Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Bobby Robson | |||||||||||||||||||||||
 | |||||||||||||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||
| Teljes név | Sir Robert William Robson | ||||||||||||||||||||||
| Születési dátum | 1933.február 18. | ||||||||||||||||||||||
| Születési hely |  Sacriston,Durham,Anglia,Egyesült Királyság | ||||||||||||||||||||||
| Halálozási dátum | 2009.július 31. (76 évesen) | ||||||||||||||||||||||
| Halálozási hely | Beamish,Egyesült Királyság | ||||||||||||||||||||||
| Halál oka | tüdőrák | ||||||||||||||||||||||
| Állampolgárság | .svg) brit | ||||||||||||||||||||||
| Poszt | csatár | ||||||||||||||||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
| Válogatottság | |||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||||
 AWikimédia Commons tartalmazBobby Robson témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||
Sir Robert William RobsonCBE, ismertebb nevénBobby Robson (1933.február 18. –2009.július 31.)[1] angol labdarúgó, edző.
Játékosként visszavont csatárt játszott. Aktív karrierje alatt összesen három csapatban –Fulham FC,West Bromwich Albion FC,Vancouver Royals – fordult meg. Azangol válogatottban 20 mérkőzésen 4 gólt szerzett.
Visszavonulása után edzőként helyezkedett el. Legsikeresebb időszakát azIpswich Town FC-vel töltötte, ottani 13 éve alatt a csapat kétszer is második volt a bajnokságban, kupagyőztes lett, és azUEFA-kupát is sikerült megnyernie. A sikerek elismeréseként Robson szobra ott áll a csapat stadionja, a Portman Road előtt. Az Ipswichen kívül több európai nagy csapatnál és azangol válogatottnál is edzősködött. APSV-vel, aPortóval és aBarcelonával egyaránt bajnok lett, előbbi kettővel kupagyőztes is. A Barcelonával 1997-ben sikerült elhódítania aKEK-et is. Utolsó csapata azír válogatott volt, ahol 2006-ban és 2007-ben tanácsadóként foglalkoztatták.
2002-benKnight Bachelor, vagyis lovag lett, egy évvel később pedig bekerült azangol labdarúgó-hírességek csarnokába, valamint az Ipswich tiszteletbeli elnöke lett.
1991-bentüdőrákot diagnosztizáltak nála. Ezt nem sikerült legyőznie, a halálát is ez okozta. 2008-ban létrehozta a rák elleni küzdelemmel foglalkozó Bobby Robson Alapítványt;2009.július 31-én hunyt el.
Robson aDurham megyeiSacristonban született, Phillip és Lilian Robson negyedik gyermekeként.[2] Néhány hónapos korában elköltöztek aLangley Park nevű településre, ahol apja dolgozott. Gyermekkorában gyakran vitte el az édesapjaNewcastle-meccsekre.[3][4][5] Fiatalkori hőseinek a klub két játékosát,Jackie Milburnt ésLen Schackletont nevezte meg.[4]
Később a Waterhouses Secondary Modern School középiskolába jelentkezett, de az iskola igazgatója nem engedélyezte, hogy bármilyen bajnokságban induljanak.[6] Az iskolai csapat helyett lakóhelye együttesének serdülőjében kezdett játszani, majd 15 évesen az ifjúsági csapat tagja volt.[7] A labdarúgás mellett amikor csak tudott, segédmunkásként is dolgozott.[8] 1950 májusábanBill Dodgin, aFulham akkori vezetőedzője, személyesen kereste fel, és ajánlott neki profi szerződést. Bár a lakhelyéhez közelebb esőMiddlesbrough is szerette volna leszerződtetni, végül a londoniakat választotta.[9] Bár kedvenc klubja, a Newcastle is ajánlatot tett számára, az szerinte nem volt megfelelő.[9]
Bár profi szerződést írt alá, édesapja szerette volna, ha továbbra is dolgozik villanyszerelőként.[10] Mivel ezt tartósan nem lehetett párhuzamosan csinálni, végül a futball mellett döntött.[11]
Bemutatkozására 1950-ben, aFulham színeiben került sor, aSheffield Wednesday ellen.[12] Ekkor a Fulhamet „szép, de soha nem bajnokesélyes” klubként jellemezte.[13] A csapat olyannyira nem volt bajnokesélyes, hogy az 1951–52-es szezon végeztével az első osztálytól is búcsúznia kellett.[14] Robson négy évvel később mégis visszatérhetett az első osztályba, amikor aVic Buckingham által irányítottWest Bromwichba igazolt 1956 márciusában.[15] Átigazolásának díja huszonötezer font volt, ami akkoriban klubrekordot jelentett.[16][17]
A West Bromban első meccse aManchester City elleni 4:0-s vereség volt.[18] Az1957–58-as szezonban Robson, a bajnokságot tekintve, házi gólkirály lett 24 találattal.[19][20] Abirminghami csapat színeiben összesen 257 bajnokin játszott, ezeken 61 gólt szerzett. Utolsó két évében csapatkapitánya volt az együttesnek.[21]
A sikeres évek ellenére 1962 nyarán mégis visszatért aFulhamhez, miután a „WBA” elnökével nem tudott megegyezni a fizetéséről.[22][23] A Fulham végül dupla akkora fizetést biztosított neki.[24] Nem sokkal azután, hogy Robson ismét a Fulham játékosa lett, a klub eladta a csapat két legjobb játékosát,Alan Mulleryt ésRodney Marsh-ot, így ismét nem volt rá túl nagy esélye, hogy valamilyen címet nyerjen.[25]
1967-ben Robson elhagyta a Fulhamet. Bár többször cikkeztek azArsenal érdeklődéséről,[26] valamint aSouthend játékos-edzői ajánlatáról,[27] végül a kanadaiVancouver Royals játékosa, illetve edzője is lett, amely az újonnan életre hívottNASL-ben szerepelt.[15][28] Itt mindössze két évet játszott, majd befejezte pályafutását.
Aválogatottal először a Fulhamnél töltött első időszaka alatt került kapcsolatba, amikor az 1955-ben előbb aKarib-térségben, majd egy évvel későbbDél-Afrikában túrázott.[29]
Első hivatalos mérkőzését már aWBA színeiben játszotta 1957 novemberében. Első meccse rendkívül jól sikerült,Franciaország 4–0-s legyőzéséből ugyanis két góllal vette ki a részét.[30][31] Bekerült az1958-as vb-re utazó angol keretbe, ahol aztán a csapat nem zárt sikeres tornát.[32] Bár kerettag volt az1962-es világbajnokságon is, egy barátságos találkozón összeszedett bokasérülés miatt nem utazhatott elChilébe.[33]
A nemzeti csapatban öt év alatt összesen húsz mérkőzésen szerepelt, amelyen négy gólt szerzett.
Robson edzői pályafutása 1968-ban kezdődött, ekkor lett korábbi klubja, aFulham menedzsere. Első mérkőzése aMacclesfield elleni harmadik fordulós kupameccs volt.[34][35] A klub huszonnégy forduló után mindössze 16 ponttal szerénykedett, és mivel látszott, hogy nagyon nehéz lesz elkerülni a kiesést, Robson novemberben távozott a csapat éléről.[36][37] A bennmaradás végül nem is sikerült a csapatnak.
1969-ben az akkor még első osztályúIpswich Town menedzsere lett.[38] Négy közepes szezon után az1972–73-as idényben már negyedik lett a csapattal, és aTexaco-kupa elnevezésű sorozatban is sikereket ért el.[39] A következő kilenc évben az Ipswich csak az1977–78-as szezonban végzett hatodiknál rosszabb pozícióban. Ennek ellenére ez az év is sikeres volt, ugyanis a klub története során először tudott győzni azFA-kupában. A döntőben azArsenal volt az ellenfél, a végeredmény 1–0-s győzelem lett.[40]
Tizenhárom éves edzősködése alatt további kétszer második helyen végzett a csapat, és állandó résztvevője volt a különböző nemzetközi kupasorozatoknak. A nemzetközi szereplés egyértelmű csúcspontja az1980–81-es szezon volt, amikor azUEFA-kupában sikerült megszerezni a végső győzelmet, azAZ Alkmaar összesítésben 5–4-es legyőzésével.[41] A klub az ő edzősködése idején mindössze tizennégy játékost igazolt, inkább az utánpótlás-nevelésre fordították a hangsúlyt.[42]
Később az Ipswich, teljesítménye elismeréseként, több megtiszteltetésben is részesítette Robsont. Először 2002-ben, amikor a klub stadionja, aPortman Road előtt életnagyságú szobor készült róla.[43] A másik ilyen elismerést 2006-ban kapta, amikor a klub tiszteletbeli elnöke lett.[44]
Az Ipswichcsel elért sikerei felkeltették az angol szövetség érdeklődését, és végül aválogatott szövetségi kapitánya lett. Ehhez előbb egy tízéves szerződéshosszabbítást kellett visszautasítania.[45] Kinevezése végül 1982. július 7-én lépett életbe, amikor Anglia kiesett avilágbajnokságon.Ron Greenwoodot váltotta.[15] Segédedzőjének korábbi West Bromwichos csapattársát,Don Howe-t választotta.[46]
Első meccsén,Dánia ellen, rögtön támadták, amiért kihagytaKevin Keegant a keretből.[47] 1983. szeptember 21-én a csapat első vereségét szenvedte el Robson kinevezése, vagyis 28 mérkőzés után.[48] Ez az egyetlen vereség egyben azt jelentette, hogy a nemzeti csapat nem kvalifikálta magát az1984-es Európa-bajnokságra.[49] Ezután felmerült Robson esetleges távozása, utódjaBrian Clough lehetett volna.[50] A váltást végül azAngol labdarúgó-szövetség elnöke,Bert Millichip hiúsította meg, ezután pedig Robson kivezette a válogatottat az1986-os,mexikói világbajnokságra.[51]
A torna nem kezdődött jól a „háromoroszlánosok” számára. Rögtön az első meccsen megsérült a csapatkapitány,Bryan Robson (kiugrott a válla), így Robson a csapat taktikájának megváltoztatására kényszerült.[52][53] A csapat ezután is jól szerepelt, megnyerte hátralévő két csoportmérkőzését, és továbbjutott a negyeddöntőbe.[54] A negyeddöntőbenArgentína volt az ellenfél. A meccs az ellenfél győzelmével végződött,Diego Maradona két, azóta legendássá vált góljával. Az első a kézzel szerzett gól, amelyet azóta is „Isten keze”-ként emlegetnek, a második pedig, amikor a félpályáról indulva több embert is látványosan kicselezett.[54][55] Az előbbi találatról Robson később így vélekedett:
| „ | Ez nem Isten keze volt, hanem egy gazemberé. Isten nem tudott volna semmit tenni ez ellen. Azon a napon Maradona előttem örökre elásta magát. | ” |
–Bobby Robson[55] | ||
Az1988-as Európa-bajnokság nagyon rosszul sikerült Anglia számára. Bár a selejtezőben egyszer egy 8–0-s győzelmet is aratottTörökország ellen,[56] a kontinenstornán csoportja utolsó helyén végzett, győzelem nélkül, mindössze két rúgott góllal.[57] Bár a torna után, sokan és sokat támadták, Millichip továbbra is bízott benne, és ekkor sem bocsátotta el őt.[58][59]
Asoron következő vbselejtezőit a válogatott kapott gól nélkül abszolválta, így a döntők során a hat kiemelt csapat egyike lehetett.[60] A két évvel ezelőtti kontinenstornához hasonlóanHollandia ésÍrország is csoportellenfél volt, a negyedik gárda az F jelű kvartettbenEgyiptom volt.[61] A négy évvel ezelőtti világbajnoksághoz hasonlóan ismét nélkülöznie kellett a csapatkapitány,Bryan Robson játékát.[62] A csoport élén végző angol válogatott előbbBelgiumot, majdKamerunt győzte le, hogy aztán az elődöntőben azNSZK legyen az ellenfele.[63] A győzelem elmaradt, a németek az 1–1-es végeredmény után tizenegyesekkel jutottak a döntőbe. A nemzeti csapatnak avb-győzelem óta ez volt a legjobb eredménye.[64] Mivel már korábban eldöntötte, hogy nem hosszabbítja meg szerződését, a vb után távozott a csapat éléről.
Robson tehát már a világbajnokság előtt biztos volt benne, hogy távozik. A nemzeti csapat után a hollandPSV Eindhoven vezetőedzője lett.[65][66] Az első hónapokban több, általa eddig nem nagyon tapasztalt dologgal kellett megbirkóznia, ilyen volt a játékosok viszonylagos fegyelmezetlensége, valamint kezelnie kellett a klub szupersztárját,Romáriót is.[67][68] Ennek ellenére mind az1990–91-es, mind az1991–92-es szezonban bajnok lett a csapattal. Mivel azonban a nemzetközi porondon nem mutatott fejlődést a gárda, távoznia kellett.[69]
1992 nyarán a portugálSportinghoz szerződött, ahol tolmácsa a ma az egyik legkeresettebb edző,José Mourinho volt. Itt nem jött ki túl jól az egyesület elnökével, aki többször Robson tudta nélkül szerződtetett játékosokat.[70] Robson végül 1993 decemberében távozott, amikor a Sporting a bajnokság élén állt. Az elnök az elbocsátást azzal indokolta, hogy a csapat kiesett azUEFA-kupából aCasino Salzburg ellen.[71]
A Sporting után annak egyik legnagyobb riválisa, aPorto szerződtette. Segítője ismétJosé Mourinho volt. A csapat ekkortájt egy kevésbé sikeres korszakát élte, az átlagnézőszám is tízezer körülire csökkent, ami a mintegy ötvenezres stadionban rendkívül kevésnek számított.[72] A Porto előbb kupát nyert, pont a Sportingot legyőzve, majd 1995-ben és 1996-ban is bajnoki címet ünnepelhetett.[73] A Portonál a „Bobby Five-O” becenevet adták neki, ugyanis rendkívül sok mérkőzést 5–0-ra nyert meg.[74] Az 1995–96-os idény első pár hónapjátmelanóma miatt ki kellett hagynia, azonban a Porto megvédte címét és ismét bajnok lett.[75]
1996 nyarán elég volt egy telefonhívás aBarcelona alelnökétől,Joan Gasparttól, hogySpanyolországba igazoljon. Segítője megint csak Mourinho lett, ez ekkor már a szerződés egyik kitétele volt Robson részéről.[75][76] A katalán csapatnál egyik kulcsfontosságú döntése az volt, amikor leigazoltaRonaldót, aki nagy szerepet vállalt a bajnoki címben, a kupagyőzelemben, valamint a KEK-győzelemben is.[77][78] Az 1996–97-es szezon végén az év edzője lett.[79] A következő idényben feljebb lépett, ugyanis ő lett a csapat általános menedzsere, a vezetőedzői teendőkLouis van Gaal kezében összpontosultak.[15] A magasabb beosztás ellenére ebben a feladatkörben nem dolgozott sokat, ugyanis visszatért Hollandiába, a PSV-hez.[80] A bajnoki címről ezúttal lecsúszott, mindössze harmadik lett aFeyenoord és aWillem II mögött, azonban az utolsó fordulóban sikerült kivívnia játékosaival aBL-kvalifikációt.[81][82]
Miután lejárt a szerződése, visszatért Angliába, hogy a szövetségnek dolgozzon, azonban miutánRuud Gullitot elbocsátották aNewcastle-től, ő került a helyére 1999 szeptemberében.[83][84] Eleinte elégedett volt a neki kínált fizetéssel, azonban végül szezononként egymillió fontos juttatásban állapodott meg a klubbal.[85]
A szezon első hazai meccsén a „Szarkák” kiütéses, 8–0-s győzelmet arattak aSheffield Wednesday ellen. A szezont az együttes a tizenegyedik helyen zárta.[85][86] 2000 végén felmerült, hogy egy ideig ismét irányítsa a nemzeti csapatot, ám végül erre nem került sor, maradt a Newcastle-nél.[87] A 2001–02-es idényben a csapat egy ideig kieső helyen is állt, innen sikerült felküzdenie magát, egészen a negyedik helyig.[88] A következő szezon ismét jól sikerült, a Newcastle harmadik lett, így zsinórban másodszor indulhatott a BL-ben.[89] A selejtezők azonban nem sikerültek, így a Newcastle végül csak azUEFA-kupában maradt érdekelt.[90] A szezon végén a gárda az ötödik helyen végzett, öt pontra a BL-selejtezőt érő helytől, az UEFA-kupában pedig egészen az elődöntőig jutott, ahol aMarseille állította meg őket.[91]
Egészen 2004 nyaráig volt a „Szarkák” edzője, ekkor a gyenge bajnoki rajt miatt kellett távoznia.[92] Nem sokkal ezután, 2005-ben jelent meg önéletrajzi könyve, angolul „Farewell, but not Goodbye” címmel.[93] A cím egy tőle elhangzott mondat megfordítása.[94]
2005 nyarán visszautasította a skótHearts ajánlatát, mert nem szeretett volna elköltözni Newcastle-ből.[95] 2006 nyarán mégis elvállalt egy megbízást, amikorSteve Staunton lett azír válogatott szövetségi kapitánya, Robson lett a tanácsadó.[96] A sikertelenEurópa-bajnoki selejtezők után lemondott.[97]
Feleségével, Elsie-vel 1955-ben házasodott össze, akivel haláláig együtt is élt.[98] Három gyermekük született, Andrew, Paul és Mark.[3][99] 1991-ben derült ki, hogy rákos. 2006-ig több operáción is átesett.[100] Emiatt többször volt kénytelen kihagyni hosszabb-rövidebb időszakokat. Ilyen volt például, amikor azFC Portóval kihagyta az1995–96-os szezon első hónapjait.[101][102]
Többször is szerepelt a tévében, például egy reklámban, amikor aCarlsberg egyik termékét reklámozta.[103] Ezen kívül a2002-es vb-n, valamint a2004-es Európa-bajnokságon azITV szakkommentátora volt.[104][105] Egy ideig heti rovattal jelentkezett aThe Mail on Sunday című lapban.[106]Amikor elhunyt, az angolFourFourTwo magazinban egy másik angol edzőlegenda,Brian Clough írt egy megemlékező cikket róla.[107]
Robson az idő múlásával többféle betegségtől,bélráktól,melanómától ésagytumortól is szenvedett.
2007-ben ismét rákot diagnosztizáltak nála, ennek hatására 2008-ban hozta létre aBobby Robson-alapítványt.[108][109] Az alapítvány által összegyűjtött pénzt részben egynewcastle-i kórháznak adták, részben különböző észak-angliai kutatásokra fordították.[110]
Az alapítványt segítendő, rendeztek egy jótékonysági mérkőzést, amely az1990-es vb-elődöntő, azNSZK–Anglia meccs „visszavágója” volt.[111][112][113] Az újrajátszás 3–2-es angol győzelemmel végződött.[114]
Robson haláláig az alapítványnak összesen 1,6 millió fontot sikerült összegyűjteni.[115] Halála után közvetlenül ehhez még 156 ezer jött hozzá adományokból.[116] 2009 októberében az összegyűjtött pénzösszeg már több, mint kétmillió font volt. Az alapítványnál Robson helyét – a család kérésének megfelelően –Alan Shearer vette át.[117]
Robsont többször is kitüntették élete során a labdarúgásért tett szolgálataiért: 1990-ben, angol szövetségi kapitányi megbízatásának lejártával megkapta aa Brit Birodalom Érdemrendje kitüntetést, 2002-ben pedigKnight Bachelor, vagyis lovag lett, ekkor kapta meg neve elé a Sir titulust.[118][119]
Ugyancsak 2002-benNewcastle upon Tyne díszpolgára lett, valamint azUEFA-tól is kapott egy életműdíjat a labdarúgásért tett szolgálataiért,Az UEFA elnökének díját.[18]
2003-ban bekerült aHírességek Csarnokába.[120] 2005-ben életműdíjat kapott.[121] 2007-ben aBBC-től is hasonló elismerést kapott a „labdarúgásért tett több, mint fél évszázados szolgálataiért”.[122]
1992-ben a labdarúgó-szakírók szövetsége az év edzőjének választotta.[123]
2008. május 5-én, azIpswich kupagyőzelmének harmincadik évfordulója alkalmábóla város polgármestere díszpolgárrá avatta.[124] DecemberbenDurham városában is átvehetett egy ilyen jellegű kitüntetést.[125]
2009 márciusában az UEFÁ-tól azért kapott díjat, mert „a labdarúgás egy olyan egyénisége, aki tehetségét a sportág javításának szentelte”.[126] Ezt 2009. július 26-án kapta meg aSt. James' Parkban, mindössze öt nappal halála előtt.[127]
2009. július 31-én otthonában érte a halál, amit tüdőrák okozott.[128] Több szakmabeli, valamint a korábbi angol miniszterelnök,Tony Blair is elismerően nyilatkozott róla, és halála mindannyiuk szerint nagy veszteség volt a világ számára.[129][130]
Temetésére 2009. augusztus 5-én, szűk családi körben került sor. Ennek helyét a ceremónia befejeztéig nem hozták nyilvánosságra, ez, mint később kiderült,Esh volt.[131] A hálaadó szentmisét szeptember 21-én, adurhami katedrálisban mutatták be. Az eseményt a televízió élőben közvetítette, valamint látható volt korábbi csapatai stadionjai, vagyis aSt James’ Park (Newcastle), aPortman Road (Ipswich) és aCraven Cottage (Fulham) előtt.[132]
| Teljesítmény klubjában | Bajnokság | Kupa | Ligakupa | Összesen | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Szezon | Klub | Bajnokság | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól |
| Anglia | Bajnokság | FA-kupa | League Cup | Összesen | ||||||
| 1950–51 | Fulham | First Division | 1 | 0 | - | - | 1 | 0 | ||
| 1951–52 | 16 | 3 | - | - | 16 | 3 | ||||
| 1952–53 | Second Division | 35 | 19 | 1 | 0 | - | 36 | 19 | ||
| 1953–54 | 33 | 13 | 1 | 1 | - | 34 | 14 | |||
| 1954–55 | 42 | 23 | 1 | 0 | - | 43 | 23 | |||
| 1955–56 | 25 | 10 | 2 | 0 | - | 27 | 10 | |||
| 1955–56 | West Bromwich Albion | First Division | 10 | 1 | - | - | 10 | 1 | ||
| 1956–57 | 39 | 12 | 2 | 1 | - | 41 | 13 | |||
| 1957–58 | 41 | 24 | 7 | 3 | - | 48 | 27 | |||
| 1958–59 | 29 | 4 | 1 | 1 | - | 30 | 5 | |||
| 1959–60 | 41 | 6 | 3 | 0 | - | 44 | 6 | |||
| 1960–61 | 40 | 5 | 1 | 0 | - | 41 | 5 | |||
| 1961–62 | 39 | 4 | 4 | 0 | - | 43 | 4 | |||
| 1962–63 | Fulham | 34 | 1 | 2 | 1 | 2 | 0 | 38 | 2 | |
| 1963–64 | 39 | 1 | 2 | 0 | 1 | 0 | 42 | 1 | ||
| 1964–65 | 42 | 1 | 2 | 0 | 3 | 1 | 47 | 2 | ||
| 1965–66 | 36 | 6 | - | 3 | 0 | 39 | 6 | |||
| 1966–67 | 41 | 0 | 3 | 0 | 3 | 0 | 47 | 0 | ||
| Összesen | Anglia | 583 | 133 | 32 | 7 | 12 | 1 | 627 | 141 | |
| Karrierje összesen | 583 | 133 | 32 | 7 | 12 | 1 | 627 | 141 | ||
| Csapat | Ország | Edzőség kezdete | Vége | Statisztika | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| M | Gy | V | D | Gy % | ||||
| Fulham FC | | 1968. január | 1968. november | 36 | 6 | 21 | 9 | 16,67 |
| Ipswich Town FC[133] | | 1969. január | 1982. augusztus | 709 | 316 | 220 | 173 | 44,57 |
| Anglia | | 1982 | 1990 | 95 | 47 | 18 | 30 | 49,47 |
| PSV Eindhoven |  | 1990 | 1992 | 76 | 52 | 7 | 17 | 68,42 |
| Sporting CP |  | 1992 | 1994 | 59 | 34 | 12 | 13 | 57,63 |
| FC Porto | | 1994 | 1996 | 120 | 86 | 11 | 23 | 71,67 |
| FC Barcelona |  | 1996 | 1997 | 58 | 38 | 8 | 12 | 65,52 |
| PSV Eindhoven | | 1998 | 1999 | 38 | 20 | 8 | 10 | 52,63 |
| Newcastle United FC | | 1999. szeptember | 2004. augusztus | 255 | 119 | 72 | 64 | 46,67 |
| Összesen | 1446 | 718 | 377 | 351 | 49,65 | |||
Angol válogatott keretek | |||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||||||||||||||||||||||||
Labdarúgásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
