Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Brkiševina | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Lekenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44271 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 59 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 123 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 26′ 41″,k. h. 16° 05′ 37″45.4447,16.093645.444700°N 16.093600°EKoordináták:é. sz. 45° 26′ 41″,k. h. 16° 05′ 37″45.4447,16.093645.444700°N 16.093600°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazBrkiševina témájú médiaállományokat. | |
Brkiševina faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagLekenikhez tartozik.
Sziszek városától légvonalban 22, közúton 32 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 18, közúton 28 km-re délnyugatra, a 36-os számú főúttól délre, aKulpa bal partján, aGlina torkolatával átellenben fekszik. Északnyugati része teljesen összeépült a szomszédosŠišineccel.
Brkiševina a térség egyik legősibb települése. A Kulpa nagy kanyarja által három oldalról is védett területe és stratégiai helyzete arra késztette az embert, hogy valószínűleg már a legősibb időben is települést létesítsen itt. Innen jól be lehetett látni a Glina egész torkolatvidékét és ellenőrizni lehetett a Kulpán haladó hajóforgalmat is. Területe a13. századtól atopuszkaicisztercita apátsághoz tartozott. Az apátság alapításakorII. András királytól1211-ben és1213-ban nemesi kiváltságokat kapott, melyeket évszázadokon át megőrzött. Még a16. században is több prediális nemes élt a településen, akik jobbágyokat tartottak. Az apátság birtokai a Kulpamente nagy részére kiterjedtek, de a 16. században a török veszély közeledtére a ciszterciták távozni kényszerültek és ekkor a birtok a zágrábi püspökségé lett. A brkiševinai plébániát mint a topuszkai apátság alárendeltségébe tartozót a 16. században említik először, de magát a Szent Kozma és Damján plébániatemplomot már1334-ben említi Ivan gorai főesperes„Item ecclesia sanctorum Cosme et Damiani de Berkis” néven.[2]
Az1576 után egyre gyakoribb török pusztítások miatt16. század végére a térség gyakorlatilag kipusztult. Megmaradt lakossága is a biztonságosabb magyarországi területekre költözött. A nemesek vitték magukkal jobbágyaikat is. A plébániát1574-ben említik utoljára. A brkiševinai várnak, mely a török elleni kulpamenti védelmi rendszer része volt 1575-től említik az állandó őrségét. A ciszterciek 16. századi távozásával a birtok a zágrábi püspökségé lett. A térség csak a17. században népesült be újra. A török veszély csökkenésével az apátság egykori területeit a zágrábi püspökség a lakosság számában elszenvedett veszteséget Boszniából áttelepített horvátokkal próbálta pótolni.
A településnek 1857-ben 392, 1910-ben 498 lakosa volt. A20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 95 lakosa volt.
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 392 | 403 | 387 | 455 | 502 | 498 | 536 | 552 | 503 | 495 | 443 | 370 | 276 | 205 | 121 | 95 |
