Nem tévesztendő össze a következővel:bahamai dollár (A BSD rövidítés másik jelentése).
Ez a szócikk vagy szakaszlektorálásra, tartalmi javításokra szorul.A felmerült kifogásokata szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek).Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!(2007 júliusából)
Berkeley Software Distribution (BSD) azonUNIX leszármazottak gyűjtőneve, amelyeknek elődjét az 1970-es években kezdték el fejleszteni aKaliforniai EgyetemenBerkeley-ben.
Az 1970-es évek elején a korai Unix disztribúciókat, melyek aBell Labstól származtak, forráskóddal együtt adták át a kutatóknak és azegyetemeknek, hogy saját maguk számára fejlesszék, bővítsék a rendszert. A Berkeley-n az első Unix rendszert1974-ben telepítették aPDP-11 miniszámítógépre, hogy azt a számítástechnikai tudományok tanszék (computer science) széles körű kutatásaira használják.
Más egyetemek is elkezdtek érdeklődni a Berkeley rendszere iránt, így1977-benBill Joy, aki a Berkeley-n szerezte a diplomáját, összegyűjtötte a kibővített rendszer komponenseit és mágnesszalagos meghajtóval kiírta, s ezzel megszületett afirst Berkeley Software Distribution(1BSD). Az 1BSD inkább egy kiegészítő (add-on) volt aSixth Edition Unix-hoz (hatodik Unix Verzió), mintsem egy önálló operációs rendszer.
1978-ban adták ki a következő változatot, mely aSecond Berkeley Software Distribution(2BSD) nevet viselte. Az 1BSD-hez képest számos frissítést tartalmazott, és bővült is két új programmal, melyeket Joy készített. Ezek avi szövegszerkesztő (ami vizuális változata volt az Ex szövegszerkesztőnek) és aC shell, amelyek a mai napig a Unix rendszereken megtalálhatóak.
A későbbi 2BSD kiadás VAX-alapú processzorra való hordozhatóságot (portolást) tartalmazott, amit a PDP–11-rebackportoltak.
AVAX számítógépet1978-ban állították be a Berkeley-ben, de a unixos VAX port, aUNIX/32V, nem tudta kihasználni a VAX számítógépek virtuális memóriájának kapacitását. A kernelt a 32V-ről leginkább az egyetem diákjai fejlesztették, beleértve a virtuális memória implementációt, valamint a teljes operációs rendszert és az új kernelt, a 2BSD portja a VAX rendszerre, beleértve a programokat is a 32V-ről3BSD néven publikálták1979 végén.
A 3BSD sikere leginkább aDefense Advanced Research Projects Agency-nek (DARPA) köszönhető, amely megalapította a BerkeleyComputer Systems Research Group-ot (CSRG), ami egy standard Unix platformot kívánt fejleszteni a DARPA jövőbeli kutatásai számára. A CSRG1980 októberében,4BSD néven adta ki saját Unix verzióját, mely számos újítást tartalmazott a 3BSD rendszerhez képest.
A4.1BSD (1981 júniusában jelent meg) heves kritikákat váltott ki, különösen a BSD minőségével kapcsolatban, amely alapjában véve ugyanazon területet fedte le, mint a VAX operációs rendszer, aVMS. A 4.1BSD kernelt rendszeresen finomhangolta Bill Joy, amíg a rendszer el nem érte a VMS által teljesített mutatókat. (A kiadást nem hívták5BSD-nek, hogy elkerüljék az összeütközést azAT&TUNIX System V kiadásával.)
A4.2BSD két év implementációja és alapos ellenőrzés után jelent meg. A hivatalos kiadás előtt három közbenső kiadás jött ki: a4.1a magában foglalt egy módosított verziójúBBN-es alapvető (minimális)TCP/IP implementációt; a4.1b tartalmazta az újBerkeley Fast File System-et, melyetMarshall Kirk McKusick implementált; és végül a4.1c volt az utolsó átmeneti kiadás/fejlesztés a néhány hónappal később megjelent 4.2BSD kiadásig.
A hivatalos 4.2BSD kiadás1983 augusztusában érkezett meg. Figyelemre méltó, hogy1982 óta ez az első verzió, amelyben Bill Joy segédkezett aSUN révén;Mike Karels ésMarshall Kirk McKusick voltak a vezetők, s alkották a szabályokat a projekten belül – Joy távozása után. Pletykák szerint, itt debütált aBSD Daemon, melyet McKusick rajzolt meg, hogy majd azUSENIX nyomtatott manuáljain díszelegjen.
A4.3BSD1986 júniusában jelent meg. A legnagyobb változásokat azok a teljesítménynövelő fejlesztések jelentették, amelyek nagyban javították a megbízhatóságot a 4.2BSD-hez képest. Az előző BSD kiadások a BBN TCP/IP implementációját tartalmazták, ám az újabb kiadás már jelentősen eltért a BBN hivatalos implementációjától.
A Net/1 után, a BSD fejlesztőKeith Bostic úgy döntött, hogy megpróbál egy nem-AT&T alapú BSD rendszert ugyanolyan licenc alatt kiadni, mint amilyennel a Net/1-et is kiadták. Első lépésként elkezdte újraimplementálni a legtöbb szabványos Unix programot, anélkül, hogy egyetlen sornyi AT&T kódot is felhasznált volna. Például avi-t (szerkesztő), amely eredetileg a hagyományos Unix-szerkesztőn, azed-en alapult, újraírta, úgy, mintnvi, vagyis new vi (új vi). A 18 hónapban minden AT&T programot eltávolított és úgy határozott, hogy csak néhány AT&T fájlt hagy meg a kernelben. Ezeket a fájlokat később eltávolították és ennek következtében1991 júniusában kiadta aNet/2-t, egy későbbi teljes operációs rendszert, mely egyben szabad terjesztés volt.
A Net/2 alapvetően két különféle porttal rendelkezett: az egyik azIntel 80386-ra volt elkészítve, s ez ez egy ingyenes386BSD volt, amelyetWilliam Jolitz neve fémjelzett; a másik ajogvédett/zárt forráskódúBSD/OS volt, mely mögött aBerkeley Software Design (BSDi) állt. A 386BSD önmagában véve rövid életű volt, de nélkülözhetetlen alapot jelentett aNetBSD-nek és aFreeBSD-nek egyaránt, amelyek nem sokkal a 386BSD után jelentek meg.
A BSDi nem sokkal később jogi perpatvarba keveredett az AT&T leányvállalatával aUNIX Systems Laboratories (USL). Az USL birtokolta a System V kódjait, valamint a Unix márkanevet. AzUSL v. BSDi ügyben1992-ben készültek el az iratok, de megoldatlan volt a Net/2 addig, amíg az USL szerzői jogainak érvényességét nem tudták bizonyítani.
Hasonlóan azAT&T Unix-hoz, a BSD kernel is monolitikus, ami azt jelenti, hogy az eszközmeghajtók privilegizált módban futnak, s szerves részét képezik az operációs rendszer magjának. A korai BSD verziók melyek aSun MicrosystemsSunOS rendszeréből valók, alapozták meg az első hangjait a népszerű Unix munkaállomásoknak.
IBM-kompatibilis PC-k az Intel 80386 kompatibilis processzorok alkalmazása óta alkalmasakUnix, BSD ésLinux operációs rendszerek futtatására. Legfőbb ok az, hogy azi386 az azt megelőző 80286, 8086 és 8088 processzorokkal ellentétben márpreemtive processzor, azaztask-ok futását oly mértékben támogatja, hogy képes egytask-ot annak készséges együttműködése ellenére is a processzorra várakoztatni, vagy akár fel is számolni.
