Az1330 körül kézzel írt és festettNekcsei-biblia,Hertul mester miniatúráival, amelyen a Világ teremtésének bibliai szövegét illusztrálta. A Genesis leírásához helyezett, mindkét hasáb felett megismételt címer, melyet angyalok tartanak, a biblia tulajdonosának jelzésére szolgált. A Nekcsei címer kétszer feketével vágott ezüstszínű pajzsot ábrázol a felső azúrkék mezőbenAz elsőnyomtatott Biblia egy példánya a washingtoni Library of Congress-ből (Gutenberg,15. század)
ABiblia (amely akoiné görögβιβλίον, azaz tekercs szóból származik) azoknak az írásoknak a gyűjteménye, amelyeket azsidóság és akeresztények nagy részeIstentől sugalmazottnak,szentnek fogad el, ahit és azerkölcs területén általános mércének tekint. Mivel a Bibliát a hívők szent jellegűnek tartják, ezért kereszténySzentírásnak[1] is nevezik. A zsidó és a keresztény, valamint a különböző keresztény irányzatok bibliáinak a terjedelme nem azonos, merta Biblia könyveit meghatározókánont nem egyformán határozták meg. Így ahéber Biblia – a Tanakh – azokat azIzrael népének adott istenikinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben,Izraelvallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az1. században keletkezett írásoknak, amelyekJézus életéről és tanításáról számolnak be, és amelyeket a hagyomány szerint bizonyosapostolok vagy azok tanítványai írtak vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglalóÓszövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazóÚjszövetségre (Újtestamentum).Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét.
Követői szerint ez a könyv gyakorolta a legnagyobb hatást avilágtörténelem alakulására.[2] Ez a legtöbb nyelvre lefordított, legtöbb példányszámban megjelent könyv.[2] A vallási tartalmon kívül, – főleg aTóra – a társadalmat irányító parancsokkal (táplálkozás, higiénia, születés, házasság stb.), gazdasági ügyekkel (pl. kamat), büntetésekkel stb. is foglalkozik.[2]
Ez a szócikk a keresztény Bibliát tárgyalja. A zsidó Bibliáról lásd a hagyományos zsidóteológiához kapcsolódóTanakh, illetve a nemzetközitudományos kutatás nézőpontját tükrözőHéber Biblia szócikkeket.
Abiblia szó azógörögbiblion többes száma, jelentése „könyvek”. (A „könyvtekercs” jelentésű biblion szó pedig abüblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomipapiruszt, azókorban íráshoz használt anyagot jelölte ésBüblosz városáról neveztek el, amely az a föníciai kikötő volt, ahol a papiruszt hajóra rakták és szállították az akkor ismert világ minden tájára.) A Héber Bibliában egyedülDániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét (Dániel könyve 9,2). A keresztények a Kr. u.2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csakkönyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen „Írásnak”, „Írásoknak” nevezik (Jézus és azapostolok is használják ezt az elnevezést, mintMárk evangélista ésPál apostol –Márk evangéliuma 12,24 ésMásodik levél Timóteusnak 3,16 stb.), továbbá „Isten Igéjének”, „Szentírásnak”, „Könyvek Könyvének” is hívják. Az „Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Istenprófétákon keresztül közöltkinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál (lásd:Dániel könyve 9,2;János evangéliuma 17,17;Péter első levele 1,23). EzenkívülÉzsaiásnál(Ézsaiás könyve 34,16) az „Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve azemberek számára.
A Biblia két fő részből áll:Ószövetségből ésÚjszövetségből (más néven: Ótestamentumból és Újtestamentumból). Az Ó- és Újszövetség megjelölés IstenIzraellel(Mózes második könyve 24,8 alapján) és a keresztényegyházzal kötött szövetségére utal(Máté 26,28 szerint), alatin „testamentum” (azaz „végrendelet”) szó pedig azt fejezi ki, hogy ezek az írások szent hagyatékok, amiket a keresztények hite szerint IstenIzraelre és azőskeresztény egyházra hagyott. A „testamentum” elnevezést aVulgata (a Biblia latin nyelvű fordítása) nyomán használják.
Míg az Ószövetség az Izrael népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg, addig az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Egyes történetek, próféciák többször is – esetleg különböző nézőpontból és írótól – szerepelnek a Biblia különböző könyveiben. Egyes részek a lehető legnagyobb tömörségre törekedve adnak információt a történelmi eseményekről, míg más részek művészi rajzolatot nyújtanak az ember és kor természetéről (például: szerelemről).
AzÓszövetség 39 (zsidó Biblia és a Protestáns Ószövetség) vagy 45 illetve 46 könyvet(akatolikus fordítás tartalmazza a Makkabeusok I-II. könyvét, Tóbiás könyvét, Judit könyvét, a Bölcsesség könyvét, Jézusnak, Sirák fiának könyvét és Báruk könyvét, amelyek a protestáns fordításban nincsenek meg; Jeremiás könyvét és Jeremiás siralmainak könyvét pedig néha egynek, néha kettőnek számítják), azÚjszövetség pedig 27 iratot tartalmaz. A Biblia könyvei mintegy 1500 esztendő folyamán, aKr. e. 2. évezredtől aKr. e. 4. századig Izrael népe körében, a Kr. u.1. században pedig azőskeresztény egyház körében keletkeztek. A hagyomány szerint körülbelül negyven személy írta a Biblia könyveit; voltak közöttük papok, királyok, orvosok és egyszerű közemberek is.
A bibliai könyvek régebben folyamatos szövegét az áttekinthetőség érdekében szerkezetileg tagolták. Ez első lépésként azt jelentette, hogy az egyik canterbury érsek, az 1228-ban elhunytStephen Langton az iratokat fejezetekre (részekre) osztotta. Majd századokkal ezt követően az egyes fejezeteket versekre bontották. Az Ótestamentum kapcsán ezt a munkát az 1541-ben meghaltSantes Pagnino, az Újszövetséget illetően pedig 1551-benRobertus Stephanus végezte el.
A Biblia könyveit a16. században, az elsőnyomtatott bibliakiadások idején számozott fejezetekre és úgynevezett versekre osztották, amelyeket szintén számok jelölnek (példáulMáté evangéliuma 26,28; azaz Máté evangéliuma 26. fejezet, 28. vers). Afejezetek általában a bibliai könyvek tartalmilag elkülönülő nagyobb egységeit választják szét, míg aversek általában mindenféle tartalmi szempont nélkül megállapított néhány mondatos szakaszok, amelyek a mondatok könnyebb visszakereshetőségét és a különböző bibliai részek közöttikereszthivatkozások (konkordancia) készítését szolgálják. A versek számozása akatolikus ésprotestáns bibliakiadásokban megegyezik. A verseket követő kereszthivatkozások viszont az egyes bibliakiadásokban eltérnek, és nem is minden kiadásban találhatóak meg.
A Bibliát a fönt bemutatott versszámozási logika segítségével idézzük. A könyvek magyar nevei néhol nem egységesek, ezért válasszuk annak a Bibliakiadásnak a könyvrövidítését, amelyben mi ténylegesen utánanéztünk az idézni kívánt szövegnek. Pl. a Biblia első könyve a protestáns fordításokban Mózes 1. könyve, rövidítése1Móz, katolikus fordításokban a Teremtés könyve, rövidítéseTer. Ezt a tartalomjegyzékben vagy amellett önálló listában biztosan megtaláljuk. A rövidítés után nem teszünk pontot, az idézet versszáma a fejezetet jelző számtól vesszővel van elválasztva, pl:Gal 1,8. Ha több verset idézünk, kötőjellel kapcsoljuk össze, ill. a szakadást is jelölhetjük, könyvön belül ponttal, könyvek között pontosvesszővel. Pl. Jairus lányának föltámasztását az alábbi helyeken olvashatjuk:Mt 9,18-19.23-26;Mk 5,22-23.35-43;Lk 8,41-42.49-56.[3] Ebben a forráshivatkozásban kihagytuk az alábbi verseket: Mt 9,20-22; Mk 24-34; Lk 43-48. Ezeken a helyeken a vérfolyásos asszony meggyógyításáról olvashatunk.
A hivatkozások internetes publikációkban érvényes linkekként is megadhatók, de mivel a teljes hivatkozások Wikipedián kívüli oldalakra mutatnának, ebben az ismertetésben ettől most eltekintettünk.
A Biblia számos története rendelkezik tradicionális címekkel, pl. "Tízparancsolat", "Miatyánk", "A tékozló fiú története" stb. Ezekre önmagukban ne hivatkozzunk, csak akkor, ha mellé tesszük a fönti logika szerinti versszámokat.
A Biblia megírása több mint ezer éven át tartott. Írói gyakran nem a saját koruk eseményeit, hanem akár több száz évvel korábbi történéseket, legendákat és azok újabb kiegészítéseit jegyezték le a hagyományok alapján.
Luther Márton szerint a Biblia írói Isten diktálása után szerezték az írásaikat, ugyanezt vallottaXIII. Leó pápa is a19. században, viszont a20. században számtalan katolikus és protestáns teológus is eltávolodott ettől a meghatározástól,[4] és az emberi szerzőkre önálló alkotókként tekintenek, akikről jellemzően nem vitatják, hogy isteni sugallatot követtek.
Akánon szó a bibliai iratokra alkalmazva ahit szabályát tartalmazó, azIstentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti. Akanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy azegyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét (isteni eredetét) és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz.
A2. század második fele előtt még nem határozták meg pontosan, hogy melyek a szent könyvek, és melyek elvetendők. Pedig erre az időre már megszámlálhatatlan mennyiségű olyan írott mű keletkezett, amelyeknek a hívők isteni tekintélyt tulajdonítottak.[5]A ma ismertÚjszövetségbe azegyházatyák által kiválasztott négy evangélium (Máté,Márk,Lukács,János) került. Ezekkel együtt közel harminc különbözőevangélium is létezett, amely közül sok a keresztény szemléletnek ellentmondó, gyakrangnosztikus tartalmú volt.A jelenések könyve –amely nem beszél Jézus földi életéről és az egyházi szervezet isteni eredetéről stb. – népszerűsége ellenére hosszú ideig nem kerülhetett a kánonba, sőt még a4. században is a "gyanús" könyvek között tartották számon.[5]
A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak (pszeudoepigráf) vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott könyveketapokrifoknak nevezik; ezek egy részét, a régebbi kánon részeiként a Bibliában szereplő, de később abból eltávolított könyveket pedigdeuterokanonikus könyveknek.
A Biblia egyértelműen a legek könyve: a világon a legtöbbször és legtöbb nyelvre lefordított,[9] a legtöbb kiadást és a legnagyobb példányszámot megért könyv. A Biblia a kereszténység elterjedésével túllépett a zsidónép, illetve a zsidóközösségek által lakott területek határain, és eljutott a Föld szinte minden ismert országába és népéhez. Akönyvnyomtatás és areformáció további lendületet adott a Biblia és a bibliafordítás, valamint a bibliaolvasás terjedésének. Egyesnyelveken ekkor készültek el azok aklasszikus fordítások, amelyek máig nagy tiszteletnek örvendenek. Ilyen anémet nyelvűLuther Márton-féle Biblia, amagyar nyelvűKárolyi Gáspár-féleVizsolyi Biblia (1590), vagy azangol nyelvűKing James Biblia. A modern nyelveken közreadottközépkori ésújkori fordítások szinte számbavehetetlenek. 2017-es felmérés szerint a Bibliát 670 nyelvre fordították le.[10]
Egyéb híres fordítások:
A legelső fordítás a Tórából, a mózesi 5 könyvből készült héberről görög nyelvre. Ez a Septuaginta.
Az első magyar nyelvű bibliafordítás feltehetően 1420 és 1430 között született Tamáskamanci oltáros pap és Újlaki Bálintbelcsényi plébános munkájaként. Ez az úgynevezett „Huszita Biblia”. Nem sokkal későbbBáthory László pálos szerzetes 1437–1457 között fordította magyarra a teljes bibliát. MűveMátyás királyCorvinái között is helyet kapott, de annak atörök hódoltság korában nyoma veszett.
Károlyi Gáspár fordítása az első fennmaradt teljes magyar bibliafordítás. Ő az eredeti (óhéber és ógörög) Bibliát fordította, de munkájához felhasználtaLuther német Bibliáját. 1590-ben kerül kiadásra. Ezt a fordítást 1908-ban revideálta a Brit és Külföldi Bibliatársulat, ez a változat a ma használatos[11][12] ún.Károli-Biblia.[13]
A Magyar Bibliatanács (később Bibliatársulat) 1975-ben jelentette meg az új fordítású Bibliát. Ezt a fordítást 1990-ben aktualizálták utoljára. A következő revízió folyamatban van. A katolikus biblia szövegének gondozására nagy gondot fordít aSzent Jeromos Katolikus Bibliatársulat is.[14]
Káldi György nevéhez fűződik a katolikus Biblia fordítás (1626).[15]
Ballagi Mór készítette el az első magyar nyelvű zsidó kiadást 1840-ben.
A keresztény hívők körében a hagyományos nézet az, hogy a Biblia megírása Isten vezérletével történt, és így azigazságot szó szerint vagy átvitt értelemben közvetíti azemberiségnek. Az utóbbi időkben sok keresztény nézetét erősen befolyásolták az ún.bibliakritikusok, és ezen változás ellenhatásaként egyfundamentalista irányzat is kialakult, amelynek fő célja a Biblia szó szerinti tökéletességének bizonyítása. Idővel a Biblia értelmezése vált a protestáns és a katolikusfelekezetek közötti hagyományos különbségek kulcspontjává. Míg előbbiek úgy hiszik, hogy a Biblia önmagáért beszél, utóbbiak azt tartják, hogy azEgyház feladata a Bibliát megfelelően értelmezni. Ezért van az, hogy a protestáns Bibliákban nincsen lábjegyzet, így a nehezebben érthető részeket szabadon értelmezik. (A véleménykülönbségek miatt korábban tovább darabolódtak a protestáns egyházak). A katolikus Bibliák tartalmaznak lábjegyzeteket, amelyek az Egyház értelmezései.
A 17–18. század kedvelt műfaja volt amikrológ (valamely, általábanfilológiai vonatkozású témának a legapróbb részletekig menő, aprólékos kidolgozása). A mikrológiaírók különösen kedvelt témája volt a Biblia.
Egy J. J. Schmidt nevű szerzőBiblische Physicus c. könyvében (Lipcse,1731) ízekre szedte a Bibliát a benne található természetrajzi adatok, például avíz fogalma vagy az állatok előfordulása szempontjából. Megszámolta, hányszor és miképp említi a Biblia a vizet: hány vízforrás volt a Kánaánban, mekkora volt az említett csatornák száma, mely versekben szerepel tó, mocsár, tenger, kút, patak stb.; hogy hol beszél a Biblia állatokról, négylábú állatokról, négylábú szelíd állatokról, és így tovább.
Th. H. Horneanglikán teológus1818-ban megjelent könyvében(Introduction to the Critical Study and Knowledge of the Bible,London, 1818)[18] a hivatalos angol szöveg alapján a következő statisztikát készítette:
További számításai alapján az Ószövetség legrövidebb verse a9Krónikák első könyve 1,25. (Héber, Peleg, Reú), az Újszövetségé pedigJános evangéliuma 11,35. („És Jézus könnyezett.”)Ezsdrás könyve 7. az angol ábécé minden betűjét tartalmazza az o kivételével. Az „és” kötőszó az Ószövetségben 35 543-szor, az Újszövetségben 10 684 ízben fordul elő.[19] A további hasonló adatokat ld.lentebb.
A protestáns kánon szerinti magyar Biblia összesen 1187 fejezetet tartalmaz (Ószövetség: 927, Újszövetség: 260).
A leghosszabb fejezet a 119. zsoltár, a legrövidebb a 117. zsoltár.(Zsoltárok könyve)
„Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják őt mind a népek!
Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsoltárok könyve 117)
A Biblia középső fejezete a 118. zsoltár(Zsoltárok könyve 118. fejezete). 593 fejezet előzi meg és ugyanennyi követi még. Összeadva: 593 + 593 + 1 = 1187
Két megegyező tartalmú fejezet van a Bibliában. Ezek aKirályok második könyve 19. és azÉsaiás könyve 37.
„Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.”
Ezt 15 552 vers előzi meg, majd ugyanennyi követi még.
A leghosszabb bibliai vers azEszter könyve 8,9-ben található:
„Hivattatának azért a király irnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és megírák úgy, a miként Márdokeus parancsolá a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén, és a zsidóknak az ő írások és az ő nyelvök szerint.” (Károli szerinti fordítás)
A legrövidebb vers a2 Mózes 20,13-ban, aTízparancsolatban található, mely így szól:
A legkevesebb szót tartalmazó könyvJános 3. levele. János 2. levele kevesebb verset tartalmaz ugyan, de több szóból áll.
Van két olyan könyv, amely nem tartalmazza az „Isten” szót:Eszter könyvének héber változata, valamint azÉnekek éneke. Eszter könyve görög nyelvű változatában 21 alkalommal szerepel az „Isten” szó, e kiegészítések azonbandeuterokanonikusak, s így aprotestáns bibliafordításokban nem szerepelnek.
Az „örökkévalóság” (eternity) szó csak egyszer szerepel ebben a fordításban:Ésaiás könyve 57,15. (A héber eredetiben az így fordított szó jóval többször, 49-szer fordul elő.)
Morális szempontból vitatható bibliai versek, történetek
Bővebben: A bibliai történetek morális szempontok szerinti megítélése szubjektív, ezért az alábbiakban olyan versek lesznek bemutatva, amelyek mondanivalója, tanulsága a mai nyugati társadalmi normák szerint vitathatók vagy vitatottak:
"Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat." (1Sám 15,3)
kritika: Isten népirtásra buzdítja népét.
ért. → A Biblia szerint létezik olyan állapot, amikor egy ember vagy népcsoport addigi életével teljesen eljátszotta megjobbulásának a lehetőségét. Ha az emberek gonoszsága elért egy bizonyos fokot, Isten gyakran földi eszközzel vetett véget az erkölcsi elfajulásnak. Ez az eszköz az Ótestamentumban gyakran Izráel népe volt, de nem azért, hogy kegyetlenkedjék, hanem istenítéletet kellett végrehajtaniuk, és nem a maguk kénye-kedve szerinti vérontást rendezniük.
"Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen aki megfizet néked gonoszságodért, amellyel te fizettél nékünk! Áldott legyen, aki megragadja és sziklához veri kisdedeidet!" (Zsoltárok 137,9)
kritika: A zsoltáríró helyesnek ítéli a babiloni csecsemőkön való bosszúállást aBabiloni birodalom bűneiért.
ért. → A csecsemők legyilkolása jellemző például szolgál az ókori Kelet hadviselésének kegyetlenségére.
→ A Biblia szövegeinek megértéséhez a nehézségünk sokszor amiatt van, mert azt gondoljuk, hogy a Biblia csak Isten szava. A szembenálló felek gondolataik igazolásához Istent hívták segítségül, de nem biztos, hogy Isten tiszta tanítását közvetítették, hanem sokszor saját elgondolásaikat adták ki Isten szavaként.[20]
1Móz 22,2-13 versekben Isten azzal teszi próbára Ábrahám hűségét, hogy azt kéri tőle, áldozza fel egyetlen fiát. Ábrahám már a kezébe vette a kést, amikor Isten elárulja, hogy ez csak próba volt.
kritika: A Biblia feltétel nélküli, minden személyes érzelmet felülíró, feltétlen behódolást vár el. A történet morális tanulsága épp az lett volna, ha Ábrahám kijelenti, hogy semmi áron nem hajlandó megölni saját gyermekét.
ért. → Isten Ábrahám hűségét tette próbára, de nem kívánta azt, hogy feláldozza a gyermekét.
"Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Márk 16,16)
kritika: A mennybe vagy pokolra jutás nem az adott személy tetteitől függ, hanem attól, hogy miben hisz vagy nem hisz.
ért. → Azélő hit nem pusztán világi értelemben vett hit valamiben, Istenben vagy Jézus istenségében stb. – a keresztény, bibliaihit mindig cselekedetekkel jár együtt:"Látjátok tehát, hogy cselekedetekbőligazul meg az ember, és nem csupán hitből" (Jak 2:24). Nem lehet 1-2 szöveget kiragadni a Bibliából és azokat próbálni meg értelmezni magukban; összességében kell vizsgálni a Biblia tanítását.
"A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben." (1Tim 2,12)
"A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja." (1Kor 14,34)
kritika: A Biblia alapján a nő nem taníthat és csendben kell lennie.
ért. → Ez az utasítás az akkori nők gyülekezetbeli szerepére vonatkozott, ahogy az akkori szokások is megkívánták a mindennapi életben("amint a törvény is mondja").
ért. → "amint a törvény is mondja" alatt Pál a mózesi törvényeket érti, amely azonban Istentől eredt. Pál indokolja a tanítás tiltását: "Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe." (1 Tim 2,13). Azaz Pál azősbűnre vezeti vissza tiltást, s ezért – egyesek szerint – ez ma is érvényes. Bizonyos keresztények irányzatok szerint nem helytálló az a következtetés, hogy ez csak ott, az akkori viszonyokra és gyülekezetekre volt érvényes, hanem érvényes ma is.
"Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is." (Máté 5,39)
kritika: Elutasítja a jogos önvédelmet.
ért. → Jézus a bosszúállás elkerülését és afelebaráti szeretet gyakorlását tanította a követőinek. Senkinek sem áll jogában bosszút állni, mert az Úr szava így hangzik: „Ne mondd: bosszút állok rajta”[21] „Ne mondd ezt: Amiképpen cselekedett énvelem, úgy cselekszem ővele”[22] „Ha éhezik, aki téged gyűlöl, adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik, adj néki inni vizet”[23] „Mikor elesik (meghal) a te ellenséged, ne örülj; és mikor megütközik (csatában van), ne vigadjon a te szíved”[24] Jézus egész földi életében ez az alapelv nyilatkozott meg és a megbocsátás, aszeretet és aszolgálat útját tanította a követőinek is.
"Ha valaki én hozzám jön, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom." (Lukács 14,26)
kritika: a család elutasítása a vallásért
ért. → Sokan félreértik ezt a verset, de a gyűlölet itt nem a közismert utálatot jelöli, csak kevésbé szeretést. Tehát, aki jobban szeret valakit vagy valamit Jézusnál, nem lehet a tanítványa.
Amarxista valláselmélet szerint a Biblia emberi alkotás, az ókori Kelet irodalmának kiemelkedő teljesítménye.Lukács György ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „A világfolklór egyik legszebb könyve. Nagyon kevés olyan népi mondagyűjteményt ismerek, mint amilyen az Ótestamentum. Nekem a Biblia több nyelven is megvan, nagyon szeretem olvasni, ahogyan nagyon szeretek népmeséket is olvasni, vagy Homérosztól az Iliászt és az Odüsszeiát.”[25]
A Biblia körüli viták ősidők óta léteznek, már a Kr.u. 2. században megjelent. Azonban csak a modern időkben jelent meg a valódi Bibliakritika. Azt a meggyőződést, hogy a Bibliát történelmileg helyes és megbízható forrásként, valamint erkölcsi mintaként kell elfogadni, az ezen a területen dolgozó akadémikusok elkezdték megkérdőjelezni. Például az a tézis, hogy a Bibliát„Isten ihlette” (2Tim 3:16; 2Pét 1:21), és hogy„Isten a szerzője”, ellentmondásos. Ebből a szempontból a Biblia kritikája az egyházkritika vagy a valláskritika részét képezi.
A 17. század végén még csak néhány bibliakutató kételkedett abban, hogy példáulMózes írta aTórát, de a 18. század végén már többen elkezdték szisztematikusan megkérdőjelezni a szerzőségét. A 19. század végére egyre többen jutottak odáig, hogy azt állították, hogy összességében aTóra több szerző műve volt a Kr.e. 1000-től (Dávid korától) Kr. e. 500-ig terjedő évszázadok során. Azt is mondták, hogy a benne foglalt történelem gyakran inkább polemikus, mint tényszerű. A 20. század első feléreHermann Gunkel bibliatudós felhívta a figyelmet amitikus vonatkozásokra, a hagyománytörténeti iskola pedig azzal érvelt, hogy bár alaptörténetnek valóban ősi gyökerei vannak, a narratívák kitalált elbeszélések. A mai bibliakutatók konszenzusa az, hogy a Biblia könyveiszerzőinek túlnyomó többsége ismeretlen.[26] Legtöbbjük névtelenül íródott, és az Újszövetség 27 könyve közül csak néhány említ szerzőt, amelyek közül többről is kiderült, hogy pszeudepigráf, azaz a bemutatkozó szerzővel szemben más valaki írta, egy későbbi időben. (Ilyen például (Efézus,1 Timóteus,2 Timóteus ésTitusz).[27]
Sokan bírálják azokat az utasításokat, amelyeket Isten az Ószövetségben adott a zsidóknak, mint például: öljétek meg a házasságtörőket, a homoszexuálisokat és a „szombaton dolgozó embereket”[28]; vagy etnikai tisztogatás végrehajtásáról[29]; népirtásról[30]; vagy más tömeggyilkosságokra adott utasításokról szólnak.
Az erkölcsről, a tökéletességről és a történelmi hitelességről szóló viták mellett az is felmerül, hogy mely könyvek valók a Szentírásba (az ún.bibliai kánonba). A zsidók például elutasítják azÚjszövetséget, míg mások az Újszövetségapokrif iratait utasítják el, egy a harmadik irányzat pedig úgy véli, hogy a Biblia egyetlen könyvének sincs tekintélye, kivéve Jézus Krisztus tanításait.
↑2016-os adat szerint a teljes Bibliát 636 nyelvre fordították már le, részlegesen pedig 3223 nyelvreBiblia-fordítás statisztika. [2017. június 30-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 11.)
↑Anderson, Elizabeth. If God is Dead, Is Everything Permitted?,The Portable Atheist: Essential Readings for the Nonbeliever. Philadelphia: Da Capo Press (2007).ISBN 978-0-306-81608-6
John. J. Collins,A Biblia Bábel után. Történetkritika a posztmodern korban (ford. Tóta Péter Benedek), Pannonhalma: Bencés Kiadó, 2008 (Napjaink teológiája sorozat 10.)
Végső István: A Paristól származó magyar Bibliafordító – 450 éve született Káldi György jezsuita szerzete[1] s.
