Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Bláthy Ottó Titusz | |
 | |
| Született | 1860.augusztus 11. Tata |
| Elhunyt | 1939.szeptember 26. (79 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök, feltaláló |
| Iskolái | Bécsi Műszaki Egyetem(–1882) |
| Kitüntetései | 1907: Az olasz király, III. Viktor Emánuel, a Corona d'Italia-rendje tiszti keresztjével tünteti ki.1908: Ferencz József császár, Magyarország királya, Udvari Tanácsosi címmel tünteti ki.1909: Az MTA a Wahrmann-díjjal tünteti ki.1917: A budapesti és a bécsi műegyetem tiszteletbeli műszaki doktorrá avatja.1933. július 1. A kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tünteti ki.1935: A Magyar Tudományos Akadémia a Marczibányi-díjjal tünteti ki.1938: Az első Kandó Kálmán-díjat neki ítélik oda. |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert(34-1-45) |
 | |
| Bláthy Ottó Titusz aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazBláthy Ottó Titusz témájú médiaállományokat. | |
Bláthy Ottó Titusz (Tata,1860.augusztus 11. –Budapest,1939.szeptember 26.) gépészmérnök, feltaláló, aMagyar Tudományos Akadémia tagja.
Iskoláit Tatán ésBécsben végezte,1882-ben szerzettgépészmérnöki diplomát abécsi műegyetemen,1881–1883 között aMÁV gépgyárában gyakornokként, majd szerkesztő-rajzolóként dolgozott. Ez a munka nem elégítette ki, figyelmét felkeltettékZipernowsky növekvő sikerei, és érdeklődött az elhelyezkedés lehetőségeiről.1883.július 1-jétől gépszerkesztőként alkalmazták.
Mivel saját bevallása szerint az egyetemenelektrotechnikából semmit sem tanult, ezért elméleti szinten kezdett foglalkozni az elektromosság alaptörvényeivel, amágneses körök törvényszerűségeivel. AMaxwell-egyenletek és saját kísérleti módszerei alapján – elsőként a világon – gyakorlatban használható módszert dolgozott ki a mágneses körök méretezésére.Gisbert Kapp(wd), majdJohn Hopkinson(wd), aki után az úgynevezettmágneses Ohm-törvényt elnevezték, csak1886-ban, illetve1887-ben közölték erre vonatkozó tanulmányaikat. (Érdemes megemlíteni, hogyamerikai útja során, 1886-ban azEdison műveknél az egyenáramú gépeket kísérleti eredmények alapján összeállított táblázatok segítségével szerkesztették. Bláthy megemlítette, hogy ő a szükséges adatokat számítással határozza meg. Próbaképpen egy tervezés alatt álló dinamóra ki is számította a gerjesztési adatokat. Edison mérnökei úgy fogadták, hogy a hosszas kísérletekkel megállapított táblázat értékeit „elég jól megközelíti”. A tényleges eltérés 2% volt.)
Bláthy ismeretei amágneses körök kialakítása terén döntő jelentőségűek lettek atranszformátor kialakításánál. A felismert törvényszerűségek alapján már 1883-ban átalakította a gyár akkoriegyenáramú géptípusát, aminek hatására a gépek teljesítménye megnőtt, azonos súly mellett. A kezdeti időszakban ismerte fel a villamos gépek hőleadásának törvényszerűségeit is. Addig mások csak azáramsűrűség és a melegedés közötti összefüggést állapították meg. Bláthy mondta ki először, hogy egy vezető, vagy egy gép melegedése attól függ, hány watt jut a hőleadó felület egységére.
Zipernowsky felismerte fiatal munkatársa képességeit, és az 1884-estorinóiOlasz Nemzeti Kiállításon aGanz gyárat már Bláthy képviselte. Itt megismerteGaulard ésGibbs ún. szekunder generátoros váltakozó áramú áramelosztó rendszerét. Bláthy rögtön felismerte annak gyengéit. Hazatérve beszámolt Zipernowskynak, akiDéri közreműködésével már dolgozott az áramelosztás rendszerén. Bláthy tapasztalatai új lendületet adtak a kísérleteknek, amelyek kibővültek az indukciós készülék zárt vasmagos kialakításával. (Bláthy ugyanis 1884 nyarán behatóan tanulmányoztaFaraday 1883-as,elektromágneses indukciót felfedező kísérleteinek leírását, és rájött arra, hogy már Faraday felismerte a pólusnélküliség – a zártvasmag – jelentőségét. Így azután nem meglepő, hogy – 1884. július-augusztusi keltezéssel – indukciós készülékekkel kapcsolatos kísérleteket jegyeztek fel a Ganz gyárban.) Az események ettől kezdve felgyorsultak. A villamossági üzemben1885-benZipernowsky Károllyal ésDéri Miksával feltalálta a energiaátvitelre is alkalmas zárt vasmagútranszformátort. A szakvilágnak az 1885-ös budapesti Országos Kiállításon mutatták be.
Kisebb megbízások után –Galileo Ferraris véleménye alapján – megrendelték az első nagyszabású erőművetRóma városa részére, amelyet 1886 októberében helyeztek üzembe. A növekvő szükséglet új erőmű megépítését tette szükségessé. A Rómától 30 km-re fekvőTivoli környékénekvízeséseit használták ki. A megbízást a Ganz kapta. Az erőmű hat vízturbinával kapcsolt 5000 V kapocsfeszültségűgenerátorai párhuzamosan működtek a régi római erőműgőzgépes generátoraival. A két erőművet a világon elsőként nagyfeszültségűtávvezeték kötötte össze.
Számos egyéb találmánya is volt, például avillamos fogyasztásmérő és a háromfázisú generátor is.1886-tól 96 bejelentett szabadalma volt. Ezen kísérleteinek egy részénél közreműködöttNeustadt Lipót.1889-ben hozták forgalomba szabadalmazott, indukciós fogyasztásmérőit, amelynek súlyát később állandóan csökkentette. A minden lakásban megtalálható „villanyóra” lényegében ma is ugyanolyan szerkezet, mint amilyennek ő megalkotta. Vízturbinás generátorok állórészében alkalmazott, ún. tört horonyszámú tekercseléséért1900-ban apárizsi világkiállításon nagydíjat nyert. Négypólusú forgórész-konstrukciójának szabadalmait asvájci BBC és aberlini SSW is megvásárolta.
Kandó Kálmán1931-es halála után ő dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyokfázisváltójának konstrukcióját is; ez a rendkívül bonyolult gép aKandó-mozdonyok legmegbízhatóbb része lett.
Kivételes képességekkel rendelkezett, káprázatos fejszámoló volt, páratlan emlékezőképességgel bírt. AMagyar Autóklub alelnöke volt, autóversenyek bírálóbizottsági tagja. Szenvedélyes kutyabarát, kutyatenyésztő. Haláláig a Ganz gyár szellemi vezére maradt. Rövid betegség után, 1939. szeptember 26-án hunyt el.
Milan Vidmarljubljanai professzor, aki 1912–13-ban szintén a Ganz gyár dolgozója volt, megkérdezte Bláthyt: „Tulajdonképpen ki volt a transzformátor feltalálója?” Bláthy mosolyogva felelte „TermészetesenFaraday”.[1]
Nagyszerű fejszámoló éssakkozó volt, egy időben aMagyar Sakkszövetség elnöke. 1891-ben Lipcsében jelent meg a sakkfeladványait tartalmazóVielzügige Schachaufgaben című könyve. Sokáig övé volt a világ leghosszabb sakkfeladványa, s ma is ő tartja a rekordot az illegálissakkfeladvány (azaz olyan állás, amely szabályos játszma során nem jöhet létre) kategóriában 292 lépéssel.Itt látható a nevezetes feladvány, amely azért illegális, mert az e6-on, h4-en és a g5-ön álló világos gyalogok csak a b, d- illetve az f-vonalról kerülhettek oda, ehhez pedig 8 ütés szükséges, márpedig sötét táborából csak 4 tiszt hiányzik:
Bláthy Ottó (1889)
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
