Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája |
|---|
 |
|
|
|
Abuddhizmus Franciaországban a negyedik legnagyobb vallás akereszténység, aziszlám és azsidó vallás után.
Franciaországban több mint kétszázbuddhista meditációs központ található, köztük mintegy húsz nagyobb méretű, vidéki elvonulási központ. A buddhista lakosság zömét akínai, avietnámi és akoreai bevándorlók adják, valamint kis számban francia nemzetiségűek, akik áttértek az ázsiai vallásra vagy szimpatizálnak vele. Az elmúlt években az országban élő buddhisták növekvő száma gyakori témát jelentett a francia médiában és tudományos életben.
Az 1990-es évek elején aFrancia Buddhista Unió (UBF, 1986-ban alapítva) becslése szerint mintegy 600000 – 650000 buddhista élt Franciaországban, akik közül hozzávetőleg 150000-en váltottak más vallásból.[1] 1999-benFrédéric Lenoir szociológus becslése szerint 10000 volt az áttérők száma és mintegy 5 millió a szimpatizánsok száma, jóllehet más kutatók kétségbe vonták ezeket az adatokat.[2]
Alexandra David-Néel volt az egyik legfontosabb korai francia buddhista. 1924-ben ellátogatott a külföldiek számára még tiltottnak számító tibetiLhásza városába és több mint harminc könyvet írt a buddhizmusról és az utazásairól. 1911-ben elutazottIndiába, ahol tovább tanulmányozta a buddhizmust. Meghívást kapott aszikkhimi királyi kolostorba, ahol találkozott Maharadzs Kumar (herceg) tulkuval és rövidesen a bizalmasává és spirituális húgává vált (Ruth Middleton szerint), vagy akár a szeretőjévé (Foster & Foster). A következő évben kétszer is találkozott a13. dalai lámával és lehetősége volt kérdéseket feltenni a buddhizmussal kapcsolatban— ami precedens értékűnek számított abban a korban, főleg egy nő számára.
Az 1960-as és 70-es években különböző hagyományokhoz tartozó buddhista tanítók látogattak el először Franciaországba.
Taiszen Desimaru zen buddhista többzendót alapított Franciaországban.Thich Nhat Hanhvietnámi születésű zen buddhista, akitMartin Luther KingNobel-békedíjra jelölt, megalapította 1969-ben azEgyesített Buddhista Egyházat (Eglise Bouddhique Unifiée), amelynek aDordogne megyei „Szilva falu” lett a központja.
Az 1990-es évek végére a becslések szerint több mint 140tibeti buddhista központ létezett Franciaországban. Az ország legelső tibeti buddhista közösségét 1970-ben alapították first Tibetan Buddhist communities in France were established in the early 1970s. Franciaország legmagasabb rangú iskolavezetője,H.E. Phendé Khencsen, 1973-ban alapította meg az E Wam Phendé Ling templomot, amely aszakra iskolangor aliskolájához tartozik. A franciaországi buddhizmus növekedésének nagy lökést adott akarmapa 1973-as és adalai láma 1974-es látogatása, akik a tibeti buddhizmus leghatalmasabb lámái közé tartoznak. 1975-benDuddzsom rinpocse ésDilgo Khjence rinpocse, magas rangú lámák ellátogattak a Dordogne megyei központba, aholPema Vangyal rinpocse segítségével elvonulási központokat avattak fel.
Kalu rinpocse vezette az első, hagyományos hároméves elvonulást nyugati emberek számára 1976-ban. Akagyü hagyományvonalban ezértláma rangot adnak a gyakorlatot sikeresen végzők számára. A becslések szerint a franciaországi kolostorok és központok 60%-a a kagyü vonalhoz tartozik.[1]
Létezik mintegy húsz elvonulási központ, amelyek a különböző iskolákat képviselik az ország területén, illetve a nagyobb városokban is találhatók tibeti buddhista mesterek által támogatott központok.[3]
A nagyobb központok a következők:
A jelenkori leghíresebb francia származású tibeti buddhista szerzeteseMatthieu Ricard, Dilgo Khjence rinpocse tanítványa, akiJean-François Revel neves filozófus fia. A14. dalai láma mellett rendszeresen részt szokott venni aTudat és Élet konferenciákon, a buddhizmus és a modern tudományok közötti dialógusokon.
A "Buddhizmus bölcsessége" című heti televízió programot mintegy 250 ezer kíséri figyelemmel a Francia Buddhista Unió szerint.[4]