Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája |
|---|
 |
Négy fő ág |
Egyéb ágak |
Szanszkrit szójegyzék |
Abhakti-jóga (szanszkrit: भक्ति योग) az Isten iránti szerető odaadás útja. Abhakti szó „odaadás”-t, ajóga kifejezés pedig „összekapcsolódás”-t jelent.[1] Abhakta, a bakhti-jógát végző ember, az odaadáson, imádaton keresztül szeretne kapcsolódni Istenéhez. Ezt az utat aBhagavad-gíta valamennyi jóga közül a legmagasabb rendűnek ismeri el.
A bhakti-jóga segítségével az ember az igazságot aszemélyes Isten,Isvara iránti odaadásával és feltétlen szeretetével találja meg. Fontos szerepe van az imádságnak, az éneklésnek, amantrának (Isten neveinek ismétlése), az Istenről és szentekről szóló történetek mesélésének, a vallási ceremóniáknak és rítusoknak. A bhakti-jógi úgy próbál megszabadulni a hamis éntudattól (egocentrizmus), hogy fejleszti magában az alázatot, körülveszi magát Istennel, és szüntelenül arra gondol, hogy ő csak egy hangszer Isten kezében.[2]
A Bhagavad-gíta egészen sajátos szempontból foglalkozik a jógával, a szöveg szerint ugyanis magaKrisna a jógi meditációjának tárgya. A Gítá a jóga három fajtáját tartja helyesnek: akarma-jógát, amely révén az ember úgy vihet végbe tetteket, hogy nem kötődik a következményeikhez; adnyána-jógát, amely révén megismerhető Isten; és a bhakti-jógát, az Isten iránti tisztelet jógáját. A szöveg kinyilatkoztatja, hogy valamennyi jóga a bhaktiban tetőzik.[3]
Abhakta hátat fordít a világnak és életét Isten szeretetének szenteli. Őt elégedetté tesz Isten szolgálata. Semmit nem akar viszonzásul. Nem érdeklik asziddhi-képességek. Ő Isten-tudatban végzi tetteit, önérdek nélkül. Ez jellemzi a tiszta odaadást.[4]Istentisztelete sokféle formában megnyilvánulhat:
A bhakti-jóga odaadó szolgálatának kilenc eleme[5]:
Bizonyos hívei szerint a legtöbbvallás a bhakti-jógát tanítja, de mindig fennáll annak a veszélye, hogy az imádat fanatizmusba csap át. A veszély abból ered, hogy a hívő elkezdi azt hinni, hogy az ő istene jobb vagy istenibb, és hogy az ő odaadása saját istene felé magasabb rendűvé teszi őt másoknál, le is nézhetik más vallások követőit, vagy alacsonyabb rendűnek tekinthetik őket. Ez ellentétes a bhakti-jóga tanításával, mivel a jóga azt mondja, mindenki úgy képzeli el magának az Istent, ahogy akarja. Mindenkinek más a kapcsolata Istennel. Ajóga tanítása szerint a végső szabaduláskor ezek a különbségek úgyis feloldódnak, amikor bekövetkezik az "egyesülés a leírhatatlan Eggyel".[6][7]