Nagy-Budapest létrejötte, vagyis 1950 óta aBuda elnevezést tágabb értelemben Budapest egész Duna-jobbparti részére (az I., II., III., XI., XII. és XXII. kerületekre) is használják.
A mai Buda északi része,Óbuda (Budapest III. kerülete) területén azókorban virágzó város római kori neveAquincum volt, amely a vizeiről kaphatta a nevét (latinaqua = víz), míg a középkori latin forrásokSicambria néven emlegették az ókori várost.
ABuda név a koraiÁrpád-korban Aquincum helyén épült települést jelölte, amelyet csak atatárjárás után, a budaiVár (Újbuda) megépítése után kezdtekÓbuda néven emlegetni. Középkori krónikáink szerint a városAttila hun uralkodó testvéréről,Budáról (Bleda) kapta a nevét.Arany János is megörökítetteBuda halála című költeményében ezt az ősi történetet a világhódító király ellen a távollétében összeesküvést szövő fivérről, akit a hazatérő Attila párbajban megölt, és akinek az emlékére nevezik a várost Budának.
Buda ésPest címere -Mikoviny Sámuel rézmetszete,1737A budai vár falainak alaprajza 1700 körülBuda legkorábbi ismert ábrázolásaHartmann SchedelVilágkrónikájában (1493)Buda látképe, 1572, szinezett metszet Braun and HogenbergCivitates Orbis Terrarum című művébőlLuigi Ferdinando Marsigli: Mappa Generalis (részlet), 1726Buda és Pest 1727
Galeotto Marzio olasz humanista, Janus Pannonius barátja és Mátyás király könyvtárosa szerint: "Buda hegyen épült város, mellette folyik el a Duna. Nem tudják biztosan, honnan kapta a nevét, vagy az ókori Budaliától, vagy attól a szent férfiútól, akit Buddhának neveztek, nem mintha ő lett volna az alapítója, hanem mert olyan kiváló volt, hogy az ő nevét adták neki. Buddha volt Hieronymus tanúsága szerint a feje India bölcseinek, akiket önsanyargató brahminoknak neveznek. Azt hírelik róla ők maguk, hogy egy szűz szülte az oldalából. Hogy ez a születés igaz-e, vagy sem, nem döntöm el. Annyi bizonyos, hogy Buddhának hívták azt a bölcs férfiút, aki az indusok vallási tanát összeállította. Ezt azért mondom, mert Magyarországon a neveknek a kiváló emberek nevéhez való hasonlóságát többnyire megőrizték."[2]
Buda látképe, 1761, Binder János Fülöp az első budai rézmetsző metszeteBuda látképe 1646 körül Matthäus Merian metszete
ABuda szó aKiss Lajos féleFöldrajzi nevek etimológiai szótára szerint valóban személynév lehetett valamikor.[3]Más véleményen voltRupp JakabBuda-Pest és környékének helyrajzi története című1868-ban kiadott művében. Szerinte Aquincumot már aRómai Birodalom korában is Buda, pontosabbanVoda néven nevezték. Rupp Jakab érvelése szerint a rómaiakkal már élénk kapcsolatban álltak az ősiszláv törzsek, és az Aquincum nevében szereplőaqua szó szláv fordítása a szláv nyelvekenvoda (magyarul „víz”) volt. A szláv nyelvekből származhatott azután a későbbimagyarBuda helységnév is.
Ezt az elméletet támasztja alá a középkori németNibelung-énekben szereplőEtelburg,Eczelburg vagyis „Etelvár” elnevezés is, amely valószínűleg nem csupán Etel, azaz a hun Attila nevét őrzi, hanem a szó a szintén „víz” jelentésűótöröketel szóhoz is kapcsolódhat. (Lásd: magyarEtelköz,Etelkuzu = vizek, folyók köze.) A szláv szóhoz hasonlóan tehát az Etelburg elnevezés is az Aquincum név fordítása lehet és akár maguktól ahunoktól is származhatott, akik a feltételezések szerint török nyelvű nép voltak.[4]
Hóman Bálint történész szerint az Anonymus és a Szent László-koriGesta Hungarorum hun történeti adatairól szóló források („Secundo autem die dux arpad et omnes sui primates cum omnibus militibus hungarie intrauerunt in ciuitatem atthile regis”) azt bizonyítják, hogy Attila – mikor a rómaiaktól elfoglalta Pannóniát – (római) romokon építette fel székvárosát, melyet a magyarokBudavárnak, a németekEcilburgnak – civitas Athile regis – neveztek.[5][6]Etelvár, illetve azAnonymus által is említett honfoglalás koriBudavár tehát óbudai erődítmény lehetett, valószínű helyeKiscell.IV. Béla épített először várat aPesti hegyen, (a maiVárhegyen), és ezt a várat a körülötte kialakuló településsel együttÚj-Budának nevezték el, szembenÓ-Budával. A későbbiek során így alakult ki a két külön város Buda és Óbuda neve.
A magyar középkor királyi székvárosai között Buda a legifjabb. AVárhegy fennsíkját koronázó erődítményt és az alatta aDuna partján elnyúló települést, vagyis Buda városátIV. Béla király alapította amongolok 1241–1242-es támadása után, amely szinte az egész országot kifosztotta és romba döntötte.
A letelepedésre kiváló környezetben már azőskorban laktak. A legrégibb,paleolit településnyomok aVízivárosban mintegy 150 ezer évesek. AVárhegyen akorai bronzkorban építették az első erődített falut. Később akelta eraviscus törzs a meredekGellérthegyen építette fel erődített törzsi központját. A kelták benépesítették a Gellérthegy alatti rév partját és a Várhegy keleti oldalát is.
A Kr. u. 1. század elején a Dunáig nyomuló római hódítók felismerték a hely jelentőségét. Ellenőrzésük alá vonták a keltaoppidumot és egyúttal katonai táborokat emeltek a határ és a révek védelmére. A Várhegy északi lábánál a mai Víziváros síkján már a hódítás idején vagy kissé utána épült a segédcsapatok tábora, amely védte az itteni révet és szemmel tartotta a déli révnél épült kelta falut. A kezdetben fából készült fallal övezett tábort a 2. században szabályos négyzethálós utcarendű kőépületekből álló település váltotta fel, és azt egészen a 4. századig használtak.Aquincumot valamikor az1. században alapították. A település kezdetben főleg a környező katonai táborok kiszolgálásából élt, majd gyors fejlődésnek indult, végül a4. században a folyamatos támadások miattAquincum-polgárváros fokozatosan elnéptelenedett. Miután Aquincumot a Római Birodalom feladta, a romokon mások telepedtek meg.
Az ebben az évszázadban alapított kereszténypüspökség a Birodalom megszűnte után is összefogta az itt élőket. Ekkor épült három ókereszténybazilika is a hozzájuk tartozókolostorokkal; ezeket sokáig használták. AzI. Constantinus korában a Duna-parton épült nagy erődben még évszázadokig laktak; bontását csak a14. század végén kezdték el. Ahonfoglalás idején itt élő lakosság a keresztény hit valamely változatát vallotta.
A népvándorlás idején elnéptelenedett a táj, még arómai épületek romjai sem vonzották eléggé az egymást váltó népeket. A helyzet érdemben ahonfoglalás után sem változott. Kopár sziklás hegyen halt mártírhalált 1047-benSzent Gellért, amikor a réven átmenni készülőcsanádi püspökpogány lázadók kezébe került. A révek környéke megőrizte fontos szerepét, de a korai királyi központok, városkezdeményekÓbuda és a túlpartiPest területén alakultak ki. A budai szakasz kisebb települései közül a Pesttel szemközti Kisebb Pest (német telepeseinek nyelvén Kreinfeld, a későbbi Alhévíz) érdemel említést aGellérthegy ésVárhegy lábánál, továbbáHévíz (a későbbiFelhévíz) a római romok közelében, aVárhegy északi oldalánál lévő révnél.
1241 áprilisában aMagyar Királyságba betörtmongol seregek elfoglalták és felégettékPest városát, a virágzó német hospes települést, majd atél beköszöntével hasonló sorsra jutott aDuna túlpartján fekvő Buda (vagyis a későbbiÓbuda) vára, káptalanja és városa, a római romok közé települt korai királyi és egyházi központ is. A következő év tavaszánÖgödej mongol nagykán váratlan halála miatt a tatárok kivonultak az országból, de visszatérésükre bármikor számítani lehetett. Ez indította kezük közül megmenekültIV. Béla királyt arra, hogy várat építtessen a Pesttel szemben fekvőVárhegyen, és ideköltöztesse Pest számos kiváltságot élvező német telepeseit.
Az egészközépkorbanCastrum Novi Montis Pestiensis – azaz „a pesti Újhegy vára” volt a hivatalos neve atatárok ellen épült mentsvár körül hamarosan gazdasági központtá, szabad királyi várossá és állandó királyi székhellyé fejlődő településnek. Az új központ hirtelen fejlődését mi sem mutatja jobban, minthogy városelődeinek még a nevét is megszerezte: magyarul Buda, németül Ofen mindmáig a hegyre épült új város neve. Amongol fenyegetés árnyékában először a hegyet ölelő városfal épültek fel szabályos térközönként emelttornyokkal, majd az így elkerített fennsíkon kijelölték az utcákat, kimérték a kiosztandó telkeket. Felépítették a plébániatemplomot (Nagyboldogasszony-templom) és egy kápolnát (Mária Magdolna-templom), a ferences és a dominikánus kolostort, és több középületet (városháza, Kammerhof). Benépesült a hegy lábánál a Duna partja isFelhévíztől egészen Alhévízig (vagyis a maiMargit hídtól aTabánig), hiszen az áru a réveken és magán a folyón áramlott. Mivel az alapítás idején a város legtöbb polgára német volt, a vezetők kizárólag közülük kerültek ki. A bírót (a kezdetektől1347-ig a várnagy tisztét is betöltő rektort) tizenkét tagú, ugyancsak gazdag németpolgárokból álló tanács segítette; többségükposztókereskedő volt. A magyar polgárság létszáma és gazdasági súlya is messze elmaradt a németekétől; mellettük a kis létszámú zsidó közösség főleg gazdasági szerepet játszott. A gyorsan gyarapodó város és persze a komoly erődítés magát a királyi udvart is hamarosan befogadta. A13. század végétől már több országos jelentőségű gyűlést is itt tartottak,III. András, az utolsóÁrpád-házi király pedig a budaiferences kolostort választotta temetkezési helyéül. A király városi szállása ez idő tájt a németülKammerhofnak nevezett máig feltáratlan épületegyüttesben volt — ennek nevéből arra következtethetünk, hogyVisegrád mellett itt is lehetett királyi pénzverde. A Kammerhof vagy más néven régi királyi ház a város északkeleti sarkában emelkedett, külön kaputornya nyílott és a városfalon.
IV. Béla 1249-benEsztergomból Budára költöztette székhelyét és hivatalait; Buda lett az ország fővárosa. Egyúttal szabad királyi várossá nyilvánította Budát, tehát a polgárok attól fogva neki adóztak. Az 1268-ban hivatalba lépettMonoszló Lodomér esztergomi érsek, majd utóda,Bicskei Gergely azonban magának követelte az érsekeknek „ősi jogon járó” adót, aminek fizetését a polgárok persze megtagadták. A városukba érkező külföldi kalmárok, a Dunán működő hajómalmok, a révészdíjak, valamint a piacai adásvételeik után „járó ”vámot sem fizették meg. A város ellen összefogtak az egyház szervezetei:
az érsekség,
az óbudai káptalan és
a (margit)szigeti apácakolostor.
1276–1301 között hat alkalommal sújtották különböző tartalmú egyházi átkokkal a várost. Megtiltották, hogy a budaiak a Dunán halásszanak, kültelki földjeiken arassanak vagy szüreteljenek, és a tilalmat zsoldosokkal tartatták be (Jamrik).
AzÁrpád-ház kihalása (1301) utániinterregnumban (1301–1308) Buda először az ifjúVencel cseh királyfi pártjára állt. Ebben két tényező játszott fontos szerepet:
a lakosság német többsége, lévén Csehország aNémet-római Birodalom egyik meghatározó tagállama volt (Kristó, 1978),
az, hogyBicskei Gergely esztergomi érsekKároly Róbert egyik legelső támogatója volt; ennek jeleként 1301 tavaszán — közjogilag érvénytelenül — meg is koronázta az ifjú trónkövetelőt.
AKronika Zbraslavská szerintPetermann budai bíró részt is vett abban a küldöttségben, amelyben a meghatározó magyar főrendek királynak kérték fel Vencelt. A Magyarországra érkező gyermekkirály Budát tette székvárosává. A várost a pápa utasítására Magyarországra érkezőBoccasini bíboros sikertelenül próbálta Károly oldalára téríteni. Ezért ő is — minden korábbinál szigorúbb büntetésekkel — kiátkozta Budát, majd visszatért Itáliába (Jamrik).
1302 szeptemberében Károly Róbert elfoglalta a Dunántúlt, és Buda bevételére készült. Kisebb hadával (az esztergomi érsek, a zágrábi, a pécsi és a bosnyák püspök bandériumaival) felvonult a város alá, de nem engedték be. Amikor hírül vette, hogyKőszegi Iván nagy túlerővel jön a város felmentésére, kénytelen volt egészen volt átmenetileg nagybátyja,I. Albert német király oltalmába húzódni (Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában. Panoráma Kiadó (1982).ISBN 963-243-179-0, p. 232.)
Vencel lemondása után Buda a korábbival azonos indokok alapján kijelölt utódát, a bajorOttót támogatta.
Károly Róbert hívei1307-ben foglalták el a várost. A király ezután néhány évig többnyire itt tartózkodott, de1312-ben előbbTemesvárra, majd1323-tól az addig csupán erős váráról nevezetesVisegrádra költöztette udvarát.Bár az elkövetkező száz évben a város gazdasági jelentősége egyre növekedett, a királyi udvar csupán egy rövid időszakban 1347-1355 között,I. (Nagy) Lajos királynápolyi éslitván hadjáratai idején tartózkodott újra Budán, feltehetően ekkor is a régi királyi házban, hiszen az1340-es évek második felében itt építtetett a király kápolnátSzent Márton tiszteletére. A14. század végén a gazdag város kínálta előnyök végül is visszavonzották a királyi udvart hivatalaival együtt. Ez a15. század elején jelentős változásokat okozott a település életében.
Az1370-es évek végétőlI. (Nagy) Lajos király nagy palota építéséhez kezdett, ezt utóda,I. (Luxemburg) Zsigmond tovább bővítette. Lajos király1381-ben eladományozta a Kammerhofot, Zsigmond pedig 1408-ban végleg Budára költöztette udvarát és kormányhivatalait. Ettől kezdve atörök megszállásig folyamatosan az új királyi várból irányították az országot, így a város gazdasági hatalmához a társadalmi és politikai központ előnyei társultak. Egyre több egyházi és világi méltóság vett magának házat, hogy az udvarnál zavartalanul intézhesse ügyeit, egyre több olyan kereskedő települt meg, aki az udvar luxusigényét kívánta kielégíteni (az olasz kereskedőkről például utcát neveztek el). Az épületek bővültek és szépültek, új templomokat és kápolnákat alapítottak (pl.Szent Zsigmond-prépostság,Garai-kápolna), a meglevőket pedig bővítették és korszerűsítették. A külvárosok terebélyesedtek. A gazdasági fellendüléssel és az udvar beköltözésével a magyar polgárság is sokasodott és erősödött.
A német és magyar nemzetiség rivalizálás állandósuló joghatósági vitákhoz, végül1439-ben zavargásokhoz vezetett. A feszültségeket azzal a tartósnak bizonyult reformmal oldották fel, hogy a a magyar és német polgárok hat-hat esküdtet választhattak a tanácsba, magyar, illetve német bírót pedig évente felváltva állítottak. A két közösség függetlenítette és elhatárolta plébániáit is, aNagyboldogasszony-templomnak, vagyis a németek plébániájának jelképes fősége alatt, aMária Magdolna-templom és a váralján a Szent Péter mártír templom önálló plébániája lett a magyar polgároknak.
Aközépkor végén Buda lakossága (a királyi udvartartást is beszámítva) egyes becslések szerint körülbelül 13 500 főt számlált és ezzel aMagyar Királyság legnépesebb városának számított. (A szomszédosPest ésÓbuda városokkal, valamintFelhévíz és Szentfalva mezővárosokkal együtt alkotottagglomerációban összesen több, mint 20 ezer ember élt.) A polgárság leggazdagabb és legbefolyásosabb rétege általában távolsági kereskedelemmel foglalkozott. Az elsősorban dél-német városokkal (pl.Bécs,Regensburg,Nürnberg) szoros kapcsolatokat ápoló német kereskedők a ruházat legfontosabb alapanyagát jelentőposztó behozatalában játszottak vezető szerepet, de érdekeltségeik kiterjedtek a magyarországi nemesfém bányászatra is. A német lakosságnál jóval kisebb számú olasz kolónia tagjai főként az udvar és a nemesség luxusigényeit elégítették ki. Az udvari szállítás mellett mind a németek, mind az olaszok szakértelmüket a királyi udvarban, az ország pénzügyigazgatásában is kamatoztathatták. A magyar kereskedők legtehetősebbjei az ország külkereskedelmében jelentős szerepet játszó marhakivitellel foglalkoztak. A gazdag kereskedők mellett a polgárság zömét a kézművesek adták, akik a szakmáikat képviselőcéhek szervezetei között végezték munkájukat. Buda a kézműves szakmák és a céhek számát tekintve is élen járt a magyarországi városok között, a fennmaradt adatok, mintegy 29 céhbe szervezett 79 foglalkozásról tudósítanak. Kereskedelem és kézművesség mellett azonban szinte minden polgárnak fontos jövedelme származott a város környéki szőlőbirtokokból. A budai határban szüreteltszőlőből jó bort készítettek. A városi lakosság szegényebbjeinek többség a szőlőkben dolgozó napszámos kapás volt.
A késő középkorban már aVárnegyed házainak közel fele-harmada a királyi udvarban fontos szerepet betöltő vagy ott szolgáló nemesek és egyháziak kezén volt. Főként a tehetősebb polgárok maradtak, a kézművesek és a napszámosok, bérmunkások többsége kiszorult a Váraljára (a maiVízivárosba). A Várnegyedben a polgárság nemzetiségek szerint különült el egymástól. A németek a hegy közepén, a város központjában,plébániatemplomuk és a piactér környékén laktak (kb. a mai Szentháromság utcától a Dísz térig). A magyarok az északi részt foglalták el, központjuk szintén aplébániatemplomuk melletti piactér (a mai Kapisztrán tér) volt. Az olaszok, a németek és magyarok között, főként a róluk elnevezett utcában (a mai Országház utca középtáján) éltek, a város zsidónegyedét pedig az északkeleti sarokban (a mai Táncsics Mihály utca) találjuk.
A kereskedelem változatos színtereken zajlott. A kereskedők (posztókereskedők, kalmárok, patikárusok) a piactéren elhelyezett üzleteikben árusítottak. A kézművesek általában házuk földszintjén elhelyezett műhelyeikben kínálták kész termékeiket. A piactereken mindennap be lehetett szerezni a napi táplálkozáshoz szükséges élelmiszereket a mészárszékekben, a pékeknél, illetve a gyümölcsös, zöldséges, baromfiárus, sajtos, és káposztás kofáknál. Fontosabb szerepet játszottak a hetente tartott piacok, szerdán a németek piacterén, szombaton pedig a magyar piactéren, amelyek szélesebb vásárló és eladó közönséget vonzottak. Országos jelentősége volt az évente két alkalommal, pünkösdkor és Kisasszony napján (Szűz Mária születésének ünnepe, szeptember 8.) megtartott vásároknak, amelyek két héten át tartottak aDuna partján található vásártéren.
A16. század elején azOszmán Birodalom elfoglalta aMagyar Királyság déli végvárvonalát, majd amohácsi csata, és az azt követő zűrzavaros időszak alatt befolyását kiterjesztette az ország középső területeire is. Bár a török csapatok1526-ban és1529-ben is bevonultak Budára,I. Szulejmán ezeket a területeket kezdetben csatlósként, és nem megszállt területként kezelte.
1541-ben azután elérkezettnek látta az időt, hogy hódításait megszilárdítsa, és a birodalom szerves részévé tegye. Avárost ostrom alá vevőRoggendorf császári hadait elűzte a falak alól, és1541.augusztus 29-én hadicsellel Szulejmán kezébe került a város, a vele szemben, aDuna túloldalán fekvőPesttel együtt. Ezúttal azonban nem elégedett meg ezzel, hanem megalapította az első magyarországivilajetet(tartományt), melynek központja Buda (törökülBudin) lett. Még ebben az évben elesettSzeged,Kalocsa,Szabadka,1543-ban és1544-ben a török kezére kerültNógrád,Vác,Fehérvár,Pécs ésSiklós vára is, és az új szerzemények mind az új vilajetbe tagozódtak be.
1552-ben újabb területekkel bővült a vilájet Észak-Magyarországon, és megalakult atemesvári vilajet, amely a budai beglerbégnek volt alárendelve. Buda jelentőségét királyi múltja mellett az adta, hogy a Török Birodalom itt a nagy rivális, aHabsburg Birodalom földjébe mélyen benyúlt. Az összes később kialakított magyarországi vilajet is a budai pasa katonai irányítása alatt működött.
Európa megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogyBuda visszafoglalása a töröktől1686.szeptember 2-án megtörtént. A régóta várt eseményBuda török kézre kerülése után 145 évvel és négy nappal valósulhatott csak meg. Ezt megelőzően összesen öt alkalommal, legutóbb 1684-ben próbálták visszafoglalni a magyar fővárost. A török hadsereg megpróbálta1683-banBécs városát elfoglalni, emiatt Európának kétsége sem lehetett, hogy azOszmán Birodalom végső célja az egész kontinens meghódítása. A történelmi veszélyt apápa érezte talán leginkább, és felismerve az összefogás jelentőségét, létrehozta aSzent Ligát, amely egy többnemzetiségű ostromlókeresztény zsoldos sereggé vált. Magyar hadseregről nem lehetett beszélni, hiszen csak tizenötezer főnyi magyar katona harcolt akeresztények seregében. Magyar haderő csak kisebb háborús hadműveletekben vett részt. Ekkoriban jelentek meg az első császári huszárezredek is (Barkóczy, Gombos és Petneházy). A magyar huszárezredek sikeresek voltak ésKároly herceg1689-ben 2500 magyar huszárt alkalmazott is a nyugati fronton, ahol komoly sikereket értek el. A magyar harci potenciál azonban sem visszaszerezni, sem megvédeni nem tudta országát.
Buda jól kiépített vár volt, amelyet a török várvédők újabb és újabb erősségekkel falakkal, bástyákkal bővítettek ki, és kijavították a két évvel korábbi sikertelen ostrom omladékait. A védők tudták, hogy stratégiai szempontból Buda a még meg nem hódítottÉszak-Magyarország kulcsa, és jelentőségét fokozza, hogy Bécshez is viszonylag közel fekszik. Az ostromlottak nagy elszántsággal álltak ellen az ostromlók rohamainak, a török parancsnokok a végsőkig kitartottak.
A közel másfél évszázados megszállás és a visszafoglalást célzó ostromok megpróbáltatásait követően1723.március 28-án újabb katasztrófa, egytűzvész sújtotta Budát. A máig tisztázatlan eredetű, több napon át tomboló tűz csak a város házainak harmadát hagyta érintetlenül, a többi részben vagy teljes egészében megsemmisült; felrobbant egy puskapor tárolására használt bástya is. A halálos áldozatok száma 12 volt (ők jobbára az oltás és a mentés során vesztették életüket), 10 ember eltűnt, a súlyos sérültek száma 32 volt.
Abudai vár bevétele megkoronázta a dicsőségestavaszi hadjáratot, így1849.május 21. minden szempontból fordulópontnak bizonyult: pont ezen a napon állapodott megFerenc József osztrák császárI. Miklós orosz cárral, 200 000 katona magyarországi bevetéséről. Ugyanakkor az ostrom tizenhét napját sokan elvesztegetett időnek tekintik, mivel a katonai jelentőséggel nem bíró Budavár ostrománál lekötött magyar erők nem tudták további nyomás alatt tartani a tavaszi vereségek nyomán meggyengült császári hadakat.
Azonban akik így vélekednek, azok nincsenek tisztában sem a magyar, sem az osztrák hadsereg akkori helyzetével. Az osztrák hadsereg morálja kétségkívül meggyengült a vereségek hatására, ugyanakkor a tavasz folyamán mindannyiszor rendezetten hagyta el a csatateret, egyszer sem sikerült megtörni őket. AGörgey rendelkezésére álló haderő az1849.április 25-i hadrend adatai szerint 27 826 fő 107 löveggel, míg az osztrák erők 1849. május 1-én kelt hadrendje szerint,Jelačić Buda környékén maradt hadtestét nem számítva, 75 633 főből és 237 lövegből álltak. Ha ebből a számból levonjuk a betegeket, szabadságoltakat és elvezényelteket, akkor azosztrákok még mindig 54 443 fővel rendelkeztek, vagyis 2:1 arányú számbeli fölényben voltak a magyar hadsereggel szemben.
Ugyanakkor a magyar hadsereg a tavaszi hadjárat végére elhasználta a tartalékait, és az utánpótlás csak lassan csordogált. A tüzérség nagyjából minden lőszerét felhasználta, és egyelőre nem kapott utánpótlást. Ekkorra sok katonának tönkrement a bakancsa, és tartalék lábbelikből sem volt elég.Görgey és tábornokai (elsősorbanKlapka) úgy gondolták, hogy Buda visszavételével megnyithatják aDunát mint stratégiai jelentőségű vízi útvonalat, biztosíthatják az utánpótlás megfelelően gyors szállítását egy támadó hadművelethez.
Buda bevételében politikai szempontok is szerepet játszottak, mert Kossuth a magyar állam nemzetközi elismertetése szempontjából alapvető jelentőségűnek tartotta a főváros felszabadítását, bár később megváltoztatta a véleményét, és a szabadságharc bukása után ő is azt hangoztatta, hogyBuda ostroma csak időpocsékolás volt.
Amagyar kormány1992-ben döntött úgy, hogy az 1849-es ostrom emlékére május 21-én ünnepeljük a Magyar Honvédelem Napját.
A történelemkönyvekben az egyesítés előtti Buda ésPest egészét gyakranPest-Buda néven emlegették.Az ikervárosok, Buda és Pest egyesítése már az1830-as években beszédtéma volt,Széchenyi István már aLánchíd építésével is ezt a célt szorgalmazta, ő írta le először a Budapest nevet is.
Fővárosotok nevét Budapestre kellene változtatni, amely kevés év, sőt hónap múlva olyan megszokottan s könnyen hangoznék, mint Bukarest, s így a két város egyesülne, amely most nem a legjobb szemmel nézi egymást. Milyen haszon áradna ebből az egyesülésből, milyen virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva!
Az egyesítés előtt vita tárgyává vált az új magyar főváros neve. A több nyelvet ismerő Széchenyit zavarta a Pest elnevezés, mivel a német „kártevő”(pest) és a „dögmirigy”(peste) szót, de a „Buda is, Pest is” szóösszetétel révén a „pestis” szó is kellemetlen volt számára. Ezért több név variációt is felvetett, végül a „Bájkert”, „Dunagyöngye”, „Etelvár” és „Hunvár” variáns után a „Honderű” városnév elnevezés mellett érvelt. „A legnagyobb magyar” azonban a negyvenes évek elején elállt kedvenc névötletétől, mert felhívták a figyelmét arra, hogy a Honderű név francia jelentésehonte+rues a szégyen+utcák szavak összetétele. Amikor a leginkább elfogadott Pest-Buda nevet összefoglaló névként a térképekre nyomták volna, a Pest betűi a Duna budai, a Buda felirat pedig a pesti oldalára estek volna, ezért egyre inkább elfogadottá vált, hogy az ország szívének elnevezése Pest, Buda, Óbuda és a Margit-sziget fővárossá egyesítése után, Budapest legyen.[7] Végül 1873-ban egyesítették Budát, Pestet és Óbudát, ekkor keletkezett a ma is használatos Budapest név.
Pest és Buda együttes látképe a Gellérthegyről még az egyesítés előtt, 1853
Azután felmegyek a Normafához és elnézem a magyar tájat. Mozzanatokban szegényebb festők rakták volna részletenként egymás mellé, hogy minél drámaibb vagy andalítóbb, de mindenesetre minél hatásosabb legyen. A magyar tájat úgy öntötte ki valaki a zsákjából egyszerre, egészben. Itt a belső formát kell csodálni, a nagyvonalú kompozíciót.
És itt lent a két város. Köztük a hajóhíd. A kabátos embert szó nélkül átengedik rajta; az inges-gatyást megállítják. Ha dühösen tiltakozik, továbbengedik, mert látják, hogy bocskoros nemes, nem kell adót fizetnie; ha szomorúan lehajtja a fejét, akkor fizetnie kell, jobbágy.
AVár olyan, mint egy olasz hegyi város, négy kapujával és középen a királyi palota, ahol nem lakik király, mint az olasz Castellok, amelyekből már kihaltak a zsarnokok. A Krisztina még majorjellegű, a Viziváros földszintes félpolgári település, a Tabán fecskefészekszerű házai, ahol az elszegényedett rácok kiárusítják lányaikat, lépcsőzetesen kapaszkodnak fel a Gellérthegyre, a hegy tetején csillagvizsgáló áll.
Házmán Ferenc, Buda város utolsó polgármestereA Budai vár látképe Pest felől, 1737
Fennmaradt az ún.Budai törvénykönyv, azaz Buda városának 1141 táján írásba foglalt törvénykönyve (Rechtpuch nach Ofner Statrechten), amelyetMichnay Endre ésLichner Pál adott kiBuda városának törvénykönyve címenPozsonyban 1845-ben.
A városrésznevek jelentős része adűlőkeresztelő alkalmával 1847-benDöbrentei Gábor által alkotott vagy ajánlott magyar név, az addigi német nevek helyett.
.svg)
._FORCE_D%2527EUROPE.JPG)
