Ez a lap egy ellenőrzött változata
Abuddhizmus Afganisztánban az egyik fő vallás volt aziszlám megjelenése előtt. Abuddhizmus rendkívül népszerű volt aHindukus hegységtől délre. AzIndiából származó vallás legelőször az i. e. 305-ben ért elAfganisztán területére, amikor a görögSzeleukida Birodalom szövetségre lépett az indiaiMaurja Birodalommal. Az ebből keletkezőgréko-buddhizmus virágzott aGörög-Backtriai királyságban (i. e. 250 – i. e. 125), majd azIndo-görög királyság késői időszakában (i. e. 180 – i. sz. 10) a mai modern Észak-Pakisztán és Afganisztán területén. A gréko-buddhizmus virágzásának csúcsát aKusán Birodalom idején élte, ahol a görög ábécét használták abaktriai nyelv írásához.
Számosbuddhista szerzetes végzett hittérítő tevékenységet. Közülük a legjelentősebbekBódhidharma, acsan buddhizmus és asaolin kungfu legendás alapítója,Lókakséma (i. sz. 178 körül), aki a kínai fővárosig,Lojangig utazott és elsőként fordította le amahájána buddhista szövegeketkínai nyelvre,[1] illetveMahádharmarakszita, aki aMahávamsza (XXIX. fejezet[2]) szerint 30 000 szerzetessel utazott a „kaukázusi Alexandriából”Srí Lankára, hogy részt vegyenek azanuradhapuraiNagy sztúpa átadásán. A görög-baktriai király,I. Menandrosz, (páli: "Milinda," uralkodása: i. e. 165 – i. e. 135), a buddhizmus neves patrónusa, akinek történetét megőrizte aMilinda-panha szövege.
Évszázadokon át aközép-ázsiai buddhizmus oktatási központjának bizonyult az Észak-Afganisztán területén lévőNava vihára ("új kolostor") perzsa buddhista kolostor.
A buddhizmus Afganisztán területén erős hanyatlásnak indult, amikor az iszlám előrenyomult a térségben a 7. században, és a 11. században aGhaznavid muszlim dinasztia idején teljesen eltűnt.[3]
Az Afganisztán határai által bezárt területen számos kulturális és vallási változás történt a történelem során. A terület földrajzi fekvése aKözel-Kelet,Dél-Ázsia ésKözép-Ázsia közé esik, és a híresselyemút is a közelében található (lásd:A buddhizmus terjedése a selyemúton). Az itt végbemenő különböző kulturális hatások közül az egyik legjelentősebbIII. Alexandrosz makedón király, közismertebb nevén Nagy Sándor hódítása volt, amelynek következtében a terület bekapcsolódott a hellén világba, és ez jelentős változásokat idézett elő a buddhista vallásművészetre is. Az i. e. 305-ben aSzeleukida Birodalom szövetséget kötött az indiaiMaurja Birodalommal. A maurják magukkal hozták a buddhizmust Indiából és uralmuk alatt tartották a Hindukustól délre eső területeket egészen az i. e. 185-ig, amikor a hatalmat mások vették át.[4]
Ebben az időben ez a terület Baktria ésSzogdia királyságokhoz tartozott. Apastuk ősei, köztük aszkíták is a buddhizmust gyakorolták, egészen az iszlám megjelenéséig. A mai Afganisztánban számos építmény tanúskodik a buddhista kultúra egykori létezéséről. A görög kultúra és művészet régióra gyakorolt hatásá erőteljesen fennmaradt abuddhista művészetekben, példáulGandhára művészetében.
Miután a perzsaSzászánida Birodalom muszlim kézre került 651-ben, a Nava vihára kolostor is muszlim fennhatóság alá került, azonban még így is legalább száz évig tovább folytatta működését a buddhista intézmény. Miután 715-ben azAbbászid kalifátus leverte a Balkh városban indult felkelést, több perzsa buddhista szerzetes menekült el a területről aselyemút mentén keletre, egészen a buddhistaHotan királyságig (ahol rokonnyelvet beszéltek (a kelet-iráni szaka nyelvet), illetve még továbbKínáig. A Nava vihára örökösei, a perzsa Barmakid család áttért a buddhizmusról az iszlámra és nagyhatalmú vezérekké váltak a bagdadi Abbászid kalifátus alatt. A buddhizmus Afganisztánban végleg eltűnt aSzaffáridák, aGaznavidák és aGúridák hatalma alatt.[5][6]
 | Lásd még:Gandhárai buddhista szövegek |
A Bámiján területének prominens iskolája volt az egyikkorai buddhista iskola, amahászánghika-lokottaraváda.Hszüan-cang kínai buddhista szerzetes ellátogatott egy itteni lokottaraváda kolostorba a 7. században, amelyet azóta sikeresen feltártak modern régészeti kutatók.[7] Nyírfakéregre és pálmalevélre írt szövegeket találtak a kolostor szöveggyűjteményeiben, köztükmahájána szútrákat, amelyek ma aSchøyen-gyűjtemény részét képezik. Néhány kéziratgándhári nyelven éskharosti írással készültek, a többitszanszkrit nyelven írtákgupta írással. A kolostor gyűjteményében fennmaradó kéziratok és töredékek többek között az alábbi szövegeket tartalmazzák:[7]
2010 augusztusában felfedeztek mintegy 42 buddhista ereklyét Afganisztán Logar tartományában, amelyKabultól délre van. A történészek szerint a tárgyak közül néhány a 2. századból való. Találtak buddhista helyszíneketGhazni városban is.[8] Logarban buddhistasztúpákat, szobrokat, freskókat, ezüst és arany érméket és értékes igazgyöngyöket találtak.[9][10][11]
Buddhizmus-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap