A 19. században érkező telepesek fafeldolgozással és halászattal foglalkoztak, továbbá a település aBrit Columbiába induló aranyásók ideiglenes tartózkodási helyeként szolgált. AJames G. Blaine szenátorról és republikánus elnökjelöltről elnevezett helység 1890. május 20-án kapott városi rangot. A blaine-i épületek többsége a 19. és 20. század fordulójára jellemző stílusjegyeket visel.
AzAlaska Packers’ Association működtette a világ legnagyobb lazacfeldolgozóját;[4] ezt később üdülővé alakították át. A fafeldolgozókból az árut hajón szállítottákSan Franciscó-ba, ahol azt az 1906-os tüzet követő újjáépítésnél használták fel. A kitermelhető faanyag elfogyott, azonban a halászat továbbra is jelentős volt; az 1970-es évektől hálós lehalászást folytattak. A térség a madárfigyelők körében kedveltté vált; a Nemzeti Audubon Társaság a partvidék több pontját is „fontos madárfigyelő hellyé” minősítette.
A Cain család nevéhez fűződik a legnagyobb,Seattle-től északra fekvő bolt, az állam egykor legnagyobb szállója, egy fafeldolgozó és zsindelygyár, valamint az első vízparti rakodóhely. A család több nagyobb földterületet is adományozott.
Az 1889-ben családjával Blaine-be költözött Nathan Cornish 1901-ben polgármester lett; programja a „tizenkét mérföldnyi [19 km-nyi] faburkolatú járda” volt. Lánya,Nellie Cornish zongoraiskolát kívánt indítani; az intézmény kudarcát követően Seattle-be költözött, ahol 1914-ben megalapította a Cornish Művészeti Főiskolát.[5]
Az 1950-es évekbenLoretta Lynn countryénekes rendszeresen fellépett William Hafstrom mára megszűnt kisvendéglőjében.[6]
A2010-es népszámláláskor a városnak 4684 lakója, 1994 háztartása és 1291 családja volt. Anépsűrűség 324,2 fő/km2. A lakóegységek száma 2346, sűrűségük 162,4 db/km2. A lakosok 86,5%-a fehér, 1,4%-aafroamerikai, 0,9%-aindián, 5,1%-aázsiai, 1,3%-a aCsendes-óceáni szigetekről származik, 0,7%-a egyéb, 4,2%-a pedig kettő vagy több etnikumú. Aspanyol vagy latino származásúak aránya 5% ( )
A háztartások 27,1%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 49,5% házas, 11% egyedülálló nő, 4,2% egyedülálló férfi, 35,3% pedig nem család. 30,1% egyedül élt; 12%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,32 személy élt; a családok átlagmérete 2,85 fő.
Amedián életkor 44,3 év volt. A város lakóinak 21,4%-a 18 évesnél fiatalabb, 7,4% 18 és 24 év közötti, 22%-uk 25 és 44 év közötti, 30,1%-uk 45 és 64 év közötti, 19,1%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 49,1%-a férfi, 50,9%-a pedig nő.[12]
Blaine-ben két határátkelő találhatóKanada irányába: a diadalívnél, azInterstate 5 északi végén a személygépjárművek, aPacific Highwayen fekvő átkelőn pedig a tehergépjárművek léphetik át a határt.[13]
Az USA által 2011-ben átadott[14] új átkelőn egy üres hirdetőtáblára emlékeztető műtárgyat (Non-Sign II) helyeztek el.[15] A kanadai oldal épületét 2009. augusztus 20-án adta átPeter Van Loan közbiztonsági miniszter.[16] A határátkelőt a2010. évi téli olimpiai játékok miatti megnövekedett forgalom enyhítésére nyitották meg.[17]
AVolstead Act révén bevezetett szesztilalmat követően 1919-től rendszeressé vált a csempészet, mivel aTexada-szigeten egy whiskylepárló működött. Az 1933-asBlaine Act a tilalmat feloldotta,[18] azonban ezt követően Kanadában vezettek be korlátozó intézkedéseket.[19]
Az 1990-es években Brit Columbiából Blaine-be marihuánát, az ellenkező irányba pedig kokaint csempésztek, melyhez különféle módszereket használtak a hátizsákos szállítástól a helikopterről ledobálásig. A2001. szeptember 11-ei terrortámadások következtében megerősített határrendészet miatt a csempészet az állam belsőbb területein vált jelentősebbé.[18]
ASamuel Hill által tervezett, a genti egyezmény aláírásának emléket állító diadalívet 1921. szeptember 6-án adták át.[20] Az építmény demonstrációk helyszíne is.[21][22] A Peace Arch Park részben az USA, részben pedig Kanada területén fekszik.[23][24]
A Blaine-i Békeszövetség 2006-ban javasolta, hogy a település létesítsen testvérkapcsolatot azúj-skóciaiPugwash városával, azonban mivel utóbbi település a fegyveres konfliktusok veszélyének csökkentését vizsgáló szervezet tagja, Blaine önkormányzata szerint a kapcsolatnak politikai üzenete lenne. A döntést követően a Békeszövetség feloszlott.[forrás?]
1937 óta a Nemzetközi Diadalív Egyesület szervezésében évente megrendezett esemény során felvonják a zászlókat és beszédeket mondanak; a határátkelő ez idő alatt zárva tart. Az esemény 2013. február 28-án megszűnt,[25] azonban a közvélemény hatására 2015 óta újra megrendezik.[26]
↑Jan Hrutfiord: Blaine: forged by fish and timber (angol nyelven). The Northern Light, 2001. augusztus 2. [2010. december 31-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 17.)
↑Summary File 1 Dataset (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2021. március 18.)
↑Crossing the border (angol nyelven). Washington State Department of Transportation. (Hozzáférés: 2021. március 18.)
↑Peace Arch Project News (angol nyelven). U.S. General Services Administration. [2010. június 10-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 17.)
Ez a szócikk részben vagy egészben aBlaine, Washington című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.