai mintát másolva. A hozzá felhasznált aranyat feltehetően a jávaiakButuanban működtetett bányájából származhatott. Agusan del Sur-ban egy másik aranyszobrot is találtak, amely a hindu és buddhista mitológiában is szereplő Kinnarát ábrázolja. Ezen kívül még sok aranytárgy került elő az ásatások során a 9. századi Srívidzsaja birodalom idejéből.[12] A régészeti emlékek között vannak buddhista tárgyak is,[7][8] amelyek vadzsrajána stílusra emlékeztetnek.[9] Ezek között szerepelnek legendás madárszerűgaruda alakok és néhányPadmapani kép. Ez utóbbitAvalókitésvara megtestesülésének is tartják, aki az együttérzés megvilágosodottbódhiszattvája.[13]
A fennmaradt buddhista emlékek zöme aTabon-barlangokból került elő. Philip Maise kutatásai között szerepelnek óriási szobrok és egy festmény, amelyről azt állítja, hogy aVu Cseng-ennek tulajdonítottNyugati utazást ábrázolják.[14] Milton Osborne és más tudósok kihangsúlyozzák, hogy annak ellenére, hogy ezek a hiedelmek eredetileg Indiából erednek, elérték a Fülöp-szigeteket is délkelet-ázsiai kultúrákon keresztül.[15]
Bizonyított, hogy 1001-re Butuan már kapcsolatban állt a kínaiSzung-dinasztiával. Évkönyvükben feljegyezték a császári udvarban elsőként megjelenő Butuanból származó törzsi missziót 1001. március 17-én. Butuant (P'u-tuan) kis hindu országként említi a könyv, buddhista uralkodóval, rendszeres kereskedelmi kapcsolattal a Csampa-királysággal, illetve időszakos kapcsolattal Kínával.[16]
A buddhizmus két létező legfőbb hagyománya megtalálható a szigeteken.[17] Vannakmahájána kolostorok, templomok, világi szervezetek, meditációs központok és csoportok, mint például aFo Kuang San, aSoka Gakkai International, és egy nemzetközinicsiren buddhista szervezet, amelyet Japánban alapítottak.[18] A Maha Bódhi Társaság zen körét 1998 októberében alapították.[19] Országszerte több templomot tart fenn a Fo Kuang Shan fő ágához tartoztó Fo Kuang San Manila.[20]
Délkelet-ázsiai elhelyezkedése ellenére a théraváda irányzat jelenléte halványabb, mint a mahájánáé. A Fülöp-szigeteki Théraváda Buddhista Társaság rendszeresen tart gyűléseket és támogatja az országban a théraváda hagyományokat. Létezik egy nem egyháziS. N. Goenkavipasszana meditációs központ Quezon tartományban.
Szinte az összes fülöp-szigeteki bennszülött nyelv szókincsére jelentős hatással volt aszanszkrit, illetve kisebb mértékben apáli nyelv is.[21][22][23]