Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Bresciai Arnold | |
 | |
| Bresciai Arnold mellszobra,Villa Borghese,Róma | |
| Született | 1100[1][2][3] Brescia[4] |
| Elhunyt | 1155.június 18.(54-55 évesen) Róma[5] |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | apát |
| Halál oka | akasztás |
 AWikimédia Commons tartalmazBresciai Arnold témájú médiaállományokat. | |
Bresciai Arnold vagyArnaldus eredeti nevénArnaldo da Brescia (1090,Brescia –1155.június 18.,Róma) az arnoldisták mozgalmának elindítója,Abélard tanítványa.
Eredetileg nagy tehetségű, szónoki képességekkel rendelkezőkanonok voltBresciában. Apataria követeléseinek jegyében bírálta városa „méltatlan” papjait, a mértéktelenségüket és elvilágiasodásukat. Azt tanította, hogy a papság kötelesapostoli szegénységben élni.[6] Nemsokára menekülnie kellett.
PárizsbanPierre Abélard francia skolasztikus filozófus, teológus és himnuszköltő lelkes tanítványa lett, annak távozása után egy ideig maga is oktatott, diákjaival az evangéliumiegyszerűséget hirdette.
1140-ben asensi zsinaton(de)Clairvaux-i Szent Bernát és Abélard vitájában az utóbbi mellé állt. A zsinat mindkettőjüket elítélte, Bresciai Arnoldot kolostorba zárták. Hamarosan kiszabadult és iskolát nyitott, ahol a tanait hirdette, ezért Szent Bernát kérésére kiűzték Franciaországból. A zürichiágostonosok fogadták be. Egy időre megnyerteKonstanz püspökét is, de Szent Bernát figyelmeztetésére szakítottak vele. Közben Guido de Castello bíboros barátja lett és biztonságot talált nála. Meggyőződése volt, hogy az egyház romlottságának kútforrása aklérus világi hatalma és gyökeres javulást csak az egyházi és világi dolgoknak teljes, szigorú elkülönítése hozhat.
Apápaság világi hatalmát ellenző városi mozgalom egyik vezetője lett. Részt vett arenovatio senatushoz ésIII. Jenő pápa elűzéséhez vezető felkelésben, amely Rómát városköztársasággá alakította (1145).
I. Frigyestől támogatást reméltIV. Adorján pápával szemben, aki először száműzte, de később 1155-ben mint eretneket kivégezték. Fölakasztották, majd testét elégették és hamvait aTiberisbe szórták.
Követői, az arnoldisták szétszóródtak, később beolvadtak az itáliaivaldensek, a „lombardiai szegények” közé.
Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap