Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Bill Evans | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1929.augusztus 16.[1][2][3][4][5] Plainfield[6] |
| Elhunyt | 1980.szeptember 15.(51 évesen)[1][2][3][4][5] New York |
| Sírhely | Roselawn Memorial Park and Mausoleum |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Híres dal | A Face Without A Name |
| Hangszer | zongora |
| Díjak | Grammy Lifetime Achievement Award(1994) |
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| IPI-névazonosító |
|
 AWikimédia Commons tartalmazBill Evans témájú médiaállományokat. | |
Bill Evans (Plainfield,New Jersey,1929.augusztus 16. –New York,1980.szeptember 15.) hatszorosGrammy-díjas amerikai dzsesszzongorista, zenekarvezető,zeneszerző. Sokak véleménye szerint megújította a dzsesszzongorázást.
Tizenkét éves korában már pénzért zongorázott lagzikon. Közben hegedülni és fuvolázni is tanult. Egy egyetemNew Orleans közelébenfuvolaösztöndíjat nyújtott neki. Diplomát zongorázásból kapott, a vizsgakoncerten Beethovent játszott. Francia szerzők, Ravel és Debussy álltak hozzá a legközelebb. Bachot gyakran elemezte. Rengeteget tanult. Diáktársai még akkor is hallgatták, amikor csak gyakorolt.
Közben kóros önbizalomhiányban szenvedett. Gyakran rátört a kétely, vajon elég jó-e? Első lemeze egy év alatt csak nyolcszáz példányban kelt el. A második lemeze csak két év múlva jelent meg („Nem tudtam semmi újat mondani”).
Miles Davis minden idők legnagyobb példányszámban eladott dzsesszlemezén, aKind of Blue-n Evans volt a legfontosabb, döntően inspiráló partner. Evans Miles Davis szűk köréhez tartozott. A legendás szextett egyetlen fehér tagja volt. Bár Davis szerint Bill Evans volt az az igazi zongorista, akire szüksége van, mégis folyton éreztette vele lenézését. Állítólag aKind of Blue egyik száma úgy született, hogy Davis átadott neki egy cetlit két akkorddal, hogy kezdjen vele valamit. Evans erre megírta aBlue in Green című témát, amit azonban Davis saját szerzeményének tüntetett föl, de azért kegyesen adott érte egy 25 dolláros csekket.
A bőgősScott LaFaroval és a dobosPaul Motiannal megalapított egy triót. 1961-ben két albumot rögzítettek. Rá két héttel a 25 éves LaFaro meghalt egy autóbalesetben.
Saját eredeti stílusa véglegesen kialakult.
HétGrammy-díjat kapott, járta a világot, még korának klasszikus zenészei is áradoztak róla,Ligeti György darabokat írt számára.
Közben aheroin és akokain lassan tönkretette egészségét. Szkizofrén Harry bátyja főbe lőtte magát, második élettársa metró alá ugrott, egyik unokahúga is öngyilkos lett. Utolsó fellépésein rendre eljátszotta aMASH című televíziósorozatAz öngyilkosság nem fáj c. betétdalát.
Elvben a kábítószerezés miatti májzsugor, gyomorfekély és bronchitis vitte el, csupán 51 évesen. Valójában – mint barátja, a szövegíró és zenekritikus Gene Lees írta – Bill Evansé volt a történelem leghosszabb öngyilkossága.
