Ez a lap egy ellenőrzött változata
Aboiok vagybójokókorikelta törzs volt, amelynek fő területe előbbÉszak-Itáliában, majd a maiMagyarország ésSzlovákia területén volt, ahol jelentős hatalommal bírtak.
A boiok azi. e. 4. század eleje körül aNagy Szent Bernát-hágón átkelve bukkantak felItáliában, s aPó és azAppenninek közt megtelepedve kiszorították azetruszkokat és azumbereket. Legfontosabb városukBononia (a maiBologna) volt.I. e. 282-benRóma legyőzte őket, és 45 éves fegyverszünetet írt alá velük.I. e. 225-benTelamonnál ismét vereséget szenvedtek a rómaiaktól. AII. pun háborúbanHannibál mellett harcoltak, amitCornelius Scipio vezetésével Róma megtorolt:i. e. 191-ben elvette területük felét, egy részüket pedig lemészárolták. A rómaiak katonai utakat éscoloniákat (Parma,Mutina stb.) építettek a területükön, így téve hatalmukat tartóssá. A boiok ezután szolgasorba kényszerültek, illetve északra vándoroltak Itáliából.
ABalaton környékén, aKisalföld területén és a maiNyugat-Szlovákia területén szintén éltek boiok.Kisebb csoportjaik feltehetően már a szintén keltaszkordiszkuszoki. e. 279-es balkáni hadjárata időszakában felbukkantak a Kárpát-medencében. Tömegesen azonban csak a rómaiaktól elszenvedett katasztrofális vereségük után vándoroltak be Észak-Itália területéről. Sztrabón, a római korigörög földrajzi író történetüket a következőképpen foglalta össze: a boiokGalliából Itáliába özönlöttek, ahonnan i. e. 191-ben elűzték őket, és aDuna vidékén leltek menedékre.
Itt lassanként ismét erős néppé váltak. Azi. e. 1. században központjuk a maiPozsony ésDévény volt, ezt pénzverésük is valószínűsíti. Az észak-dunántúli, valamint a mai nyugat-szlovákiai terület törzseit (azalok, eraviszkuszok, ózok, kotinuszok, anartok) egységes uralom alatti szövetségbe szervezték.[1]Poszeidónioszt idézveSztrabón szerint a boioki. e. 114-ben a germánkimberek támadását sikeresen visszaverték. Legnagyobb hatalmuk azi. e. 2. századra tehető, ami az Észak-Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Szlovákia területén élő népek laza egyesülését jelentette boi fennhatóság alatt.
ValószínűlegKözép-Európa északabbi területeire is kiterjesztették hatalmukat, mivel egyes ókori források a maiCsehország ésDél-Németország területén is említik a boiok jelenlétét. Feltehetően az ő nevükből származik Csehország latin neve, aBohemia (germánBojhaemi).[2] Egyes elméletek abajorok (latinbaioarii) ésBajorország nevét is a boi népnévből eredeztetik.[3]
Azi. e. 88 után megerősödődák királyság azonbanBurebista király vezetésével súlyos csapásokat mért a keltákra. Először aszkordiszkuszokat győzték le, majdi. e. 50 körül a Patissos (Tisza) folyó mellett lefolyt véres ütközetben a Kritasiros vezette boiokat éstauriszkuszokat is. Sztrabón szerint a boiok annyira kipusztultak, hogy területük aDeserta Boiorum, azaz a „Boiok pusztasága” nevét kapta. A Boiok pusztasága (Boiorum deʃerta Noricum provincia és Pannonia Superiuor területére esett aRábától nyugatra azEnnsig terjedt. A boiok később aFertő tó körüli területen laktak még a római korban is. Törzsi területükön, Északnyugat-Magyarországon éltek, majd a római korbanasszimilálódtak.[4]
Amikor a rómaiak elfoglalták a Dunántúlt (i. sz. 46–50), a boiokat, akiket Róma hajdan félelmetes népként ismert, külön már nem említették meg a legyőzött törzsek között. Apannoniai közigazgatási rendszerben azonban acivitates duae Boiorum et Azaliorum („a boiok és azalok két városi kerülete”) külön területi egység volt.Ptolemaiosz Klaudiosz, az i. sz.2. századi földrajztudós Felső-Pannonia nyugati határán szintén ismer még boiokat és velük együtt említi azazalokat is, akik még római feliratokon is szerepelnek.
A Pó folyó mentiGalliában is éltek boiok, akik ahelvéteket támogatták abibractei csatában (i. e. 58).Julius Caesar ekkor legyőzte őket. Ezután ahaeduusok területein telepedtek le.
Fémművességük termékei messzire eljutottak a térségben. Edényeiket emberalakokkal is díszítették. Hatalmuk csúcsán pénzt is vertek, melyen latin írással a kibocsátó nevét (fejedelmek, nemzetségfők egyúttal kereskedők) is feltüntették.
A boioknál ismerünk egyIuppiterrel azonosított istenséget, akinek kultuszát június 11-én ünnepelték. Ennek az istenségnek nevéből azonban a feliratokon egyetlenK kezdőbetű maradt meg. Ez az isten a valószínűleg a kelták egyik,Pannoniában is tisztelt főistene,Cernunnos vagy Kernunnos lehetett.
Feltehető hogy részük volt abban, hogy a rómaiak megismerjék anadrágot, amely kelta viselet volt.
Ahalomsíros temetkezés(tumulus) római hatást mutat, míg a halottattúlvilágra szállítószekér ábrázolása kelta eredetű.
Van olyan vélekedés, hogy az angolboy szó „szolga” értelemben (példáulhotelekben) a rómaiak általrabszolgává tett boiok nevéből ered.
Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap