Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | ALoire-völgye Sully-sur-Loire és Chalonnes közt világörökségi helyszín része |
| Blois-i kastély | |
 | |
| Ország |  Franciaország |
| Település | Blois |
| Építtető | XII. Lajos,I. Ferenc,Gaston d'Orleans |
| Építész | Colin Biard |
| Stílus | Gótikus, reneszánsz, klasszicista |
| Jelenlegi funkció | múzeum |
| Tulajdonos | municipality of Blois[1] |
| Látogatható | igen |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 933 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, IV |
| Felvétel éve | 2000 |
| Elhelyezkedése | |
  Blois-i kastély Pozíció Franciaország térképén | |
 é. sz. 47° 35′ 08″,k. h. 1° 19′ 51″47.585501,1.3309547.585501°N 1.330950°EKoordináták:é. sz. 47° 35′ 08″,k. h. 1° 19′ 51″47.585501,1.3309547.585501°N 1.330950°E | |
 | |
| Blois-i kastély weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazBlois-i kastély témájú médiaállományokat. | |
_(12882750433).jpg)
Ablois-i kastélyFranciaországban, aLoire-folyó északi partja közelében, stratégiailag fontos helyen,Tours ésOrléans között egy magaslaton helyezkedik el. Épületrészeit a9. és a17. század között emelték ablois-i grófok, később afrancia királyok. A ma is látható épületegyüttesen három építkezési fázis különíthető el, aXII. Lajos-szárny (1498-1503), azI. Ferenc-szárny (1515-1520) és aGaston d'Orleans-szárny (1635-1638).
A9. században ablois-i grófok egy erődöt építettek, ami évszázadokon keresztül fejlődött. A feudális 13. századi kastélyból maradt meg a Rendi Gyűlés terme és a Foix-torony, amit a17. században csillagvizsgálóként használtak.
A15. század végén, miután trónra kerültXII. Lajos születési helyét egy kényelmes rezidenciává alakíttatta át. Gótikus épületszárnyakat emeltetett, a munkálatok végét a Saint Calais-kápolna felszentelése jelezte 1508-ban. UtódaI. Ferenc 1515-ben költözött Blois-ba és több részletben modernizálta az épületegyüttest. A nevét viselő épületszárnyat középkori alapokonreneszánsz stílusban építették fel. Jellegzetessége az udvar felé néző oldalán álló híres csigalépcső. Az épületszárny külső oldalán alakították ki a loggiás homlokzatot ahonnan szép kilátás nyílt a kertekre.
A kastély a következő száz évben királyi rezidenciaként működött,III. Henrik itt hívta össze kétszer a rendi gyűlést, először 1576-ban majd 1588-ban. A második gyűlés idején gyilkolták meg a király hálószobájában az uralkodó parancsáraGuise hercegét, aKatolikus Liga vezetőjét. A merénylet után néhány hónappal a királyi udvar elhagyta a várost.
Később ide száműzteXIII. Lajos anyjátMedici Máriát, majd 1634-től az udvartól összeesküvés miatt szintén száműzöttGaston d'Orléans lakhelye lett. Egy új épületszárnyat emeltetett az udvar hátsó oldalán, a munkálatokat a fiatalFrançois Mansart irányította. Az építkezés félbemaradt, a herceg egy második száműzetés után a kastélyban halt meg 1660-ban. Gaston d'Orléans halála után sokáig nem törődtek vele, 1788-banXVI. Lajos utasítására vevők hiányában le akarták bontani, végül a hadsereg tulajdonába került és megmenekült. Kaszárnyává alakították, később 1810-benNapóleon utasítására a városé lett, és 1840-ben felkerült a megőrzendő műemlékek listájára.
A restaurálási munkák a 19. századbanFélix Duban vezetésével kezdődtek meg, a kastély ekkortól kezdte elnyerni ma is látható képét. A legutolsó restaurálásokra 2003 és 2007 között került sor. A kastély jelenleg látogatható, népszerű turista célpont, 2000 óta avilágörökség része.
A kastély külsején és belsején is jól felismerhető hosszú és bonyolult építéstörténete. Minden építési fázisban az új épületrészeket a korábbiak maradványaira, vagy a helyükre emelték. Nagy építkezési programokat indítottak, majd még ambiciózusabb tervek miatt ezeket részben vagy egészben lebontották. Blois így egyfajta teszthelyszínné változott ahol újabb és újabb tervek alapján próbáltak ki építészeti megoldásokat, amiket esetenként félbe is hagytak. Ez a kísérletezés a korábbi ott álló épületek és az egyre kevesebb rendelkezésre álló hely miatt a középkori kastély nagyobbik részének lebontásához vezetett.[2]
A város fontos stratégiai helyen fekszik Tours és Orléans között, már a6. században egycastrum állt ezen a helyen. Az épület udvarán és az előtte lévő téren folytatott feltárások során későmeroving- éskaroling-kori emlékek kerültek elő. A tér, a jelenlegi Place du Chateau a középkori épületegyüttes előtt egyfajta előudvarként funkcionált.[3]
A mai Szent Calais-kápolna elődjét 866 körül alapították, amikornormann támadások elől menekülő szerzetesek telepedtek le a területen magukkal hozva a szent ereklyéit. Ekkortól a hely vallási jelentősége is megnőtt.[4]
A középkorban kastély egy feudális központ volt, egy évszázadig a Chatillon házból származó blois-i grófok tulajdona.[5] A korábbi erőd sokkal nagyobb volt mint a jelenlegi épületegyüttes. A9-10. században a teljes területet egy hatszázötven méter hosszú, magas, tornyokkal megerősített fal védte. A fallal határolt területet három megerősített kapun keresztül lehetett megközelíteni, két másik bejárat a mai lépcsőknél a kastélyt kötötte össze a várossal.[3] A falon belüli területet két részre osztották. Keleti felében, a mai Place du Chateau helyén kisebb melléképületek és lakóházak mellett állt a Saint-Sauveur-templom. A12. században épített templom egészen az 1793-ban történt lebontásáig a kastélyplébániatemploma maradt.[6]
A nyugati részen állt maga a kastély, amit a10. században építtetett újjáI. Csaló Theobald, aki melléknevét ellenségeit támogató krónikásoktól kapta. Az építkezést utódai fejezték be és fokozatosan a Loire középső szakaszának legjelentősebbfeudális hatalmává váltak.[6] Hatalmukat a 11. század első negyedétől egy árokkal körbevett torony szemléltette, ami a17. századi épületszárny helyén állt az épületegyüttes nyugati részén. A torony mellett kőépületek álltak, egy 1080-ra keltezhető forrás szerint a gróf az udvarnak ezen a részén hirdetett ítéleteket.[7]
_(12882706343).jpg)
A jelenlegi épületben megtalálható néhány13. századi elem: egy falszakasz az I. Ferenc-szárnyban, a Foix-torony, a régi fal egyik saroktornya és a legjelentősebb 13. századi épületrész, a Rendi Gyűlés terme. Ez utóbbi a kastély nagyterme volt, ahol ünnepségeket rendeztek, a gróf fogadta vazallusai hódolatát, kihallgatásokat tartott és ítéleteket hirdetett.
A reneszánsz szárnyban megmaradt épületrészek egyfajta tartóelemként funkcionálnak, de ez egyben akadályozta is az új helyiségek kialakítását.[8] A loggiás homlokzat felőli oldalról ma is felismerhető a középkori épületrész két tornya, az egyik a Rendi Gyűlés terme közelében a másik a homlokzat túlsó végénél. Ez utóbbi magasabbra emelkedik a reneszánsz homlokzatnál és a padlásnál. Az I. Ferenc-szárny földszintjén egy kör alaprajzú helyiség egy harmadik középkori toronyra utal és a 16. századi padláson is felismerhetők a korábbi tornyok beépített maradványai.[8]
1218-banVI. Theobald halálakor Blois grófsága a Chatillon-sur Seine család kezébe került.[6] 1391-ben az örökösök nélküliII Guidó eladta a területetI. Lajos orléans-i hercegnek, VI. Károly testvérének.[6] Ebben a korban a történetíró Jean Frossiart szerint a kastély egyike volt a királyság legszebb és legnagyobb kastélyainak. Az orléans-i udvar Blois-ba költözött, 1440 körül a herceg legidősebb fia a nyugati lejtő mentén egy nagyobb épületet emeltetett amit I. Ferenc utasítására lebontották.[8]
Lajos orléans-i herceg 1403-ban vette birtokba a kastélyt, majd 1407-ben bekövetkezett halála után özvegye, Valentina Visconti, amilánói herceg lánya ide vonult vissza és a következő évben meghalt.[9] A polgárháborús viszonyok miatt a kastély védműveit többször is megerősítették, először még Lajos herceg idejében 1404-ben és 1405-ben, majd halála után 1408-ban.[10]
1429-benSzent Johanna seregének zászlóit a Saint-Saviour templomban áldották meg. Lajos herceg fia azazincourt-i csatában fogságba esettI. Károly orléans-i herceg negyedszázados fogság után 1441-ben költözött a kastélyba. A herceg aki versírással is foglalkozott kifinomult udvarral vette körül magát. 1457-benFrancois Villon is részt vett itt egy „Szomjan halok a forrás vize mellett” témájú költészeti versenyben.[9] Ebben az időszakban a kastélyt modernizálták és északi részéhez újabb épületrészeket csatoltak. Ezeknek az átalakításoknak mára nem maradt nyoma. Blois kincstárnokának 1446-ból származó levelei a kastéllyal kapcsolatos munkálatokat említenek. 1462 júniusában itt született Károly herceg ésKlevei Mária fia,II. Lajos orléans-i herceg, akit már két éves korában eljegyeztekXI. Lajos lányávalValois Johannával.[11]
1498. április 8-án, az örökösök nélkül, balesetben elhunytVIII. Károly halála után II. Lajos orléans-i herceg került a francia trónra XII. Lajos néven, így a blois-i kastély királyi rezidenciává változott. Az uralkodó a téli hónapokat általában a kastélyban töltötte.[10] A Valois Johannával kötött házassági szerződést apápa küldöttei 1498 decemberében semmissé nyilvánították és 1499. január 8-án az uralkodó feleségül vette elődje özvegyétBretagne-i Annát. 1500 és 1508 között a király parancsára átalakították a kastélyt, az udvar három oldalán három épületszárnyat emeltek nagy ablakokkal, színes ablakpárkányokkal és lebontották a régi tornyot.[12] Az uralkodó Clément Biart és Jacques Sordeau építészeket bízta meg az új épületszárnyak kivitelezésével. A munkálatokkal gyorsan haladtak, az egykorú forrásokból kiderül, hogy 1498-ban "kőművesek dolgoztak Blois-ban" és 1501-re az épület készen állt az ausztriai nagyherceg fogadására.[13]
Az udvar bejárat felőli részéhez egy új épületszárnyat csatoltak, másik végéhez egy teraszos épület került. Utóbbiban kapott helyet a testőrség és Bretagne-i Anna személyzete.[12] A korábbi első udvarból nyílt a kastély új bejárata. Az I. Károly korabeli épületrészek továbbra is használatban maradtak, itt volt a király és királyné lakrésze.[12] Jean d'Auton, a király történetírója szerint az épület „teljesen új, olyan pazar, ami kétséget kizárólag egy király műve” volt. A hely ekkorra már elvesztette erőd jellegét, egyre inkább reprezentációs szerepet töltött be ahol fogadásokat is rendeztek. 1501-ben XII. Lajos itt látta vendégül fényes külsőségek között aSpanyolország felé átutazóban lévőI. Fülöp kasztíliai királyt és feleségét, a későbbiII. Johanna kasztíliai királynőt.[14] A kastély történetének jelentős eseménye volt Cesare Borgia esküvője 1499-ben[13]Angoulême-i Margit eljegyzése 1509-ben ésMachiavelli is járt a kastélyban 1510-ben.[8]
A XII. Lajos-szárny hiányzó tornyaival és védműveivel, széles ablakaival és nyitott galériáival illett a nyitott és barátságos természetű uralkodóhoz. Az épületegyüttes nem volt többé egy erődítmény mivel a királynak nem kellett védenie magát, hatalmát senki nem veszélyeztette.[15] Ekkorra a francia uralkodónak újszerű, itáliai mintára úgynevezett „nyitott” diplomáciát folytató kormányzásához erőd helyett egy reprezentatív palotára volt szüksége. Ennek a diplomáciának volt egy különleges eseménye, amikor 1501-ben vendégül látta a kastélyban az ausztriai nagyherceget, akivel gyakorlatilag háborúban állt.[15]
1512-ben a kastélyba született meg két lánygyermek után a trónörökös, aki csak néhány napot élt, majd 1514-ben itt hunyt el Bretagne-i Anna is. 1514 májusában a király a Blois-i grófságot lányának,Klaudiának ajándékozta aki Ferenc angoulême-i gróffal, a későbbiI. Ferenc francia királlyal kötött házasságot.[14]
A XII. Lajos korabeli építkezések nagy újdonsága a kertek kialakítása volt 1499 és 1508 között Pacello da Mercogliano tervei alapján, aki korábban VIII. Károly megrendelésére aamboise-i kerteket tervezte meg miután az uralkodó visszatért egy itáliai tartózkodásból.[16] A kastélytól nyugatra kiépített kerteket egy díszes galériával ellátott kőhíd, a Szarvasok hídja kötötte össze az épülettel. A hidat vadászati témájú díszítőelemeiről nevezték el. A kerteket három, fából és rácsokból épült pavilonokkal szegélyezett teraszon alakították ki, a virágágyások elrendezése hímzésmintákat követett. A kertben lévő legfontosabb ösvények találkozási pontjánál egy márványkút emelkedett. A kút fennmaradt, jelenleg a kastély kőtárában őrzik. A legkisebb és legalacsonyabban lévő teraszon egy pálmaházat alakítottak ki, Franciaország legelső pálmaházát. Ma is létezik, jelenleg étterem üzemel benne.[17] Mellette áll Bretagne-i Anna pavilonja, amit a pálmaházzal egy kis galéria kötött össze. Az eredeti kertből csak ez a két épületrész maradt meg. A pavilonban összejöveteleket is tartottak és a királyi pár gyakran az itt lévő kis oratóriumban vett részt a reggeli misén.[18]
A kert a16. század elején széles körben ismert volt, Giulio Cesare Martinengo kerttervező, akitII. Francesco Gonzaga márki 1512-benMantovába hívott a blois-i kert alapján dolgozott. XII. Lajos utódai egészen a 17. század végéig folyamatosan gazdagították a kerteket, ezután egyre kevésbé törődtek vele, majd a forradalom idején eladták és nem gondozták tovább.[17]
.jpg)
Az I. Ferenchez köthető tizenhét jelentős építkezés vagy átalakítás közül a blois-i, mint felesége korábbi családi lakhelye volt az egyik legjelentősebb. A munkálatok már hat hónappal az uralkodó trónra lépése után megkezdődtek, az építkezés pénzügyi hátterének megszervezése egy kincstárnok feladata volt.[19] I. Ferenc a kastélyban alapította meg híres királyi könyvtárát de 1544-ben a körülbelül háromezer kötetes könyvgyűjteménytFontainebleau-i kastélyba költöztette.[19]
1515 és 1518 között jelentős összegeket fordítottak a kastély bővítésére. A király kiemelt figyelmet fordított minden általa elrendelt építkezésre, és szorosan követte az egyes munkafázisokat. Átalakíttatta a korábbi középkori falakon állógótikus stílusú királyi lakosztályokat, egy új épületszárnyat építtetett a híres csigalépcsővel az udvar felé eső oldalán, míg a kert felőli oldalon a loggiás homlokzatot alakították ki. Klaudia királyné 1524-ben bekövetkezett halála után az uralkodó átmenetileg elvesztette érdeklődését az épület iránt, de a vesztespaviai csata és második házasságkötése után az udvar újból rendszeresen ellátogatott a kastélyba. Egy ilyen tartózkodás alatt látta vendégülV. Károlyt 1539-ben.[20]
Ferenc utódaII. Henrik csak néhány kisebb felújítást végeztetett az épületeken, ezen kívül a kerteket parkokkal egészíttette ki, ahol vadászatokat rendeztek.[21] A munkálatokatMedici Katalin irányításával fejezték be. II. Henrik és Medici Katalin gyakran ellátogattak a kastélyba ahol gyerekeik a fiatal skót királynővelStuart Máriával együtt nevelkedtek, aki későbbII. Ferenc felesége lett.[21] II. Ferenc rövid, 17 hónapos uralkodásának körülbelül a felét Blois-ban töltötte. Halálakor testvéreIX. Károly csak tízéves volt, helyette Medici Katalin régensként uralkodott. Az ő utasítására 1563-ban az I. Ferenc-szárny udvarra néző homlokzata mellé egy galériát építettek, ez mára elpusztult. Avallásháborúk alatt IX. Károly feleségévelAusztriai Erzsébettel gyakran menekült a kastélyba.Az itteni udvari életet a pompa és az ünnepségek jellemezték. Az események közül kiemelkedett 1572 márciusában Navarrai Henrik a későbbiIV. Henrik ésValois Margit eljegyzése a kastély kápolnájában.[21]
1562-ben,III. Henrik idejében ahugenották a Szarvasok galériáján keresztül behatoltak a kastélyba és elfoglalták a várost. Ezután az uralkodó magasabbra emeltette a kert egyik sarkát és egy védőbástyát alakíttatott ki belőle, ezt a területet ma a „király bástyájának” vagy „sarkantyúnak” hívják.[22] 1576-ban az uralkodó összehívta az első rendi gyűlést, amit a nagyteremben tartottak meg. Ezt a helyiséget azóta a Rendi Gyűlés termének hívják. Az eseményre megnagyobbították a keleti részét, de az akkori átalakítások elvesztek az 1856-os restaurálás során.[22] Az 1588-as párizsi zavargások elől a király Blois-ba menekült, majd innen ismét összehívta a rendi gyűlést, ami 1588 októberétől 1589 januárjáig tartott. Ezalatt, december 23-án az uralkodó parancsára az I. Ferenc-szárnyban meggyilkoltákGuise hercegét, majd másnap testvérével is végeztek. Néhány nappal később Medici Katalin is meghalt a kastélyban. Az uralkodó március végéig maradt Blois-ban, majd néhány hónappal később merénylet áldozata lett.
AValois-ház kihalása után a kastély nem volt többet az udvar kitüntetett tartózkodási helye.[23] A trónra kerülő IV. Henrik 1589-ben és 1598-ban tartózkodott a kastélyban és újabb átalakításokra adott parancsot. 1598 és 1603 között a kertben egy kétszáz méter hosszú galériát kezdtek építeni. Az alsó kert felőli oldalán egy oszlopcsarnokot emeltek negyvennyolc árkáddal és fölötte egy emelettel, a felső kert felé forduló homlokzata egyszerűbb kialakítású volt.[23] Középső részén egy kupolával fedett pavilont építettek belsejében valószínűleg egy lépcsővel. Az épületet nem fejezték be, a két végére tervezett pavilonok sem készültek el és mára az egész épületrész teljesen elpusztult. IV. Henrik halála után (1610) a régensként uralkodóMedici Máriának a kor zavaros viszonyai között nem volt lehetősége befejezni a költséges építkezést.[24] Fia,XIII. Lajos 1617-ben összeesküvés miatt letartóztatta és Blois-ba száműzte Medici Máriát. Miután beköltözött a kastélyba egy pavilont építtetett a kastély északnyugati sarkához. A pavilon is elpusztult, egy felirat említi a Gastone d'Orléans-szárny alagsorában.[24] Két év száműzetés és fogság után Medici Mária 1619 február 21-énÉpernon hercegének segítségével megszökött a kastélyból. A legenda szerint egy kötélhágcsón ereszkedett le az ablakon keresztül, a valóságban egy építkezéshez használt rámpa segítségével menekült el. Az eseményt Rubens is megjelenítette a királyné életét feldolgozó festményciklusában.[25]
.jpg)
A gótikus és reneszánsz épületegyüttes képe a 17. század elején jelentősen megváltozott, amikorRichelieu bíboros befolyására Gaston d'Orléans számára egyfajta figyelemelterelésként szánták mivel folyamatosan összeesküvéseket szervezett testvére XIII. Lajos ellen.[26]
1626-banGastone d'Orleans, IV. Henrik és Medici Mária fia testvérétől XIII. Lajostól megkapta Orléans hercegségét és Blois grófságát. Először 1634-ben száműzték összeesküvés miatt az udvarból és a blois-i kastélyba költözött.[27] Ezután nagyszabású építkezéssel próbált újra jelentős személyiséggé válni. Titkára, Nicolas Goulas emlékiratai szerint az egész épületegyüttest le akarta bontatni. A munkálatokat a híres építészFrançois Mansart irányította. Az eredeti elképzelés szerint a XII. Lajos és az I. Ferenc korabeli épületszárnyak helyére is egy szabályos elrendezésű palota került volna, a keleti bejárat előtti udvar helyett egyoszlopcsarnokkal körülvett nyilvános térrel.[27] A nyugati oldalon az árok helyett egy nagyméretű teraszos kertet terveztek kialakítani. A gyakorlatban csak egy épületszárny készült el (nem teljesen) az udvar hátsó oldalán. 1638-ban a későbbiXIV. Lajos születése után Gastone d'Orleans nem volt többé trónörökös, kevésbé számított hitelképesnek, így a kivitelezők félbehagyták a munkát.[28]
Abotanika iránt érdeklődő herceg egy a párizsival vetekedő botanikus kertet hozott létre ahol 1655-ben már több mint kétezer növényfaj élt, közülük kétszáz egzotikus növény,pálma,mirtusz,aloé,pisztácia stb. A herceg megbízására Nicolas Robert a tehetséges miniatúrafestő elkészítette néhány növény rajzát aVélins du Roi „Királyi pergamenek” számára. Ez egy 6984 növényi rajzot és festményt tartalmazó gyűjtemény, jelenleg a párizsiTermészettudományi Múzeumban őrzik. Az új kert mellé egy állatkertet is építettek madárházzal. A herceget 1652-ben aFronde bukása után ismét Blois-ba száműzték. A korábban félbehagyott épületszárnyat ekkor sem fejezték be, a herceg az I. Ferenc-szárnyba költözött és haláláig (1660) ott lakott. Halála után műgyűjteménye, az Orleans-i hercegség tulajdonjoga, és a Blois-i grófság véglegesen afrancia korona birtokába került.[28]
%2c_reine_de_France_-_P2127_-_Mus%25C3%25A9e_Carnavalet.jpg)
Nem sokkal a herceg halála előtt XVI. Lajos egy rövid ideig a kastélyban tartózkodott, itt találkozottLouise de La Valliére-rel, későbbi szeretőjével, akinek apjaSaint Rémymárkija Gaston d'Orleans kamarása volt.[29] A befejezetlen, viszonylag kényelmetlen, divatos virágágyások nélküli kerttel rendelkező kastély nem tetszett a királynak, így amikor ritkán a Loire-völgyébe látogatott achambord-i kastélyban tartózkodott. A 17. századtól az alsó kert egy részéből egy sima földterület lett, ezen fordultak meg a hintók és szekerek mielőtt rákanyarodtak a kastély felé vezető rámpára. 1756-ban a IV. Henrik korabeli befejezetlen, elhanyagolt kerti galériát egy vihar összedöntötte, 1767-ben a maradványokat teljesen elbontották.[29] A 18. században a kastély kisebb lakásokra osztották fel, királyi tisztviselők és jövedelem nélküli nemesek laktak bennük.[29] 1714-től két évvel később bekövetkezett haláláig itt lakottArquieni Mária Kazimiera,III. János özvegye. 1725-ben újabb lengyel száműzöttek,I. Szaniszló lengyel király és családja töltött néhány napot a kastélyban mielőtt Chambord-ba költöztek.[29] 1788-banXVI. Lajos csökkentette a korona által már nem használt korábbi királyi rezidenciák (pl. Blois, Vincennes) fenntartására fordítható összeget és egy rendelettel felhatalmazta a jövőbeli tulajdonosokat az épületek lebontására. Mivel nem találtak rá vevőt a kastély a hadsereg tulajdonába került.[29] 1792-ben elpusztították a királyi emblémákat, lefejezték a Gaston d'Orleans-szárny szobrait és lerombolták a Saint-Saviour templomot.[30] 1810-benNapóleon Blois városának adta a kastélyt és laktanyává alakították át. Ekkor pusztult el a Saint-Calais kápolna hajója és a Gaston d'Orleans-szárny egy része.[30] A19. század elején a kastély melletti lejtős területet egy rámpával kötötték össze a várossal, a század közepén a rámpát egy lépcsővel helyettesítették.
Az 1840-es években amikor felismerték a középkori és a reneszánsz művészet értékeitProsper Mérimée kezdeményezésére a blois-i kastély is felkerült a megőrzendő műemlékek listájára és a megóvásához pénzügyi forrásokat is igényeltek.[30] 1843-ban a városi tanács eldöntötte, hogy az I. Ferenc-szárnyat restaurálják, egy múzeumot rendeznek be benne és ehhez állami segítséget kértek. A felújításraFélix Duban kapott megbízást a műemlékvédelmi bizottságtól. A kastélyon végzett munka csak egyike volt a kor hasonló nagy vállalkozásainak, egy időben zajlottVézelay és a párizsi Notre-Dame restaurálásával megelőzve aCarcassonne-i és aPierrefonds-i felújításokat.[30] Blois így a hasonló jellegű restaurálások egyik kísérleti helyszínévé vált.
Ekkora az épületegyüttes már nagyon lepusztult állapotba került, a XII. Lajos és az I. Ferenc-szárny egymástól elválasztva, a Gaston d'Orléans-szárny befejezetlenül állt.[31] Afrancia forradalom pusztítása a szobordíszítésben okozta a legnagyobb károkat, főleg a királyi szimbólumok pusztultak el. A klasszikus műveltséggel rendelkező Duban jó érzékkel választotta ki munkatársait, akik gazdag reneszánsz jellegű szobrokkal és festett díszítőelemekkel látták el a kastélyt és kiegészítették a korábbi megsérült díszítményeket. 1858 júliusában került a helyére a főbejárat fölé XII. Lajos új szobra a forradalom alatt elpusztult eredeti helyére.[31]Duban a belső terek díszítése idején 1870-ben meghalt, ezeket a munkálatokat tíz évvel későbbJules de La Morandière vezetésével fejezték be. 1880-tólAnatole Baudot irányításával újabb nagy léptékű restaurálásba kezdtek. Baudot építész volt, egyben a történelmi épületek felügyelője.Viollet-le-Duc mellett tanult és a korábbiaktól teljesen eltérő szemléletet képviselt.[31] A kastély régebbi részén a homlokzatokkal fejezte be a restaurálást és a két épületszárny tetejének újratervezésével. A tetőket 1894 és 1900 között fémgerendákkal és a kor forradalmian új építőanyagával,vasbetonnal erősítették meg.
Baudot utódaAlphone Goubert a Gaston d'Orleans-szárny rendbehozatalára kapott felkérést. 1932-ben készült el Mansart vázlata alapján a lépcső, aminek előképe a szintén Mansart által építettMaisons-Laffitte kastélyban található. 1921-ben az I. Ferenc-szárny földszintjén egy kőtárat rendeztek be. 1944-ben a kápolnát ágyútalálat érte, ennek következtében elpusztultak19. századi ablakai. Az új ablakok 1957-ben készültek el Max Ingrand tervei alapján.[31] 1990 és 1997 közöttJack Lang megbízásából, aki akkor Blois polgármestere, valamint kulturális miniszter volt újból felújították a tetőket, a homlokzatokat és a padlásokat. 2003 és 2007 között Patrick Ponsot vezetésével a rendi gyűlés termében és az I. Ferenc-szárnyban körülbelül nyolcezer négyzetméternyi 19. századi festett díszítést restauráltak.[31]
_-_2022-07-16_-_6.jpg)
Építése idején a mostani homlokzat a főbejárattal a kastély központi részéhez tartozott. Az előtte lévő tér egy fallal körülzárt udvar volt a sziklás magaslaton amit egykor uralta a várost. Ez az elhelyezkedés a magyarázza a nagyméretű kapu kialakítását, mivel korábban egy falgyűrű védte[32] A fekete és piros téglákból kirakott elegáns mintáknak és a hangsúlyos fehér díszítőelemeknek már aközépkortól kialakult hagyománya voltFranciaországban. A színes falfelületeket még jobban hangsúlyozza az egyszínű, magas tető amitől a kétemeletnyi falak is magasabbnak tűnnek. A szabálytalan elrendezésű nyílások még a középkoriépítészeti felfogásokat tükrözik, az ablakok helyét a belső elrendezéshez igazodva jelölték ki. Az első emeleten lévő két erkélyes ablak jelzi, hogy mögöttük reprezentációs helyiségek helyezkedtek el. A feltűnő díszítőelemek a 16. század elején is divatosnak számítógótikus művészet jellemzői. A díszítést a király és a királyné jelképei egészítik ki, atarajos sül és ahermelin látható az ajtókon és a tetőablakokon. A bejárat feletti19. századi lovasszobor az uralkodót ábrázolja, az eredeti, a forradalom alatt elpusztult szobrot Guido Mazzoni művének tartják.[32] A lovasszobor az itáliai hadjáratokban elért sikereire emlékeztet.[33] A koronát viselő, díszesen felszerszámozott lovon ülő király szobrának előképei elsősorbanItáliában keresendők, ott terjedtek el a hasonló hősies pózban megörökített vezérek, bár ismertek franciaországi példák is.[32] A homlokzat mellett jobbra a sima falfelület a rendi gyűlés termének fala amitDuban idejében építettek újjá, előképe a párizsiSaint-Martin-des-Champs apátság refektóriuma volt.[32] A delfinfej alakú elegáns vízelvezetők 19. századi kiegészítések.
A mára lekövezett udvart körbeveszik a különböző korokban emelt épületszárnyak, homlokzataik együttese afrancia építészet középkortól a 17. századig tartó szakaszának egyfajta összefoglalása. A 15. század közepéig csak egyházi épületeken alkalmazott díszítések hirtelen a világi épületeken is megjelentek, az 1480-as évektől váltak egyre hangsúlyosabbá. Az udvar három oldalán az épületszárnyak földszintjén galériákat alakítottak ki, ezek kötötték össze az épületrészeket. Az udvar sarkaiban tornyok álltak, a bennük lévő csigalépcsőn lehetett a felsőbb szinteket megközelíteni. A főlépcső a bal oldali nagyméretű toronyban kapott helyet, egyik kijárata a Rendi Gyűlés termébe vezetett.[34]
A XII. Lajos-szárny udvar felőlihomlokzata innovatívabb mint a külső homlokzat. A legalsó szinten egy alacsony árkádokra támaszkodó oszlopcsarnokot alakítottak ki, fölötte az első emeleten egy teljesen zárt galéria épült meg. Az egymás fölé elhelyezett galériák magyarázzák az ablakok szabályos elrendezését ami ezen az oldalon független az épületszárny belsejében lévő helyiségek elhelyezkedésétől.[35] Az egyik oszlopköz szélesebb mint a többi, ez jelzi a kastély főbejáratát. Régebben az újdonságnak számító földszintigalériát vendégek fogadására is használták és innen lehetett a mögötte lévő helyiségeket megközelíteni. Az első emeleti zárt galériában két reprezentatív lakosztály kapott helyet, mindkettő egy szobából és egy gardróbhelyiségből állt egy központi szalon körül.[35] A galéria bejárata a homlokzat két végén álló tornyok csigalépcsőiből nyílt. A két négyszögletes torony harmonikusan foglalja keretbe a homlokzat egészét.
Az új elrendezés mellett újfajta díszítőelemek is alkalmaztak. A késő gótikus elemek (tornyocskákkal díszített magas tetőablakok, ember- és állatalakúvízköpők) mellett megjelennek az itáliai eredetű díszítmények is. Például a földszinti galéria néhány oszlopfőjén látható delfinek ésputtók itáliai eredetűek, míg a többi oszlopfőn tradicionálisabb díszítőelemeket helyeztek el, köztük francia liliomokat és hermelineket.[36] Az épületszárny szobordíszítését a 19. században restaurálták. A XII. Lajos-szárny egy rá merőlegesen épült egyszerűbb kivitelezésű épületrésszel folytatódik ami a Saint-Calais kápolna mellett, annak homlokzatáig tart. Földszintjén egy oszlopcsarnok található, első emeletén egy galéria. Tetőzete alacsonyabb, tetőablakai kisebbek és nincs szobordíszítése sem.
A korábbi Saint Calais-kápolnát lebontották és újjáépítették. 1508-ban szentelte fel Antoine DufourMarseillepüspöke, a királyné gyóntatója. A 17. és a20. századi munkálatok miatt csak a kórusrésze maradt meg.[37] Jelenlegi homlokzata XII. Lajos és Bretagne-i Anna címerével késő gótikus utánzat, Duban tervei alapján készült a 19. században. A mellette lévő galérián keresztül lehetett az új szárnyból átjutni az épületegyüttes másik, korábbi részébe az udvar hátsó felébe.
Belső terének valódi késő gótikus boltíves mennyezetén gazdag festett díszítés látható, ami a padló kőborításával együtt szintén Duban idejéből való.[37] Az üvegek 1944-ben egy bombatámadásban megsemmisültek, a ma is láthatók 1957-ben készültek el és Blois történelmének jelentős eseményeit jelenítik meg.[37] A kápolnában kiállított alkotások közül figyelemre méltó egy 16. századipolikrómPietà. Charles Michel 1901-ben készült festményénJeanne d'Arc látható ahogyOrléans-ba indulása előtt zászlóit megáldják a Saint-Saviour-templomban.[37]
I. Ferencet ésII. Henriket váltakozó hadiszerencse kísérte itáliai hadjárataikon, aminek legfőképpen a kultúra és a művészet látta hasznát. MárVIII. Károly idejében itáliai művészeket bíztak meg azamboise-i kastély újjáépítésével.[38] Vezetőjük egyveronai építész Fra Giovanni, már névenGiocondo volt. A művészcsoport másik építészeDomenico da Cortona volt, a többiek szobrászok és díszítőművészek lehettek. Domenico da Cortona hosszabb időt töltött Franciaországban mint Giocondo, távozása után ő lett Blois-ban a királyi épületeken folyó munkálatok vezetője.[38] Az I. Ferenc-szárnyat merőlegesen építették a XII. Lajos szárny mellé amelynek építésében 1499 és 1502 között még Giocondo is részt vett. Az udvar felőli homlokzat híres kiugró lépcsőháza monumentális de nem innovatív megoldás, a régi Louvre-nak már a14. században is volt ilyen lépcsőháza ésJacques Coeur 15. századibourges-ipalotájában még ma is látható hasonló.[39]
Az 1515-ben elkezdett épületrész az újból megindult nagy királyi építkezések kiemelkedő példája.[40] Az épületszárny szélessége, a teljes falfelület kővel való borítása és a díszítményekre fordított kiemelt figyelem egy reprezentatív alkotást eredményezett. Két felső szintjén a királyi lakosztályok kaptak helyet.[40] Bár a17. századi építkezések miatt az egyik széle eltűnt és így a díszlépcső már nem a homlokzat közepén található mégis harmonikus összképet mutat. Az ablakok elrendezése szabálytalan, ez egyrészt a francia építészet egyik sajátossága, másrészt igazodni kellett a korábbi középkori épületrészhez amire részben ráépült.[40] Az ablakok körüli díszítés viszont egységes, harmonikusan illeszkedik a faragott kőből kialakított ereszhez és a szintén díszítőelemként használt féloszlopokhoz. Hasonló megoldásokat alkalmaztak azamboise-i éschambord-i kastélyok építésekor is.[40] A homlokzat lépcsőtől jobbra eső része díszesebb mivel az ablakok nem közvetlenül egymás mellett nyílnak. A második szint ablakai fölött kétsoros faragott díszítés látható, míg a többi szinten csak egysoros. Ezek a szabálytalanságok arra utalnak, hogy az épületszárnyat két részletben építették, először a Rendi Gyűlés terme felőli oldal készült el 1515-ben majd a másik oldal 1516 végére. A király az építkezés idején is itt lakott, így nem lehetett az egész korábbi épületszárnyat egyszerre lebontani és az újat felépíteni.[40]
A homlokzaton mindenhol felismerhető az itáliai építészet hatása. A feltűnő eresz keretbe foglalja a teljes homlokzatot, megtöri a függőleges vonalakat és az épület horizontális jellegét hangsúlyozza, ami jellegzetesen itáliai megoldás.[40] A csigalépcsőt lezáró nyitott helyiség fölötte egy terasszal szintén itáliai minták alapján épült, míg a tetőablakok feletti fülkékantikizáló hatást keltenek. Csak a lépcső tetejénél lévővízköpők emlékeztetnek a korábbi, gótikus stílusú építészetre. A 19. századi restaurálás során a lépcső első szintjénél lévő fülkékben álló szobrokat újakra cserélték, de ezen kívül nem változtatták meg az eredeti díszítés összképét.[41] A csigalépcső az udvari homlokzat legfontosabb eleme. Az ehhez hasonló toronyszerű építmények a francia kastélyépítészet jellegzetességei, a nemesi vagy királyi hatalmat szimbolizálják. A nyitott lépcső ebben az esetben egyfajta nagyméretű reprezentációs balkonként is funkcionált ahonnan egyszerre lehetett látni és láthatóvá válni. A lépcső díszítése a korban modernnek számított, a robusztus tartószerkezeten itáliai motívumok, például kagylók és puttók láthatók, míg az emeletenként egyre meredekebb lépcső külső korlátján többek között az uralkodó címerállata, koronásszalamandra jelenik meg.
Az I. Ferenc-szárny külső, XII. Lajos kertjeire néző loggiás homlokzata a kor építészetének egyik jelentős újítása volt. Az udvarra néző homlokzathoz hasonlóan itt is láthatók kisebb eltérések az árkádok elrendezésében, a jobb oldaliak szélesebbek és esetenként eltérő méretűek. Ez két építési fázisra utal, első része 1515-ben, a második 1519-ben készült el.[42] Az extrém módon nyitott homlokzat közvetlen előképei avatikáni palotaBramante által 1509-ben épített loggiái voltak. Ez volt az első alkalom amikor korabeli itáliai modell alapján építettek meg egy homlokzatot.[42] Lényeges különbség, hogy a vatikáni loggiák körfolyosók, míg a blois-i kastélyban a homlokzat csak egymással kapcsolatban nem lévő árkádokból áll. Az épületrész horizontális jellegét csak még jobban kiemeli a padlás, ami szintén itáliai előzmény alapján egy tető alatt végighúzódó galéria. Francia sajátosság, hogy a homlokzat monotóniáját kiemelkedésekkel igyekeztek megtörni (ennek egyikében egy oratórium található), de aHéraklész hőstetteit ábrázolódomborműves díszítések egyértelműen itáliai hatásra készültek a Moderno néven ismertGaleazzo Mondella érméi alapján.[42]
.jpg)
.jpg)
Az udvar végében álló monumentális épületszárnyGaston d'Orleans megrendelésére készült 1635 és 1638 közöttFrançois Mansart tervei alapján.[42] ALuxembourg-palotához hasonló épületen egy hangsúlyos központi kiugró bejárati rész található, két szélén merőlegesen hozzáépített pavilonokkal. Háromszintes homlokzatára egymás fölött klasszikus (dór,jón éskorinthoszi) oszlopfőkkel ellátott oszlopokat és féloszlopokat helyeztek el, a félköríves tetejű bejárat megtöri az egyenes vonalak egyhangúságát. A Gaston d'Orleans-szárny Mansart egyik legkiegyensúlyozottabb alkotása. Az egymás fölé elhelyezett oszlopok és a középső kiugró épületrész a függőleges vonalakat hangsúlyozzák, a felső szintek központi része felé vezetik a látogató tekintetét aholMinerva ésMars ábrázolásai, a megrendelő címere és mellszobra látható. A mellszobor modern másolat, az eredeti elpusztult a forradalom idején.[43] A másik irányba kifelé néző homlokzat sokkal egyszerűbb kivitelezésű. A két homlokzat magassága eltérő, Mansart az udvar és a hátsó bástya közötti szintkülönbséget úgy oldotta meg, hogy a belső homlokzat dór stílusú földszintjét egy megemelt alappal helyettesítette.[43] Az épület két szélén kialakított pavilonok hangsúlyosak, gyakorlatilag két kisebb, merőlegesen álló homlokzatnak tekinthetők. Mivel a teljesszimmetriára törekedtek, a főbejárat nem az udvar tengelyében található.
A hercegi lakhelynek tervezett épületszárnyat sosem fejezték be, leginkább elkészült része a előcsarnok. A munkálatok a pénzügyi források hiánya miatt hirtelen szakadtak félbe. Ez például a kupolán is látható, ahol egyes helyeken megmaradtak a díszítmények előkészítő rajzai.[43] A lépcső 1932-ben készült el.[43] Befejezetlensége ellenére az épület a kettős kupoláig tartó lépcsőházzal monumentális hatást kelt. Az első, alacsonyabb kupolán egy széles nyílást alakítottak ki, ezen keresztül láthatócsegelyekre támaszkodó,lanternával lezárt felső, ovális kupola. Az elkészült szobrászati díszítést, maszkokat,girlandokat, puttókat stb. a kor nevesszobrászai,Simon Gullian,Michel Anguier ésJacques Sarrazin készítették.[43]
.jpg)
.jpg)
A régi grófi kastély saroktornya a Foix-torony négy emelet magas három szintjén boltozatos mennyezettel. Az oldalain látható lőrések bizonyítják, hogy elsősorban védelmi célokra használták. A lábánál induló korábbi árok kötötte össze a falat az alatta lévő városnegyeddel. A talajszint akkor még alacsonyabban volt, a mai pinceszint az akkori földszintnek felelt meg.[44] A 17. században a torony mellé egy faburkolattal ellátott kisebb tornyot építettek belsejében egy lépcsővel. A Foix-torony tetejére egy tégla pavilon került, ahonnan Gastone d'Orleanscsillagászati megfigyeléseket végzett.[44] A torony tetejéről szép kilátás nyílik a közeli középkori eredetű Foix városrészre és aLoire-folyóra.
A13. század eleji harminc méter hosszú húsz méter széles rendi gyűlés terme egyike a legnagyobb megmaradt ilyen jellegű építményeknek Franciaországban. Nevét aIII. Henrik uralkodása alatt kétszer itt megtartott rendi gyűlésekről kapta. A négyszögletes alaprajzú termet oszlopok osztják két részre. Díszítése Duban tervei alapján teljes egészében 19. századi, a restauráláskor elbontották a 13. századinál későbbi hozzáépítéseket is.[45] Az ablakok közül csak a nyugati oldalon lévő kis gótikus ablak eredeti, a többit a 15. században vágták a falba.[7] A fal festésekor középkori eredetű motívumokat használtak, korábban már apárizsiSainte-Chapelle restaurálásánál is alkalmaztak hasonló díszítőelemeket. A mennyezet a festett francialiliomokkal, a kandalló és a lakosztályokba vezető falépcső is 19. századi újjáépítés.[45] A falak festésekor megpróbálták utánozni a 13. századi jellegzetességeket, a motívumokat vagy a vakolatra, vagy a falra ragasztott vászonra festették. A padlócsempék kiválasztásakor is igyekeztek a középkori mintákat követni, a teljes belső tér egységes hatására törekedtek. Csak az 1500 körül kialakított ablakokat díszítették XII. Lajos és Bretagne-i Anna emblémáival. A mennyezet fölött megmaradt az eredeti tetőszerkezet, ezt az ácsmunkátdendrokronológiai elemzés alapján 1214 körülire datálják.[45] Az 1214-es évszám arra utal, hogyVI. Theobald, gróf építtette aki aChartres-i katedrális építéséhez is hozzájárult.[46] A terem keleti oldalán a 16. századtól egy befejezetlen épület állt, ezt 1860-ban bontották le.[7]
A kisméretű ablakokkal megvilágított földszint nem áll közvetlen kapcsolatban a felsőbb emeletekkel. Korábban itt kaptak helyet a kiszolgáló helyiségek, főleg a konyhák.[47] A konyhák felszerelésének egy kis része fennmaradt, például egy sütemények sütésére használtkemence. A loggiás homlokzat felé eső szobákban jelenleg a kastélyépítészettörténetével foglalkozó kiállítás látható. Háromdimenziós virtuális rekonstrukciók, bemutató videók, modellek, a tervek és egykorú építészeti rajzok másolatai mutatják be az építkezések egyes fázisait.[47] Az udvar felőli szobákban kőtárat rendeztek be. A kiállítás részeitimpanonok, tetőablakok keretei, párkányok, domborművek az uralkodók monogramjaival, a restaurálások során eltávolított szobordíszítés egyes részei, ezen kívül a restaurálások során felhasznált gipszmásolatok. Ezek az eredetileg csak távolról látható elemek is sok információval szolgálnak a kastély 16. és 19. század közötti történetéről.[47]
A lakosztályok 16. századi pontos elrendezése nem ismert.[48] A reneszánsz korban a királyi udvar folyamatosan költözött, a nem folyamatos itt tartózkodás kisebb átalakításokkal járt. A 17. és a18. századi átépítések miatt az eredeti elrendezés nyomai teljesen eltűntek.[48] Így a királyi lakosztályok helyreállítása nem a korábbi megmaradt elemek restaurálásából és kiegészítéséből állt, hanem megpróbálták bemutatni a lakosztályok kinézetének egy lehetséges változatát.[48] A munkálatokat 1850 és 1865 között Félix Duban vezetésével végezték. A festett díszítés motívumait miniatúrákkal díszített reneszánsz kori könyvek alapján tervezték meg. Az udvar felé eső szobák viszonylag tompa színekből álló díszítőelemeit közvetlenül a vakolatra festették, a hálószobában vászonra festett élénkebb színeket alkalmaztak, míg a királyi szobákban az aranyszínű díszítés dominál.[48]
Az eredeti királyi lakosztály feltételezhetően az első emelet nyugati oldalán lehetett, erre utalhat, hogy a lépcső a kastély legszebb kandallójával rendelkező helyiség bal oldalánál helyezkedik el.[49] I. Ferenc lakosztálya öt helyiségből állt, egy teremből, a király szobájából, egy gardróbhelyiségből, egy faborítású kisméretű dolgozószobából és egy galériából. A helyiségek kialakítását részben meghatározta, hogy az új épületszárnyat a korábbi, középkori várfal két oldala mellé építették.[49] Az udvar felé eső szobákat egy korábbi lakosztály helyén alakították ki, a többi a várfal külső oldalánál kapott helyet. Ezek a kertre néző szobák voltak az uralkodó legintimebb tartózkodási helyei.
Az 1869-ben alapított Szépművészeti Múzeum a XII. Lajos-szárny első emeletén található. Az emeleten csak a szobák elrendezése eredeti, a belső díszítés a 19. századi restaurálás eredménye.[61] A galériából és nyolc teremből álló múzeumban lévő 15. és 20. század közé datálható tárgyak tematikus elrendezésűek, vásárlás, adományozás és öröklés útján kerültek a gyűjteménybe.[61]
A XII. Lajos-galériának is nevezett nagyméretű az udvarra néző folyosószerű helyiségben 17. századi faliszőnyegeket és 19. századi szobrokat állítottak ki, így egy reprezentatív helyiséget sikerült kialakítani. A faliszőnyegek egy kivételévelPompeius történetét mutatják be. A fennmaradó szőnyegXIV. Lajos számára készült, a királyi családokat bemutató faliszőnyeg-sorozat egy része, ahol minden hónapot egy királyi rezidencia jelképez, közülük Blois kastélya a novembert. A szobrok közül említésre méltóXVIII. Lajos képmása,James Pradier alkotása.
_-_The_Rape_of_Europa_-_WGA05539.jpg)
.jpg)
