Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Blattner Géza | |
| Született | Blattner Géza Gyula 1893.február 15.[1] Debrecen[2] |
| Elhunyt | 1967.július 27.(74 évesen) Debrecen[2] |
| Állampolgársága | magyar[2] |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Debreceni köztemető |
Blattner Géza Gyula (Debrecen,1893.február 15.[3] – Debrecen,1967.július 27.) festő, grafikus és bábművész.
1910-től 1914-igMünchenben tanult, előbb festészetetHollósy Simonnál, majd az ottani iparművészeti főiskolára járt. E városban fordult érdeklődése a bábművészet felé; nagy hatással voltak rá Paul Brann marionettelőadásai és Ernst Moritz Engert szűk körben előadott szecessziós árnyjátékai. Azelső világháború idején más művészekkel közösen dolgozott a margitszigeti hadikiállításon (1917), ahol megismerte a bábosHincz család hagyományos vásári technikáját.
Ezt követően festőtársaival,Walleshausen Zsigmonddal ésDetre Szilárddal, illetve a fényképészRónai Dénessel közösen határozták el egy művészi bábszínház megalapítását, melynek első előadása 1919 márciusában volt aBelvárosi Színházban,Wayang játékok címmel. (A cím arra utalt, hogy ajávai vajanghoz hasonlóan síkfigurákkal dolgoztak, de ezeket a falemezből készített alakokat keleti vajanggal ellentétben nem alulról, hanem oldalról mozgatták, és síneken tologatták a színpadon. Tévedésen alapul, hogy a bécsiRichard Teschner(wd) vajang előadásai ihlették volna az előadást,[4] Blattner egykorú írásai és saját visszaemlékezései alapján nyilvánvaló, hogy a bécsi színházat csak 1925-ben látta először.[5] A Wayang játékok technikája leginkább a hadikiállítás egyik, hadimilliomosok versenyét imitáló vurstlijátékát idézte.) Az előadás számára fordított, illetve dolgozott átKosztolányi Dezső egy 15. századi flamand játékotA lovag meg a kegyese címmel, illetve szintén ez alkalomból, az ő felkérésükre írta megBalázs BélaA könnyű ember című marionettjátékát, ésA fekete korsó című árnyjátékot. A szecessziós előadás, melynek látványvilága Engert hatását mutatta, és a mai nézőben Lesznai Anna meseillusztrációit idézi, az egyik első hazai művészi felnőtt bábelőadás volt, mérsékelt sikerrel.
Blattner, komolyabb közönségérdeklődés hiányában kénytelen volt a gyermekszínház és a hagyományosabb marionett felé fordulni: aTanácsköztársaság idején állami támogatással megalapította a Proletárgyermekek Bábszínházát, mely többek közöttBalázs BélaA halász és a hold ezüstje című régebbi mesejátékát adta elő. 1920-tól számos gyermekelőadást tartott szerte az országban, főleg a Gyermektanulmányi Társaság szervezésében, de sokfelé próbálkozott a paraszti felnőtt közönség megnyerésével is. 1923-ban a fiatalNémeth Antallal – aNemzeti Színház későbbi igazgató-rendezőjével – közösen létrehoztak egy, inkább felnőtteknek szántFaust előadást az egyik ősi, népi Faust bábjáték nyomán. EbbenFaust szolgája, az ördög eszén túljáró Kasperl kesztyűs báb volt, míg a többi szereplő a most először alkalmazott ún. billentyűs bábu. (E testre szerelhető, alulról billentyűkkel mozgatott bábfajta továbbfejlesztett változata Blattner egyik legsajátosabb technikája lett később.) Ezzel párhuzamosan a Donáti utcai lakásán működtetett Művészi Bábjátékok zártkörű művész közönségnek játszott, gyakori vendége voltBaktay Ervin,Kosztolányi Dezsőné vagy aDienes Valéria-tanítványMirkovszky Mária táncosnő. Itt beöltözős történelmi happeningeket is tartottak.
Blattner 1925-benPárizsba utazott, és lámpaernyő-készítéssel megfelelő egzisztenciát alapított. Erre támaszkodva elevenítette fel bábszínházi működését 1928-ban, létrehozva az Arc-en-Ciel (Szivárvány) bábszínházat, főként felesége, Sulyok Helén és Párizsban tartózkodó vagy ott letelepedő magyar művészek közreműködésével. (Kezdetben Sigismund Kolos-Vary/Kolozsvári Zsigmond,A. Tóth Sándor, az orosz Marie Wassilieff, később többek közöttWalleshausen Zsigmond, Istvan (Etienne) Beothy/Beöthy István,Koffán Károly, Joseph Csaky/Csáky József, Etienne Raik/Rajk István dolgozott vele, összesen – írókkal és muzsikusokkal együtt – vagy harmincan.)
A társulat az 1929-ben rendezett párizsi bábkongresszuson és -fesztiválon nagy meglepetést keltett újszerű,avantgárd felnőtt produkcióival, melyek akonstruktivizmus és azart deco hatását mutatták, gyakran síkfigurákkal, de voltak groteszk marionettjátékaik is. „A bábszínház teljes megújulásának lehetünk tanúi. Most tűnt föl először, hogy a bábok nemcsak az élőket utánozhatják, hanem akár létrehozhatják a saját művészetüket is” – írta egy rangos kritikus.[6] A többi kritikában is a „csodálatos”, „festői”, „elragadó”, „bájos”, „ellenállhatatlan”, „varázslatos”, „találékony” jelzők variálódtak.[7] Az 1932-ben bemutatott Bendzsó úr és a pelikánját például, melyben egy pelikán pergő dzsessz ritmusra ropta, gyakran háromszor megismételtette velük a kacagó közönség, felvette a francia filmhíradó is. Blattnerék műsorainak lelkes látogatói lettek aMontparnasse művészkollégái,André Kertész például egy sor fotót készített róluk.
Blattner a harmincas évek második felében – mikor az avantgárd szerte a világon visszahúzódóban volt – a modern darabokat vegyítette a hagyományosabb, komolyabb hangvételű, nagyobb lélegzetű misztériumjátékokkal, melyekhez tovább tökéletesítette a billentyűs bábot. E nagyobb lélegzetű műsorszámok közé tartozottAz ember tragédiája első franciaországi adaptációja, melyet az 1937-espárizsi világkiállításon mutattak be. (Ez az előadás nyerte a magyarok 61 aranyérmének egyikét.) A keretszíneket a felső színpadon, alulról mozgatott billentyűsekkel, az álom színeket – szimbolikus módon – az alsón, felülről manipulált marionettekkel játszották. Az egyes történelmi helyszíneket felidéző expresszív, modern díszletek mindegyikét más tervezte, és egy nagy függőleges „sorskerékre” rögzítették ezeket, mely minden újabb álommal tovább fordult. Blattner rendezésében, de francia bábokkal, bábosokkal, és – akárcsakMadách művét, szintén Harsányi Tibor zenéjével – mutatták be A kis szabó címűGrimm mesét, mely szintén aranyérmet nyert a világkiállításon; ezt az előadást francia-cseh együttműködéssel 2001-ben filmen rekonstruálták.
A háború alatt a németek elől Dél-Franciaországba menekült, és már útközben feleségével kettesben bábozott gyerekeknek. 1945 után már nem tudta társait újra összegyűjteni, egyre kevesebb bemutatója volt, mígnem 1958-ban végleg felhagyott a bábozással, és visszaért a festészethez. Összesen vagy hetven hosszabb-rövidebb produkciója volt, és az összes lehetséges technikát alkalmazta.
Az Arc-en-Ciel fellépése előtt Párizsban nem működött modern felnőtt bábszínház (hacsak nem tekintjük annak a szintén magyarMedgyes László képzőművészeti iskolájának zárt körű diákelőadásait). 1929 után viszont öt kis kísérletező kedvű művészbábszínház is alakult a nyomában, melyek szorosan együtt is működtek Blattnerrel. Az ő hatására kezdett bábozniFrédéric O’Brady(wd) (eredetilegÁbel Frigyes néven színész, majd Európát bebarangoló író, táncos, nyelvzseni, muzsikus), akinek egyszemélyes produkciói később nagy sikert arattak világszerte. Szintén az Arc-en-Ciel-ből vált ki saját bábszínházat teremtveDetre Szilárd/Constantin Detre. Blattnertől tanult a francia avant-garde bábszínház egyik legjelesebbje,Yves Joly. Feltehetően igaza van Wolfgang Till német bábtörténésznek, aki szerint „Blattner Géza művészete Franciaországban bábreneszánszt indított el. A játékosok több generációjára kifejtett hatása mind a mai napig érezhető maradt.” (1986)
Bábuinak java része elveszett, valószínűleg második felesége semmisítette meg azokat. Kevés azOrszágos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábgyűjteményében található (bőséges írásos hagyatékkal, melynek jelentős részeÓhidy Lehel gyűjteményéből került oda), egy ládányit (feltehetően a Kalevala billentyűs bábuival) 1952-ben Finnországba küldött, ez lappang. A müncheni bábmúzeumba (Puppentheatersammlung des Münchner Stadtmuseums; ez az egyik legjelentősebb ilyen gyűjtemény a világon, ahol különben írásos dokumentumokat is őriznek Blattnertől) küldött tucatnyi Arc-en-Ciel bábu ma is látható egy külön nagy tárlóban. Egyetlen eredeti billentyűs bábuja sem maradt fent, de leírása alapján a 2007-es Blattner-évfordulóraLellei Pál bábtervező rekonstruált egyet. Tevékenységének monografikus feldolgozása 2014-ben jelent meg először,[8] továbbá színházának bőséges képi dokumentációja található Tóth Gábor Sándor könyvében.[9]
Tiszteletére 2002 óta minden évben két bábművészt tüntetnek ki MagyarországonBlattner Géza-díjjal.
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap