Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája |
|---|
 |
Abuddhizmus Burmában (hivatalos nevén Mianmar) elsősorban athéraváda hagyományra épül, amelyet az ország lakosságának 89%-a követ.[1][2] Ez a legvallásosabb buddhista ország a szerzetesek és a népesség arányát tekintve, illetve a vallásra költött bérek arányát tekintve.[3] A legtöbb követő a burmai társadalomba jól beilleszkedőbamarok (burmaiak), sanok, rakhinék (arakanézek), monok, karenek és kínaiak közül való. Aszerzetesek a burmai társadalom megbecsült tagjai. Közösségüketszanghának nevezik. Sok burmai etnikai kisebbségben a théraváda buddhizmus mellett anat szellemeket is üdvözítik, akik hitük szerint képesek beleszólni a világi dolgokba.
A burmai buddhisták hétköznapi szokásai közé tartozik két fontos gyakorlat: az érdemszerzés és avipasszaná. A legkevésbé népszerű aveizza (vagy veikza) ösvény, amely ötvözi a buddhizmust azokkultizmussal.[4] Az érdemszerzés a burmai buddhisták legnépszerűbb gyakorlata. Ebbe az ösvénybe az tartozik, hogy betartják azöt fogadalmat ésérdemeket gyűjtenek adakozásokon és jó cselekedeteken keresztül (dána), azért, hogy üdvös legyen azújjászületésük. A vipasszaná ösvény a 20. század elejétől vált népszerűvé. Ez egy fajta belátás meditáció, amelyről úgy tartják, hogy elvezet amegvilágosodáshoz. A veizza módszerben varázsigéket használnak és alkímiát.[5]
.jpg)
A buddhizmus története Burmában mintegy kétezer évre tekint vissza. Az 5. századi srí lankai, páli nyelvűMahávamsza krónikákban az szerepel, hogyAsóka kétbhikkhut (Szona és Uttara) küldött szent szövegekkel és könyvekkelSzuvarnabhumi földre az i.e. 228 körül. Egyes tudósok Burmával azonosítják ezt a területet.[forrás?]
AzÁndhra Prades régió egyik legkorábbi uralkodó dinasztiájának felirataiban szerepel, hogy akiráták (a mai Nepál területén) felvették a buddhizmust a 3. században, akikről azt feltételezik, hogy a tibeto-burmai népek voltak.[6] Hasonló korból származó kínai könyvek egy "Liu-Jang" nevű királyságról beszélnek, ahol mindenki Buddhát üdvözítette és több ezerre teszi asrámanerák (buddhista növendékek) számát. Ennek a királyságnak a területét Burma középső részével azonosították. Egy sorpáli,szanszkrit,pju ésmon nyelvű felirat maradt fent a 6-7. századból Burma középső és déli részéből (Pjaj ésRangun). A 11-13. századtól a Pagan Királyság bamar királyai és királynői számtalan sztúpát és templomot építtettek.
EgySin Arahan névre hallgató monbhikkhu áttérítette a bamar származásúAnavrahta királyt (1044-1077) a théraváda buddhizmusra. 1057-ben Anavratha hadsereget küldöttThaton városba a monok leigázására, hogy megszerezze apáli kánont képezőTipitakát.Bagan ősi városban így már a 11. században bevezetésre került athéraváda buddhizmus.[7] Jelentős fordulat volt ez a burmai buddhizmus történetében, mivel a térségben éppen akkor került biztos alapokra a buddhizmus, amikorDél- ésDélkelet-Ázsiában már hanyatlásnak indult.
A reformokra tett több kísérlet ellenére az ún. "ari buddhizmusban" a hagyományos nat szellemek, illetveAvalókitésvara bodhiszattva üdvözítése is tovább élt. A soron következő bagani királyok egyre építették az emlékműveket, templomokat és pagodákat a buddhizmus dicsőítésére. Egy 1279-ből fennmaradt felirat szerint létezett egybhikkhunik (buddhista apácák) számára épített théravádazárda.
Baganban a burmai uralomnak a tatárok támadása vetett véget 1287-ben, amely a buddhizmus hanyatlását is eredményezte. A 14. században egy másik buddhista hagyományvonal érkezettSrí LankábólAjutthaja városba, a thaiAjutthaja Királyság fővárosába. Így került athai erdei hagyomány átadási vonala Burmába.
Ekkor a san uralkodók vették át a hatalmat a mai Burma területén. Thihathu király tovább terjesztette a hatalmát Baganban és kolostorokat és pagodákat építtetett. A mon királyságok a 14. században tértek át a théraváda buddhizmusra. Vareru,Mottama királya pártfogásába vette a buddhizmust és megalkották aDhammaszattha vallási szabályokat.Dhammazedi király, korábbi szerzetes, egyesítette aszanghát a mon területeken és egységesítette a szerzetesrendekbe való felvételt a Kaljani iratok szerint. Visszaköltöztette a fővárost Hanthavaddiba (Bago). Anyósa,Sin Szavbu királynő, szintén a buddhizmus pártfogója volt. Kibővítette és a saját testsúlyának megfelelő mennyiségű arannyal vonta be aSvedagon pagodát.
Tabinsvehti ésBajinnaung bamar királyok elfoglalták és egyesítették a mai Mianmar egész területét. Támogatták a mon kultúrát és a théraváda buddhizmust. Később a sanok elől kénytelenek voltak elmenekülni a mai Taungoo város környékére.
ATaungoo-dinasztia királyai gyorsan váltogatták egymást, végül a monok kerültek hatalomra. A 18. század közepénAlaungpaja király leigázta a monokat, kiterjesztette a bamar királyságot és megalapította aKonbaung-dinasztiát. Fia,Bodavpaja uralkodása idején létrehoztak egy egységesített papi szektát ("Thudhamma"). Bodavpaja helyreállította a kapcsolatokat Srí Lankával, amely előmozdította a kétirányú kölcsönhatásokat. A Konbaung királyok idején számos világi és vallásos irodalmi mű született.[8]Mindon Min királyMandalay-ba költöztette a fővárost.
Miután Burma déli részét elfoglalták a britek, egyre nagyobb teret hódított akereszténység. Sok dél-burmai szerzetes tette át a székhelyét Mandalay-ba, azonban Mindon Min király rendeletben kötelezte őket a visszatérésre, hogy szolgálják az ottani buddhista világi követőket. Törés keletkezett a szanghában, amelyet az 1871-esmandalay-iötödik buddhista tanácskozáson rendeztek.
Az ötödik buddhista tanácskozás burmai ügynek számított, amelyben szinte semmilyen más országból nem képviseltek. Burmán kívül általánosságban nem is fogadják el ezt a zsinatot hivatalosan.[9] Később, a théraváda irányzat által tartott, nemzetközihatodik buddhista tanácskozást mégis "hatodiknak" nevezték, mintegy hallgatólagosan elfogadva az ötödik zsinat történelmi tényét – még akkor is, ha Burmán kívül más ország nem vett azon részt. A zsinat legfőbb célja az volt, hogy elszavaljákBuddha összes tanítását, amely athéravádapáli kánonjában szerepel, és részletesen megvizsgálják, hogy bármelyik jelentése eltorzult-e vagy részek kimaradtak-e a történelem során. A tanácskozást három tiszteletbeli elnök – Mahathera Dzsagarabhivamsza, Narindabhidhadzsa és Maháthéra Szumangalaszami – és összesen 2400 szerzetes jelenlétében tartották.
A kánon szövegét 729 márványlapra vésték bele, amelyek azután aKuthodav pagoda épületébe kerültek. Ez a munka hét évig, hat hónapig és 14 napig tartott. A dhamma-felolvasások ezután további öt hónapig tartottak. Az ötödik buddhista tanácskozás után a páli szövegeket lefordították burmai nyelvre.
Burma brit igazgatása idején a világi kormány poilikája értelmében a szerzeteseket nem védte törvény és a gyarmati kormány egyébként sem támogatta a buddhizmust. Ez feszültségekhez vezetett az országban. A burmai embereket kereszténységre való áttérítéssel próbálkozó misszionáriusok erős ellenállásba ütköztek, a hegyi törzsek kivételével. Ma a kereszténységet leginkább a csinek, a dzsingpók és a karenek gyakorolják.
1948 után az ország kivívta függetlenségét az Egyesült Királysággal szemben, amely után a polgári és katonai kormányok is a théraváda buddhizmust támogatták. Az 1947-ben hozott alkotmány értelmében "Az állam elismeri a buddhizmus különleges helyzetét, mint az Uniós lakosság többségének a hitét". Az 1948-ban létrehozott Vallásügyi Minisztérium volt felelős az ország buddhista ügyeiért. 1954-benU Nu miniszterelnök hívta össze ahatodik buddhista tanácskozást aKaba Aje pagodában,Rangunban (Yangon), amelyre 2500 szerzetes volt hivatalos. Az eseményen megalapították a Világ Buddhista Egyetemet.
Ne Win (1962–1988) reformkísérletei után Burmában felkelések törtek ki (8888 felkelés), amelyek során sok részt vevő szerzetest öltek meg atatmadav katonák. Az azt követő katonai diktatúra támogatta a buddhizmust, azonban a rendszerellenes személyeket bebörtönözték.
Burma kultúrája megegyezik a helyi buddhizmuséval. Sok burmai fesztivált tartanak az év során, amelyek többsége a buddhizmushoz kötődik.[10] A burmai újév hagyomány,Thingjan, vagy más névenvízfesztivál,hindu eredetű. Ekkor ünneplik a burmai fiúk aszerzetesnövendékként való beiskolázásukat (sinbju).
_by_TT.JPG)
A burmai buddhista otthonok általános kelléke a Buddha oltár, amely legalább egy Gautama Buddha-szoborból áll, amelyet egy kis "trónusra" helyeznek (gav pallin (ဂေါ့ပလ္လင်), a pálipallanka kifejezésből).
Mielőtt használnának egy Buddha-szobrot otthon, először formálisan felszentelik. A szertartás elnevezéseanaj gaza tin (burmai: အနေကဇာတင်ခြင်).[11] A szertartást egy buddhista pap vezeti, aki elkántálja aDhammapada 153. verssorát (11. fejezet), amely úgy szól, hogy:aneka dzsáti szamszárám ('sok születésen át vándoroltam').[12][13]
A szokásosan a reggeli órákban végzett, akár több órás felszentelési szertartás négy fő részből áll:[14]
Úgy tartják, hogy a felszentelési szertartással a Buddha-szobor feltöltődik szent minőséggel, amely képes lesz megvédeni otthonukat és környékét a szerencsétlenségektől és szimbolikusan Buddha erejét testesíti meg.[15]
Minden burmai szülő legfontosabb kötelességének tartja, hogy a fiukat felvegyék a buddhistaszanghába, amely a sinbju szertartással kezdődik. A hetedik életévüket betöltött kisfiúk a történelmi Gautama Buddha élettörténetéből ismert jelenethez hasonlóan, szimbolikusan, lóháton távoznak a kolostori iskolába. Minden buddhistától elvárják, hogy betartsa azöt fogadalmat (ငါးပါးသီလ), azonban a papnövendékeknek már tíz fogadalmat kell tartaniuk (ဆယ်ပါးသီလ). A szülők elvárják, hogy a gyermekek a kolostorban elsajátítsák Buddha tanításait a minimum három hónap alatt. Később, húszéves korukban ismét lehetőségük lesz úgy dönteni, hogy csatlakoznak a szanghához. Ehhez részt kell venniük azupaszampadá besoroláson, hogy teljes jogú papokká váljanak, amelyet követően már 227 fogadalmat kell követniük(Prátimoksa) és talán életük végéig is szerzetesek maradhatnak.
A Thingjan általában április közepére szokott esni. Ez a legfontosabb burmai nemzeti ünnep. A legszentebb ünnepnek mégis amájusi telihold(Kaszon) napját tartják, amikor Buddha született, megvilágosodott és belépett aparinirvánába (meghalt) – ugyanazon a napon. Ezt a napot aBódhifa megöntözésével ünneplik.[10]
Országszerte rendeznekpagoda fesztiválokat (ဘုရားပွဲ,Paja pvè) Tabaung teliholdjakor, amely februárra vagy márciusra szokott esni.[10] Nem csak közelről és távolról érkező zarándokok látogatják ezeket a fesztiválokat, hanem a köréjük szerveződő piacok kereskedői, a szabadtéri előadások, pavilonok és standok eladói is, amely könnyen megduplázza a részt vevő emberek számát.
A három hónaposmonszun időszakában, július közepétől október közepéig tart a buddhista böjt, vagyVa-dvin (ဝါတွင်း), amikor az emberek rizsföldjeik újra-beültetésén munkálkodnak és a szerzetesek nem utazgatnak, hanem elvonulnak kolostoraikba (ဝါကပ်Va-kup, vagy "eső-menedék"). A böjt kezdetekor szerzetesi ruhákat adományoznak a szerzeteseknek. Az időszak végét aThadingjut Fény Fesztivál jelzi. Ilyenkor a szüret már megkezdődött és a szerzeteseknek ismét ruhákat adományoznak aKathina fesztivál idején, általában októberben vagy novemberben.[10] AzUpószatha a nyolc fogadalom betartásának napja újévkor és böjtkor. Az elszántabb buddhisták az év minden napján tartják fogadalmukat.
A család fiatalabb tagjai tiszteletüket teszik a szülők és az idősebb családtagok előtt böjt előtt és után egyaránt. Ezt a hagyományt egészen a történelmi Buddháig vezetik vissza.[10] Ugyanez a tisztelet jár a tanítóknak is.
A három hónapos böjt idején nem tartanak lakodalmakat – erre nem kötelez senkit a szangha és nem is vallási okai vannak, hanem kulturális.
A burmaiak a gyerekeiket kolostorba küldik, hogy buddhista oktatásban részesüljenek. Megismerkednek apáli kánonnal, Gautama Buddha élettörténetével, az 550Dzsátaka-mesével (ငါးရာ့ငါးဆယ်နိပါတ်တော်Nga-ja nga-ze nipattav) – legfőképpen a "Tíz hatalmas születéssel" (ဇာတ်ကြီးဆယ်ဘွဲ့Zatkji szebvè) – és a 38 buddhista áldással (သုံးဆယ့်ရှစ်ဖြာမင်္ဂလားThonzesi hpja mingala). Hagyományosan a szerzetesek tanították Burmában a fiatalokat és az öregeket egyaránt, egészen addig, amíg meg nem jelentek a világi és hittérítő iskolák a brit gyarmati adminisztrációban. A burmaikjaung (ကျောင်း) szó jelentése iskola, amely aHpongji kjaung kifejezésből ered, amelynek jelentése "kolostor".
Az 1990-es évek mélyülő gazdasági válságában kísérletet tettek a kolostori oktatás felélénkítésére. A szegény családból származó gyerekek, akik nem engedhetik meg az egyenruhák és tankönyvek vásárlását felélesztették az ingyenes egyházi oktatás igényét.[16]
A burmai társadalom által tisztelt buddhista szerzetesek (bhikkhu) bő fél millióan vannak.[17] Az apácák (bhikkhuni) száma mintegy 75000.[18] A szerzetesek és az apácák a két fő rend (ဂိုဏ်းgaing) egyikéhez tartoznak:Thudhamma-nikája (a szerzetesek 88%-a) és az ortodoxSvegjin-nikája (a szerzetesek 7%-a).[19]
A burmai kolostorrendek nem különböznek tanaikban, de eltérő egyházi gyakorlattal, hagyományvonalakkal és szervezeti struktúrákkal bírnak folytatnak.[20]
A kisebb iskolák közé tartozik még a pár ezerfősDvara-nikája Alsó-Burmában és aHngettvin-nikája Mandalay-ban.[21][22] Ma kilenc hivatalosan elismert rend van Burmában.[23] Vannakezoterikus buddhista szekták is, amelyeket hivatalosan nem ismernek el. Ezek gyakran nem-buddhista elemeket is tartalmaznak, például alkímiát, varázslást és okkultizmust.[24]
A burmai szerzetesek többsége gesztenyeszínű ruhát visel (néha okkersárga), nem úgy, mint a szomszédos Thaiföldön, Laoszban és Srí Lankán, ahol a csuhák sáfrány színűek.
 | Bővebben:Sáfrányos forradalom |
2007 szeptemberében a buddhisták kivonultak az utcákra, hogy tömegesen tüntessenek a katonai rezsim ellen. Egy ezerfős katonákból és rendőrökből álló csapat próbált rendet teremteniRangun belvárosában, azonban a helyzet egyre súlyosabb lett, kijárási tilalmat vezettek be, majd szeptember 25-én a csapatok feladták a Szule pagodát. A buddhisták védelmére csatlakoztak a tüntetőkhöz a civilek is így az még hatalmasabb méreteket öltött. Ezután egy éjszaka leforgása alatt a hadsereg elfoglalta az ország összes buddhista kolostorát és a több ezer szerzetest bebörtönözték. ANobel-békedíjas emberi jogi aktivistát, a buddhistaAun Szan Szu Kjit először házi őrizetbe helyezték, majd bebörtönözték (Inszein börtön). A folytatódó tömegtüntetések során a hadsereg tüzet nyitott az emberekre és az összecsapásokban több ezren sérültek vagy haltak meg. Világszerte brutális képeket közölt a média, amelynek kapcsán az országok vezetői mind elítélték a katonai junta cselekedetét és több nemzet gazdasági szankciókat vezetett be Burmával szemben.
2008 novemberében egy U Gambira nevű szerzetest 68 év börtönre ítéltek (amelyből legalább 12 év kemény fizikai munka).[25] 2009. év elején az ítéletet enyhítették 63 évre.[26]
Buddhizmusportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap