| Választási rendszerek |
|---|
 |
| Többségi rendszerek |
Relatív többségi szabály
Relatív többségi szavazás,blokkszavazás,pártlistás blokkszavazás
Többfordulós
Kétfordulós szavazás
Egyenkénti kieséses szavazás
Preferenciális
Azonnali többfordulós szavazás (IRV),feltételes szavazat,pótszavazat
Condorcet-módszer
Schulze-módszer
Rangsorolt párok módszere
Pozíciós szavazás
Bucklin-módszer
Preferenciális blokkszavazás
Kardinális
Több X-es
Pontozásos szavazás
|
| Arányos rendszerek |
Egyéni
Egyetlen átruházható szavazat
Arányos elfogadó szavazás
Pártlistás
Legmagasabb átlag alapú módszerek:
D’Hondt,Sainte-Laguë,Hungtington-Hill
Legnagyobb maradék alapú módszerek:
Hare,Droop,Imperiali,Hagenbach-Bischoff
Egyéb
Biproporcionális mandátumelosztás
|
| Félarányos ésvegyes rendszerek |
Nem vegyes félarányos
Egyetlen nem-átruházható szavazat
Korlátozott blokkszavazás
Nem kompenzációs vegyes
Árokrendszer
Többségi bónusz
Kompenzációs vegyes
Vegyes arányos rendszer
Kétszavazatos töredékszavazat-visszaszámláló
Egyszavazatos módszerek
Magyar országgyűlési (2010−)
Magyar országgyűlési (1989−2010)
|
| Egyéb |
Pártlisták
Nyílt lista,Zárt lista,Helyi lista
Választási rendszerek összehasonlítása
Választási rendszerek országonként
|
|
Abiproporcionális mandátumelosztás egy módszer az arányos választási rendszerek esetében a szavazatok mandátummá alakítására. Képes arra, hogy egyszerre két tulajdonság mentén arányosítja a mandátumokat. Tehát a módszer arányos elosztást kínál pártokra és régiókra nézve, vagy pártokra és nemekre/kisebbségekre nézve, vagy bármely más tulajdonságpárra nézve.
A gyakorlatban általában az elosztásnak egyszerre pártokra és régiókra nézve kell arányosnak lennie.Minden párt listát állít az egyes régiókban. Majd a választásra jogosultak leadják a szavazatukat az egyik pártlistára a lakóhelyük szerinti régióban.A mandátumok elosztása két lépésben történik meg:
- Az ún. "felső elosztás" (superapportionment)[1] során az egyes pártokra országosan jutó összes mandátumszámot meghatározzák az összes szavazat összeszámlálása után. Továbbá az egyes régiókra jutó összes mandátumszámot meghatározzák a régiók népességszáma alapján.
- Az ún. "alsó elosztás" (subapportionment) során az egyes régiókban az egyes pártokra jutó mandátumokat határozzák meg, méghozzá annak ismeretében, hogy a pártoknak és a régióknak összesen/országosan mennyi mandátum jutott a felső elosztás során.
Tehát a biproporcionális mandátumelosztás országos összesített adatok alapján valamilyen osztómódszerrel meghatározza a pártok mandátumait, és ezek után választja ki – a területeken belüli arányokat leghűbben tükröző módon – a területi listákról mandátumot szerző jelölteket.A biproporcionális eljárás előnye az országos szinten közel arányos reprezentáció, míg hátránya az egyes területekről bejutó jelölteknek a területi arányoktól viszonylag jobban eltérő pártszínezete.[2]
A módszertFriedrich Pukelsheim német matematikus javasolta a 2000-es évek elején. A biproporcionális mandátumelosztástSvájc bizonyos kantonjai és önkormányzatai alkalmazzák:Zürich (2006 óta),Aargau ésSchaffhausen (2008 óta),Nidwalden ésZug (2013 óta) ésSchwyz (2015 óta).
.svg)