Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Bodor Béla | |
| Élete | |
| Született | 1954.február 24. Budapest |
| Elhunyt | 2010.augusztus 10. (56 évesen) Budapest |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
Bodor Béla (Budapest,1954.február 24. – Budapest,2010.augusztus 10.[1])József Attila-díjas magyar költő, prózaíró, esszéista, kritikus, irodalomtörténész, képzőművész. Tagja volt aSzépírók Társaságának, aMagyar Írószövetségnek és aMagyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Emlékére alapították aBodor Béla-díjat, amelyet elsőként Lengyel Imre Zsolt irodalomkritikus vehetett át.[2]
Pályáját zenészként kezdte, 1975-igrock- ésdzsesszegyüttesekben játszott. Volt könyvesbolti eladó is, majd aZeneműkiadónál grafikusként tevékenykedett.Grafikáiból,festményeiből,montázsaiból 1979-ben rendezte legnagyobb önálló kiállítását.
A zenélés és aképzőművészet után írni kezdettverseket,regényeket, irodalmi tanulmányokat. 1991 és 1996 között azÉlet és Irodalom kritikai rovatának munkatársa, majd rovatvezetője volt. A Litera kritikai rovatába is dolgozott.
Írásai 1986 óta jelentek meg. ASaint Francis experience című egyfelvonásosa 1988-ban elnyerte adrámapályázat, egy-egyesszéje 1994-ben a Madách-pályázat, 1995-ben az Ady Társaság pályázata első díját. Jeles irodalmi díjakkal ismerték el munkásságát.
