Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Bilha | |
 | |
| Házastársa | Jákob |
| Gyermekei | |
| Szülei | Lábán |
| Foglalkozása | háztartási alkalmazott |
 AWikimédia Commons tartalmazBilha témájú médiaállományokat. | |
Bilha (héberül בִּלְהָהBilhá, jelentése nem tisztázott[1]) abibliaiJákob második feleségének,Ráhelnek a szolgálója, később Jákob mellékfelesége vagy ágyasa, akiDánt ésNaftalit szülte neki.
ÉletérőlMózes első könyvében mindössze annyi áll, hogy eredetileg a szíriaiLábán szolgálója volt, akit a Jákóbbal való házasságkötésekor odaadott a lányának.[2] Amikor József születése után Ráchel nem tudott ismét teherbe esni és a feleségek közt versengés alakult ki, Ráchel - csak úgy mintÁbrahám feleségeSára - szolgálóját Bilhát a férjének adta, hogy helyette szüljön neki gyerekeket(bó é`lehá, ve-téléd al-birkáj, ve-ibbáne - menj be hozzá, és szülni fog az én térdeimen és felépülök),[3] ezzel egyúttal feleségül is adta Jákóbhoz(vattitten-ló...le-issá - és adta neki... feleségéül).[4] Mindkét fiút Ráchel nevezte el.
Ráhel halála utánRúben, Jákób ésLea elsőszülött fia vele hált, ami miatt elesett azelsőszülöttség jogától.[5]
JákobEgyiptomba való lemenetelekor Bilha fiaiként számolják az unokáit is.[6]
AHolt-tengeri tekercsek közé tartozóNaftali testamentuma szerint Bilha ésZilpa (Lea szolgálója) testvérek voltak, apjuk egy bizonyosAhijjót (nővérek) volt, akit Lábán fogott el, majd szabadított fel, majd ő adott neki egyHanna nevű feleséget is.
Rási szerint, míg Ráchel élt, Jákob az ágyát az ő sátrában tartotta és onnan látogatta többi feleségeit. Ráchel halálával az ágyát áthelyezte Bilha sátrába, ezzel mintegy jelképesen fenntartva a közelséget elhunyt feleségéhez, Rúben azonban úgy érezte, ez sérti anyját, hisz Lea volt az első feleség, ezért az ágyat áthelyezte az anyjáéba. Rási magyarázata szerint ez az áthelyezés indokolta az elsőszülöttség elvesztését és nem egy konkrét házasságtörés.
A hagyomány szerint aMatriarchák sírjában temették elTibériásban.
Legelső említésekor Lábán szolgálója(sifchá), majd Ráchelé lesz, aki egy másik szót is használ rá(ammá), ami egy ennél személyesebb státusz.
További státusza a szövegből nehezen megállapítható - Jákóbhoz adva feleségként(issá), a Rúbennel való esetkorágyasként(píleges) említtetik, majd azÉzsauval való kibékülés történetében ismét szolgálóként(sifchá) szerepel.[7]
