A történelmi neve korábbanBodhimanda (abódhifa környéke), Uruvela, Szambodhi, Vajraszana és Mahábodhi volt.[3] A Bodh-Gaja elnevezést nem használták a 18. századig. Bodh-Gaja fő kolostorát Bodhimanda-vihárának (páli). Mai neve Mahábódhi templom.
A buddhista hagyományok szerint kb. i. e. 500-banGautama Sziddhártha aszkétaként vándorolt, amikor elérte aFalgu-folyó partját Gajá városa mellett. Ott leült egy bódhifa alá(Ficus religiosa) meditálni. Három nap és három éjszaka meditálás után Sziddhártha elérte a megvilágosodás. Hét hetet töltött hét különböző helyen a közelben, hogy meditáljon az élményén. Hét hét után elmentSzárnáthba és ott kezdte el tanítani abuddhizmust.
Gautama Sziddhártha tanítványai sorban érkeztek a helyre, hogy meglátogassák a helyet, ahol Buddha elérte a megvilágosodást egy telihold során, ahindu naptár szerintiVészák hónapban (április-május). Idővel a hely a Bódh Gajá elnevezést, a megvilágosodás napja aBuddha Purnima, és a fa a bódhifa elnevezést kapta.
Számos feljegyzés és elbeszélés őrzi Bódh Gajá történetét. Ezek közül a legjelentősebb az 5. századi kínaiFa-hszien(Faxian) és a 7. századiHszüan-cang(Xuanzang). A terület a buddhista civilizáció szívében foglalt helyet évszázadokon át, amíg a 13. században iszlám seregek meg nem hódították.
Azóta számos buddhista templomot és kolostort építettekbhutáni,kínai,japán,burmai,nepáli,Szikkimi,srí lankai,taiwani,thaiföldi,tibeti ésvietnámi emberek a templom körüli széles területen. Ezek az épületek tükrözik a különböző országok építészeti stílusait, külső és belső díszítéseit. A kínai templomban álló Buddha szobrot Kínából hozták 200 évvel ezelőtt. A japán templom pagoda alakú, csakúgy mint a burmai templom is, amelyBagan ókori városát idézi. A thai templomnak jellegzetes lejtésű, kunkori teteje van arany tetőcserepekkel. A templom őriz egy hatalmas és látványos bronz Buddha szobrot. A thai templom mellett áll egy nem régi 25 méteres Buddha szobor is[5] egy több mint 100 éves kertben. Tibeti buddhista templomból kettő is van.
