Brüsszel város közigazgatási területének elhelyezkedéseBrüsszel fővárosi régión belülBrüsszel belvárosi magja, aPentagon (ötszög)
Brüsszel városa (franciául:Bruxelles-Ville vagyVille de Bruxelles,hollandul:Brussel-stad vagyStad Brussel)Belgium, valamintFlandriafővárosa, azEU és aNATO székhelye.Brüsszel város egyben aBrüsszel fővárosi régió közepén található önkormányzat, alapfokú közigazgatási egység, azaz „község” is, amely magában foglalja a település történelmi központját. A „Brüsszel város” megnevezést elsősorban az önkormányzat, a régió és a tágabb értelemben vett „Brüsszel” közötti félreértések elkerülése végett használják. A várost nem szabad összekeverni aBrüsszel fővárosi régióval, amely Belgium három önálló régiója közül az egyik, és amelynek Brüsszel város csak egy része. Míg magának a városnak 176 124 lakosa volt 2015. október 1-én,[2] a hozzá tartozó régióval együtt több mint egymillió lakosú városi övezetet alkot.
A belga alkotmány 194. bekezdése értelmében Brüsszel városa Belgium fővárosa és a szövetségi kormány székhelye. Ezért szokásos azt a megkülönböztetést tenni, hogy ade jure főváros az Brüsszel városa,de facto azonban a fővárosi funkciókat, illetve a nemzetközi intézmények székhelyi szerepét az egész fővárosi régió együtt látja el. (A NATO központi hivatala például Brüsszel szűken vett városi területén kívül, a fővárosi régióEvere kerületében található).
Brüsszel város és Brüsszel régió helyzete némileg hasonlít aCity of London ésNagy-London viszonyához. A brüsszeli városmag terjeszkedését azonban később fagyasztották be, mint a londoni City-t, ezért a történelmi városmag mellett ma Brüsszel város közigazgatási részei lettekLaken,Neder-Over-Heembeek ésHaren települések, illetve azAvenue Louise környéke és aBois de la Cambre-Ter Kamerenbos erdő is.
2015. október 1.-jén a város 176 124 lakosa közül 39 066 külföldi volt azEurópai Unióból, 24 691 külföldi az EU-n kívülről, összesen 163 nemzetiség képviselői. A város területe 32,61 km², ennek megfelelően a népsűrűség 5322 fő/km².[2]
A köznyelv általában a „Brüsszel” szó jelentésébe beleérti a többi 19 önkormányzatot is, amelyek együttesen alkotják aBrüsszel fővárosi régiót, sőt a Brüsszel megnevezésbe időnként beleértik még a fővárosi régión kívül eső, flandriai peremtelepülések egy részét is, ahonnan a lakosok nagy többsége Brüsszelbe ingázik (mint példáulZaventem,Wezembeek-Oppem,Machelen).
A település neve eredetilegfrank nyelvjárásbanBruocsella volt, ami későbbBroekzele lett (Broeklanden aan de Zenne, vagyis szó szerinti fordításban „település a mocsárban”).
Brüsszel eredetilegflamand nyelvű település volt. Belgium függetlenné válása után az uralkodó osztály nyelve a francia volt, és a fővárosban egyre erősödött a francia nyelv szerepe. A 20. században a flamand területek gazdasági fejlődésének meggyorsulásával ez a tendencia lefékeződött, de Brüsszel addigra már túlnyomórészt francia nyelvű lett.
Brüsszel és az egész fővárosi régió hivatalosan kétnyelvű, azaz a francia és a holland nyelv egyenjogú. Minden ügyintézést mindkét nyelven biztosítani kell a polgároknak. A helyneveket, utcaneveket mindkét nyelven fel kell tüntetni, és nem lehet különbséget tenni aszerint sem, hogy melyik nevet tüntetik fel elsőként, ezért váltakozva szerepeltetik első helyen a francia, illetve holland elnevezést. A külföldiek számára ez zavaró lehet.
Brüsszel városBrüsszel fővárosi régió része, amely utóbbienklávéként ékelődik aflandriai régióba. A környező településeken ezért már a holland a hivatalos nyelv. A nyelvi viták Belgiumban gyakoriak és komoly politikai tartalmuk is van.
A település a korai középkorban aSenne folyó (hollandulZenne) és mellékvizei mocsaras völgyében alakult ki. A folyó összeköti a várost a tengerrel, és a 19. századig komoly közlekedési jelentősége is volt.
A szűkebb értelemben vett Brüsszel város területéhez a következő városrészek tartoznak:
a történelmi városrész, amely többé-kevésbé a korábbi városfalak közötti területet jelenti (Brüsszel korban második városfala, amely a14. században épült). Ma a városfal helyén az R20 jelűPetite ceinture (kiskörút) helyezkedik el. A városrész meglehetősen szabályos ötszög alakja miatt a neve franciául informálisanLe Pentagone vagyCœur de Bruxelles („Brüsszel szíve”). A terület postai irányítószáma 1000.
a 19. század végén és a 20. század elején a történelmi városmaghoz csatolt területek:
északon1853-ban, aSaint-Josse-ten-Noode község csődje után a brüsszeli városvezetés felvásárolta az önkormányzat területének felét és saját irányítása alá vonta. Ma a "Quartier Nord" (északi kerület) néven ismert résznek ugyanaz a postai irányítószáma (1040), mintEtterbeek-nek.
a városmagtól délre1860-ban 123 hektárt csatoltak el aforêt de Soignes néven ismert erdőségből, hogy létrehozzák aBois de la Cambre néven ismert parkot. A parkot angol mintára alakították ki, és hamarosan a város arisztokratáinak kedvelt kirándulóhelye lett. Ezzel egyidőben alakították ki azAvenue Louise sugárutat, amely a városközpontot kötötte össze a parkkal és amely ma két részre osztjaIxelles-t.
a városmagtól keletre1880-ban a hadsereg egy korábbi gyakorlóterét, amelyEtterbeek-hez tartozott, elcsatolták, hogy létrehozzák aParc du Cinquantenaire/Jubelpark néven ismert parkot (a belga monarchia fennállásának 50. évfordulójára). A parkban múzeumokat alakítottak ki, a belváros és a park közötti területen pedig ma azEurópai Unió intézményei találhatók.
Ez a körzet azîle Saint-Géry közepén található, amely aSenne folyó egyik szigete volt és ahol979-ben építettek egy várat. MaHalles Saint-Géry (egy régi piac) körül a város egyik legdivatosabb kerülete alakult ki. A kerületben itt-ott (pl. a Magyar Kulturális Intézet épületének alagsorában) még fellelhetők az első brüsszeli városfal maradványai, amelyeket a Senne folyón kialakított kikötő köré építettek a 12. sz.-ban. Itt épült a brüsszeli püspökök első temploma, amelynek helyén ma aSzent Mihály és Szent Gudula-székesegyház áll. Megtalálhatók még aCoudenberg hercegi palota maradványai is aQuartier royal kerületben. A kerület középpontjában aGrand-Place (Brüsszel), azl’Îlot sacré (egy régi városrész, amelyet már többször le akartak rombolni),Galeries royales Saint-Hubert fedett bevásárlóutca, aBourse (tőzsde) és környéke (utóbbit egy 1238-ban épült kolostor helyére építették és amelynek maradványai ma is láthatók).
APlace royale-tól arue de la Régence vezet keresztül aPetit et Grand Sablon néven ismert kerületeken, amelyek elsősorban a régiségboltokról és a vasárnaponként tartott régiségvásárról ismertek. A régiségek mellett divatos galériák, előkelő csokoládéboltok és más érdekességek várják a látogatókat. Itt található még aMaison du Peuple (hollandul:Volkshuis) szecessziós stílusú épület, amelyetVictor Horta tervezett, illetve aPalais d'Egmont, valamint a királyi konzervatórium épülete.
AMarolles környéket a monumentálisBrüsszeli Igazságügyi Palota (franciául:Palais de Justice, hollandul:Justitiepaleis) dominálja, ennek árnyékában húzódnak meg a környék öreg házai. APlace de la Chapelle és aPlace du Jeu de Balle között 1873 óta naponta szerveznek bolhapiacot, majd aRue Haute és aRue Blaes környékén az ócskásokat felváltják a régiségkereskedők. Itt található aCité Hellemans, amely a világ egyik legelső szociális lakásépítési projektje volt a20. század elején, amelyet a kerület számtalan kicsi, egészségtelen hajléka helyén építettek. ARue Haute a kerület egyik legöregebb és leghosszabb utcája, amely egy ókori,gallo-román kereskedelmi útvonal helyén épült ki. Az utca előbb a Szent Péter-kórházhoz vezet, amelyet 1935-ben egy leprakórház helyén építettek, majd aPorte de Hal/Hallepoort nevű városkapuhoz, amely amásodik brüsszeli városfal része volt, ma pedig várostörténeti múzeum működik itt.[3]
A városrész közepén, a maiPlace Rouppe helyén állt az első brüsszeli pályaudvar, az ún.ligne du Midi, vagyis Belgium déli részeit kiszolgáló vasútvonal végállomása, amelyet 1839-ben építettek. A pályaudvartGare des Bogards-nak hívták, egy korábban itt található zárda emlékére, a nevet ma már csak egy utca viseli. A pályaudvar és a vasúti sínek jelenléte magyarázza a kerület utcáihoz viszonyítva szokatlanul széles sugárutak, mint például aBoulevard de Stalingrad létezését. A vasúti síneket 1869-ben, aBrüsszel Midi/Zuid pályaudvar megépítése után felszedték és a sugárút ma az brüsszeli belső körgyűrű része. Ugyanebben az időszakban, a Senne folyó beborítása után a környékethaussmann-i stílusban újjáépítették és széles sugárutakat alakítottak ki, mint pl. aBoulevard Maurice Lemonnier, amely a városközponttal köti össze a környéket.
ARue de la Senne ésRue des Fabriques utcák környékén található, mocsaras, nedves földeket a középkor óta kézművesek foglalták el. A Senne folyó egyik mellékága, amely aPorte de Ninove városkapu környékén keresztezte a második brüsszeli városfalat, a környék folyami kikötőjének adott otthont, a kikötői berendezések és zsilipet egészen az 1960-as évekig megmaradtak. Később kis sörfőzdék települtek meg a környéken, innen származik a környékbeli utcák némelyikének neve is (Rue du Houblon – komló, ésRue de Marché aux Grains – gabonapiac). További elnevezések, mint pl. aTour à Plomb (ólomtorony) és aRue de la Poudrière (puskapor utca) tanúskodnak a élénk ipari tevékenységről. A 19. századtól azonban az üzemek a városon kívülre települtek és a környék elszegényedett, leromlott. Ma a nem használt gyár- és raktárépületeket felújítják és lakásokká alakítják, különösen aRue Antoine Dansaert utca környéke divatos a fiatal és tehetős (flamand) lakosok körében.
Place du Jardin aux Fleurs
Régi, felújított gyárépület, amelyben lakásokat alakítottak ki
Tour à Plomb - az olvasztott ólmot a torony tetején kalibráló lyukakon keresztül öntötték
St. Jean-Baptiste du Béguinage, vagyis Keresztelő Szt. János-templom
Már a középkortól kezdve ebben a negyedben építették ki Brüsszel legfontosabb folyami kikötőjét. ASchelde folyó felől érkező hajók aPorte du Rivage kaput keresztül léptek be a városba, amely aPlace de l'Yser helyén állt, majd behajóztak a csatornákba, amelyet minden egyes áruféleségnek külön kialakítottak. A 19. század kezdetén, amikor Brüsszel jelenlegi kikötőjét kiépítették, a csatornákat befedték és helyükön széles sugárutakat alakítottak ki, de nevük ma is őrzi a régi ipari (mint pl.Quai aux Briques – faszén rakpart,Bois à Brûler – szénégető,Quai aux Foin – szalma,Houille – szén,Chaux – mész, stb.) és kereskedelmi (Rue du Magasin – boltok utcája,Rue des Commerçants – kereskedők utcája,Marché aux Porcs – sertéspiac vagyQuai du Commerce – kereskedelmi rakpart) tevékenységek emlékét. A rakpartok mentén álltak a gazdag kereskedők házai, amelyek díszes homlokzatai mögött a raktárak bejáratai is megbújtak. ABoulevard d’Ypres környékén ma is üzemelnek élelmiszer-nagykereskedések, bár a hajók helyett teherautók hozzák-viszik az árukat. Ezen a környéken állt a brüsszelibeginázs, amelynek egyik legjelentősebb nyoma a beginák temploma, azÉglise Saint-Jean-Baptiste du Béguinage.
Fontaine Anspach
A brüsszeli királyi flamand színház épülete
St. Roch szobra, amelytől a pestis elleni védelmet remélték a kereskedők
A Boulevard Pacheco és a Rue Neuve között található régi Marais kerület néhány épülete menekült csak meg a 20. századi nagyszabású építkezések során. A lerombolt épületek helyére egy nagyszabású kormányzati negyedet (Cité Administrative de l'État), kiadókat, bankszékházakat és kereskedelmi központokat húztak fel. Jelenleg azzal kísérleteznek, hogy a régi, nem használt irodaépületeket ismét lakóházakká alakítják vissza.Victor Horta egyik épülete, aMagasins Waucquez épületét is felújították és ma a belga képregény háza(Centre belge de la bande dessinée/Belgisch Centrum voor het Beeldverhaal) található itt. A régi környék másik maradványa aPlace de Martyrs, amely szinte folyamatosan felújítás alatt áll – a tér közepén állFrédéric de Mérode báró, abelga szabadságharc egyik hősi halottjának szobra. A tértőlő nem messze található Brüsszel (és talán Belgium) leghíresebb bevásárlóutcája, a Rue Neuve/Nieuwstraat,[4] a Boulevard Adolphe Max és a Boulevard Émile Jacqmain sugárutak.
A "Quartier des Libertés" nevű negyed, amely a szövetségi parlament épülete, aRue Royale és a belső körgyűrű között található, a 19. század előtt aNotre-Dame-aux-Neiges nevet viselte és túlnyomórészt munkások laktak itt. A városvezetés azonban elhatározta, hogy felszámolja a meglehetősen zsúfolt, szennyezett és egészségtelen környéket, kilakoltatták a lakosokat és lerombolták a házakat. Ezt követően egy teljesen "bourgeois" negyed épült fel, amelynek legfontosabb pontjait a belga szabadságharc emlékére nevezték el:Place de la Liberté,Place des Barricades,Rue de la Révolution,Rue du Gouvernement Provisoire ésRue du Congrès. APlace de la Liberté térre vezető négy utcát a négy legfontosabb szabadságjogról nevezték el, amelyeket nőalakok reprezentálnak a tér közepén állóColonne du congrès oszlopon:Rue de liberté de la Presse (sajtószabadság),des Cultes – vallásszabadság,d’Association – gyülekezési szabadság ésd’Enseignement – az oktatás szabadsága.
Több nagypályaudvara és négymetróvonala van.(1,2,5,6). A fő villamosvonalak egy része is a felszín alatt fut a centrumban, valamint több vasúti vonal is a felszín alatt halad át a belvároson.
Antwerpenig tengerjáró hajókkal használható csatornával rendelkezik.
Brüsszel az 1695-ös francia támadás utánA belga szabadságharc kezdete Egide Charles Gustave Wappers belga romantikus festő alkotásán
A legenda szerint a várost a 6. századbanGoorik alapította. A középkorban (a7. századtól) a burgundi hercegek birtokaihoz tartozóNémetalföld egyik fontos kereskedővárosa volt.
Korabeli dokumentumok először996-ban említikI. Ottó német-római császár egyik okmányában „Bruocsella” néven.977 és979 között Karl von Niederlothringen egy várat és egy kápolnát épített aSenne folyó egyik szigetére. A11. században várfallal vették körül a várost.
1430-banJó Fülöp burgundiai herceg örökölte a brabanti hercegséget. Ő tette fővárossá Brüsszelt. Ebben az időben építették fel a városházát. A városban felvirágzott a gazdaság: képkészítés, szőnyegkészítés. Fülöp utóda,Merész Károly viszont fiúörökös nélkül halt meg, ezért lánya,Burgundi Mária hozományaként (az összes burgundi birtokkal együtt)1477-től aHabsburg Birodalom része lett. Mária és férje,I. Miksa német-római császár unokájaV. Károly egyesítette a spanyol és osztrák Habsburg birtokokat, Németalföldi képviselője viszont Mechelen városában rendezte be udvarát. Károly halála után fia,II. Fülöp hozta létre Brüsszel központtal a németalföldi tartományt. Ebben az időszakban számosspanyol földesúr érkezett a vidékre.
Fülöp vallási, gazdasági és politikai intézkedései miatt hamarosanfelkelés tört ki, a tömeg katolikus templomokat támadott meg és a királynak nem volt más választása, a hadsereget küldte, hogy rendet teremtsen.[5]1567.augusztus 22-énFernando Álvarez de Toledo, Alba hercege bevonult katonái élén Brüsszelbe és ezzel kezdetét vette a megtorlás.[6]
Alba herceg első intézkedései közé tartozott, hogy létrehozott egy különleges bíróságot(Raad van Beroerten), amelynek joga volt mindenkit elítélni, aki a király ellen lázadt – még a főnemesség sem élvezett kivételt. Csapdába csalta a királlyal szemben álló nemeseket, köztükEgmont grófját ésHorne grófját, akiket egy évvel később Brüsszel főterén, aGrand-Place-on lefejeztetett.[7]
A nyolcvan évig elhúzódó konfliktus eredményeként, az1648-ban aláírtvesztfáliai béke értelmében létrejött a független Hollandia, Brüsszel viszont a továbbra is spanyol kézen maradóTizenhét Tartomány része maradt.
Aspanyol örökösödési háború után Brüsszel azosztrák Habsburg-ágnak birtoka lett.1695-benXIV. Lajos francia király hadserege körbezárta és lebombázta Brüsszelt, ezt követően építették újjá, meglehetősen egységes stílusban, a Grand Place-t és környékét.
A francia forradalom során a köztársaság csapatai elfoglalták és Brüsszel1795 –1815 közöttFranciaország része volt. Anapóleoni háborúk után 1815-ben megalakult az Egyesült Holland Királyság, Brüsszel a királyság déli részének volt de facto székhelye.1830-ban kitört aforradalom, amelynek eredményeként kikiáltották a független Belgiumot ésLipót szász-coburg-gothai herceg 1831-ben az ország első királya lett.
A belga alkotmányreformnak (az alkotmány 194. bekezdése értelmében[8]) köszönhetően Brüsszel városa jelenleg Belgium fővárosa és a szövetségi kormány székhelye. Emellett Flandria, a francia közösség, valamint a flamand közösség és régió kormányának székhelye, illetve az itt található nagyszámú európai uniós intézménynek köszönhetően de facto Európa fővárosa is.
Az1951-ben alakultEurópai Szén- és Acélközösség (ESZAK) intézményeinek az alapító országok megegyezése szerint Brüsszelben lett volna a székhelyük. Azonban az akkori belga miniszterelnök (Joseph Pholien) avallóniai iparvárost,Liège-t javasolta. A kialkudott kompromisszum értelmében az intézmények székhelyeLuxembourgba került volna, itt azonban nem volt az összes képviselő befogadására alkalmas ülésterem, ezért a ESZAK parlamenti közgyűlésének székhelye azEurópa Tanácsstrasbourgi ülésterme lett, míg az ügyvivő testületek Brüsszelben dolgoztak.[9]
1957-ben a három európai intézmény összevonásával és arómai szerződés aláírásával megalakult azEurópai Gazdasági Közösség (EGK), amelynek központja Brüsszel lett, bár a pénzügyi, jogi intézmények és a Számvevőszék Luxemburgban maradt. Derek Prag brit konzervatív EP-képviselő1989. januári jelentését követően hivatalosan is elfogadták a parlamenti működés Brüsszelbe történő részleges áthelyezését, a parlament munkájának észszerűsítése és a Bizottsághoz és azEurópai Tanácshoz való fizikai közelség érdekében. Az Európai Tanács1992-esedinburgh-i ülésén született megállapodás értelmében az Európai Parlamentnek Strasbourg a hivatalos székhelye, évi tizenkét plenáris ülést tartanak itt, míg a többi tevékenység (bizottsági és képviselőcsoporti ülések, egyéb ülések) helyszíne Brüsszel. Ezt a megállapodást hivatalosan az 1999-esamszterdami szerződés rögzítette.
ANATO katonai szövetség1949-ben alakult meg és első központjaLondonban, a 13 Belgrave Square alatt volt. A szövetség fejlődésével és a katonai-politikai funkciók kiszélesítésével egyre több helyre volt szüksége a szervezetnek, ezért egy új központot építettekPárizsban.1952.április 16-án foglalták el aPalais de Chaillot-ban található ideiglenes főhadiszállást, majd1960-ban átköltöztek aPorte Dauphine-nál található végleges épületbe.1966-ban azonbanFranciaország felfüggesztette tagságát a NATO katonai szervezetében, és emiatt új központot kellett keresni a szervezetnek. Ekkor költözött át a szövetség politikai tanácsa Brüsszel északi részébe, Harenbe, a Boulevard Leopold III sugárútra. Az új épületet1967-ben fejezték be.
A hidegháború befejezésével és a szövetség szerepének megváltozásával ez a székház azonban már nem elégíti ki a szövetség igényeit, ezért1999-ben a NATO országok állam- és kormányfői megegyeztek, hogy új székházat építenek, amelyben jobban alkalmazkodik a szervezet megváltozott struktúrájához. Ez is Brüsszelben fog felépülni, a szükséges telket2002-ben adta át a belga állam a szövetségnek, az új épület 2016-ban készült el.
A város gazdaságát a szolgáltatóipar és a közintézmények dominálják:
minisztériumok, nemzeti és regionális szervezetek
Belgiumba delegált nagykövetségek és az EU mellé delegált állandó képviseletek
a NATO központ és kiszolgáló intézményei
az Európai Bizottság, az Európai Tanács, a régiók bizottsága, a szociális és gazdasági bizottság, az Európai Parlament és más EU-s intézmények
nemzetközi vállalatok regionális és európai központjai
a fentiekhez kapcsolódóan ide települt tanácsadó és jogi cégek
a vendéglátó- és szállodaipar
közlekedés: a metro, a közeli Zaventemben található repülőtér, stb.
Az európai intézményeknek köszönhetően számos nemzetközi cég tart még fenn állandó képviseletet Brüsszelben, ezért nagyon erős a kereslet a kiadó irodák piacán, emellett számos nemzetközi rendezvényt, kiállítást tartanak itt és a brüsszeli tőzsde révén Európa egyik pénzügyi központja is.
Brüsszel egyik nevezetessége – a csoki és a csipke mellett – a szinte minden utcasarkon kapható "waffel"A Manneken Pis, Brüsszel egyik leghíresebb látnivalója
La Monnaie, vagyis a királyi pénzverde színháza (hollandul: Koninklijke Muntschouwburg de Munt, franciául: Théâtre Royal de la Monnaie). 1830. augusztus 25-én a franciaDaniel Auber szentimentális és patrióta operaművének,„A portici némá”nak (franciául:„La Muette de Portici”) előadását követően itt robbant ki abelga szabadságharc.
Jelképe aManneken Pis (Pisilő fiúcska) 60 cm-es szobra a belvárosban a Grande Place közelében.
Az 1958-as világkiállításra épült és nemrég teljesen felújítottAtomium
AParc duCinquantenaire (hollandul: Jubelpark), a belga királyság fennállásának 50. évfordulójára épített diadalív, valamint a két oldalán lévő nagy csarnokok, amelyek az1880-as világkiállítás eredeti pavilonjainak helyettesítésére épültek.
Marolles/Marollen: Brüsszel egyik népszerű kerülete, ahol rendszeresen szerveznek bolhapiacot. A környéket a monumentálisBrüsszeli Igazságügyi Palota (franciául:Palais de Justice, hollandul: Justitiepaleis) dominálja
Sablon/Zavel, a régiségkereskedőknek otthont adó kerület
Heysel park: az 1958-as világkiállításnak otthon adó terület, ma itt található az Atomium, az Europark, a hírhedt Heysel stadion (jelenlegi nevén a Balduin király stadion) és a Brussels Expo épületei[10]
a 160 hektáros laekeni park, a Laekeni Királyi Palotával (amely a belga uralkodó hivatalos rezidenciája), a királyi üvegházzal, a japán toronnyal és a kínai pavilonnal
Brüsszel az európai nagyvárosokhoz hasonlóan számos szórakozási lehetőséget kínál az itt lakóknak és az ide látogatóknak, ezekből a legtöbb a Tőzsdepalota (Bourse) és a place Saint-Géry környékén található. A legfontosabb kulturális központok az Ancienne Belgique, a La Monnaie, a Beursschouwburg, illetve a Királyi Flamand Színház (Koninklijke Vlaamse Schouwburg – Théâtre Royal flamand).
Brüsszel városa, csakúgy mint a brüsszeli regió, hivatalosan kétnyelvű, vagyis afrancia és aholland nyelv egyenértékűnek számít. Minden felirat két nyelven található, de Brüsszel legtöbb lakosa, belgák és külföldiek egyaránt, a franciát részesítik előnyben, amit az itt élő és idelátogatóflamandok nagy problémának tartanak.
A jelenség magyarázata némileg a belga történelemre is visszavezethető: a 19. század végéig Brüsszelben szinte kizárólag flamandok laktak, de a függetlenné vált ország a déli országrész vallon politikusainak irányítása alá került, és természetesen a kialakuló közigazgatási intézményekbe is elsősorban vallonok kerültek. A folyamatot felerősítették az ide települő bevándorlók, akik elsősorban Franciaország és Belgium korábbi gyarmatairól érkeztek és szintén a franciát részesítették előnyben. Mindeközben a flamand lakosság előnyben részesítette Brüsszel külvárosait és a közelben fekvő településeket, amelyek Belgium nyelvi felosztása után a flamand nyelvterülethez tartoznak.
Az első tudományos felmérés a témáról 2000-ben készült, ezt 2005-ben megismételték és 2008-ban hozták nyilvánosságra az eredményeket. Eszerint a belga főváros lakosságának 95%-a beszéli magas vagy közepes szinten afrancia nyelvet. Ez a mutató az előző felméréshez képest változatlan maradt. Ahollandul (flamandul) jól beszélők száma azonban 33,29%-ról 23,23%-ra csökkent, míg azangol nyelv ismerete 33,25%-ról 35,4%-ra emelkedett. Aspanyol nyelv ugyanakkor 7,39%-kal a negyedik helyre szorította azarabot (6,36%).
A hagyományos francia-holland kétnyelvűséget a brüsszeliek 95%-a természetesnek tartja a munkahelyen. A flamand függetlenség hívei Brüsszelben elenyésző kisebbségben vannak. Érdekesség, hogy a holland anyanyelvűek 92,7%-a szépnek tartja a francia nyelvet, míg a fordított arány csak feleekkora.
A városi képviselőtestületben a következő pártok képviselői találhatók:PS,cdH (együtt aCD&V képviselőivel), valamint azsp.a-spirit-Groen! választási szövetség képviselői.
Joëlle Milquet (cdH) Faouzia Hariche (PS) Philippe Close (cdH) Hamza Fassi-Fihri (cdH) Mohammed Ouriaghli (PS) Christian Ceux (cdH) Karine Lalieux (PS) Steven Vanackere (CD&V) Chantal Noël (cdH) Pascal Smet (sp.a) loco:Ahmed El Ktibi (PS)
Brüsszel város közlekedése szervesen illeszkedik aBrüsszel fővárosi régió közlekedési rendszerébe. A belváros jól megközelíthető autóval az R20 (kis körgyűrű) segítségével. Az R20 nyomvonala a régi brüsszeli városfal helyén vezet; emellett számos alagút segíti a közlekedést.
Abrüsszeli metrónak négy vonala (a kelet-nyugati irányú1-es és5-ös, valamint a2-es és6-os metró, melyek nagyrészt átfedik egymást és szinte végig az R20-as "kis körgyűrű" alatt futnak) és 75 állomása van, ezek közül azonban csak néhány található Brüsszel város határain belül, mivel a metróhálózat kiterjed az egészBrüsszel fővárosi régió területére.
Bár ezt egyik szerződés sem rögzíti hivatalosan, de Brüsszel az Európai Unióde facto fővárosa. Ennek oka, hogy itt találhatók a legfontosabb EU-s intézmények épületei, valamint számos más nemzetközi szervezet központja. Ezek közül a legfontosabbak:
A legtöbb EU-s intézmény székhelye a Leopold-negyednek (hollandul: Leopoldswijk, franciául: Quartier Léopold) vagy Európai negyednek nevezett kerületben található, mint pl. a Berlaymont-épület (Bizottság), a Justus Lipsius-épület (Tanács), a Madou-torony, a Charlemagne-épület (Bizottság).
A város és a régió nemzetközi jellege, az itt élő és ide települő vallonok, flamandok, bevándorlók és külföldiek miatt ma már szinte teljesen eltűntek Brüsszel eredeti lakosai (hollandul: echte Brusselaars). Olyannyira ritkák, hogy külön kifejezések vonatkoznak rájuk: például a „Ketje” olyan brüsszeli lakos, akinek a szülei is itt laktak, míg a „Zinneke” szintén itt született, de csak az egyik szülője volt „Ketje”. A brüsszeliek legfőbb megkülönböztető jegye a nyelv, amely a holland nyelv brabanti nyelvjárása. Legfeltűnőbb vonása, hogy számos francia, illetve francia kiejtésű angol szót vett át. A nyelvjárás a középkori, óholland nyelv egyik változatából, a "Diets"-ből alakult ki. Szintén hasonlóan jellegzetes a brüsszeli francia dialektus, amely számos szót kölcsönzött az angolból és a flamandból.
↑Porte de Hal. [2007. december 16-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
↑Az utca jelentőségét jelzi, hogy a Monopoly játék belga változatában a Rue Neuve a legdrágább telek, a budapesti Váci utca megfelelője.
↑Israel, J. I..The Dutch Republic Its Rise, Greatness, and Fall 1477-1806, 1st paperback (1st - 1995), Oxford University Press, 155. o. (1998).ISBN 0-19-820734-4
↑Van der Horst, Han.Nederland, de vaderlandse geschiedenis van de prehistorie tot nu (in Dutch), 3rd, Bert Bakker.ISBN 90-351-2722-6 pages=134 (2000)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
