Ez a lap egy ellenőrzött változata
Brzac | |
Kilátás Cresről a Krk-sziget nyugati részére, középen Brzac házai fehérlenek. | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
Község | Krk |
Jogállás | falu |
Polgármester | Darijo Vasilić (PGS) |
Irányítószám | 51511 |
Körzethívószám | (+385) 051 |
Népesség | |
Teljes népesség | 174 fő(2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 135 m |
Időzóna | CET,UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Brzac (olaszul:Bersaz)faluHorvátországbanTengermellék-Hegyvidék megyében. KözigazgatásilagKrkhez tartozik.
AKrk-sziget Šotoventonak nevezett nyugati csücskén Krk városától 12 km-re északnyugatra, a sziget belsejében, de a legközelebbi tengerparttól csak 1 km-re fekszik. A falutól remek kilátás nyílik a tengerre, a Krk és Cres szigetek közötti szorosra. A Marnja-öböllel és a kis tengerparti Glavotok településsel erdei út köti össze. Tőle keletre mindössze néhány száz méterre található a szomszédosMilohnići falu.
A település valószínűleg már a15. század előtt is létezett, mindazonáltal a szigetnek ez a része ekkor még csak gyéren volt lakott. A Frangepánok, hogy fokozzák az adóból származó bevételeiket a 15. században velebiti vlachokat telepítettek ide, akik egy sajátos nyelvet az úgynevezett krki románt (krčkorumunjski) beszélték. Az utolsó e nyelvet beszélő ember Mate Bajčić Gašpović1875-ben halt meg. A Frangepánok krki uralma1480-ig tartott, amikor Velence tartva attól, hogy aMátyás magyar király elfoglalja Frangepán VII. Jánost a sziget átadására bírta. Ezt követően Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek.
A16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide.1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után1813-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott.1867 és1918 között azOsztrák–Magyar Monarchia része volt.1857-ben 147,1910-ben 162 lakosa volt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település aSzerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. Amásodik világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. Lakói mindig mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoztak. Noha a tenger nincs messze az itteniek megélhetésében nem játszott jelentős szerepet. Az utóbbi időben újra sokan kezdtek foglalkozni olajbogyó termesztéssel. Az itteniek megélhetésében turizmus is fontossá vált, bár nem nélkülözhetetlen.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
147 | 162 | 153 | 164 | 164 | 162 | 190 | 186 | 237 | 225 | 177 | 137 | 108 | 111 | 137 | 172 |