A város azAlpok déli nyúlványai alatt fekszik. A hegyvidéknek a várostól északra elterülő része aBergamói Alpok nevet viseli, amelybe aSerio és aBrembo folyók mély völgyeket vágtak.
2007-ben a városnak 117 032 lakosa volt (vonzáskörzetében egymillióan laknak). A város 90%-a 2006-ban olasz volt. A legtöbb bevándorló Európából (sokanRomániából ésAlbániából) érkezik, 3% Dél-Amerikából (legtöbbszörBolíviából). 2011-es számlálás alapján a lakossága 115 499 fő. 2015 végére alkalmasint újra elérte a 120 ezer főt.[2]
A város két fő részből áll: aCittá altából (felső város) és aCittá bassából (alsó város). Az előbbi az óváros, itt van a legtöbb nevezetesség, az utóbbi meg a modern, a20. században kiépült lakónegyed.
Bergamo régi magva a Felsőváros, amelyet ma is fal övez, és csaknem érintetlenül megőrizte középkori jellegét. Gyalogosan, autóbusszal vagy leggyorsabban fogaskerekűn érhető el. Erődítményrendszere a velencei fennhatóság idején,1561 és1598 között épült fel. A fal és a négy kapu ma is csaknem teljes épségben áll: aPorta Sant’Agostino (keleten), aPorta San Giacomo (délen),Porta Garibaldi (északon) és aPorta San Alessandro (északnyugaton). Az óváros fő látnivalói:
Rocca – Bergamo vára a 377 méter magas Sant'Eufemia dombot koronázza meg.1331-ben kezdték építeni a Viscontiak. A vár két múzeumnak nyújt otthont: aMuseo Romano a történelem előtti időkből és a római korból származó régészeti leleteket, aMuseo Risorgimento pedig az olasz szabadságmozgalomra vonatkozó dokumentumokat tárja a közönség elé.
Torre Gombito – 52 m magas, szögletes torony, a város kevés fennmaradt lakótornyainak egyike a11. századból származik.
Palazzo Nuovo – a későreneszánsz kori építészet kiemelkedő alkotása. Scamozzi,Palladio tanítványa építette a 17. század elején. Hosszú időn keresztül a városi hatóság székhelye volt. Mindhárom szintje különbözik egymástól és mégis harmonikus hatást kelt. A földszint magas, oszlopokon nyugvó boltívek hosszú sorából áll. Az első emelet szögletes ablakait három-három oszlop választja el egymástól, az ablakok fölött három különféle díszítést alkalmaztak. A második, alacsony emelet szögletes ablakai már csaknem dísztelenek. Az épületben 500 000 kötetes könyvtár kapott helyet.
Palazzo della Ragione vagyPalazzo Vecchio – eredete a 12. század végére nyúlik vissza; egyikeOlaszország legrégebbi városházépüleíeinek. Egyetlen, hatalmasgótikus csarnok. Az épület1513-ban leégett, az évszázad közepén építették újjá, nagyjából megtartva eredeti formáját. Három oldalán három-három hatalmas ív áll nyitva elöl-hátul a két tér, valamint oldalt a tereket összekötő, keskeny átjáró felé. Főhomlokzatát a középső, kissé nagyobb ív fölött erkély, afölött pedig velenceiSzent Márk-oroszlán díszíti; oldaltTorquato Tasso szobra áll, akinek családja Bergamóból származik.
Duomo – noha1460-ban fogtak építésébe, nagyrészt a 16. században nyerte el jelenlegi formáját, sőt még a19. században is jelentős alakításokat végeztek rajta. Kupolája1853-ban, homlokzata1887-ben készült el. A székesegyház belső kiképzése nagyrészt a 16–17. századból való.
Santa Maria Maggiore-templom – az alapjaibanromán stílusú építmény eredete1137-re nyúlik vissza. Díszes kapuzatai a14. század közepéről származnak; három apszisa ésBertolasio Moroni harangtornya1436-ban, sekrestyéje1481-ben épült. Díszes,barokkos kiképzése az 1600 körüli évekből ered.1855-ben a templomban helyezték elDonizetti sírját. A háromhajós templom alaprajza latinkereszt alakú. Legértékesebb műkincsei közé tartoznak a falait borítógobelinek, amelyeket16. századitoszkánai és18. századiflamand mesterek készítettek. A faragott, intarziás mintákkal tarkított szentélypadlóLorenzo Lotto műve. A festmények közül említésre méltó a főhajóbanLuca Giordano alkotása, azÁtkelés a Vörös-tengeren.
Battistero – a keresztelőkápolna valamikor a Santa Maria Maggiore-templom belsejében állt;Giovanni da Campione készítette1340-ben, a templom kapuzataival egy időben. Azóta többször is áthelyezték.1660-ban a székesegyház mellett állították fel, majd a kanonokok lakóházának udvarán, végül1898-ban került jelenlegi helyére, a Colleoni-kápolna és a várostorony közötti területre. Igen tetszetős, arányos elrendezésű nyolcszögletes kis épület, alapjaibanromán stílusú. A kápolnát övező kerítésen kétoldalt, továbbá a karcsú oszlopokkal körülvett földszinti rész keskeny fülkéiben és a tetőzet alján körös-körül rengeteg szobor áll, közülük a legnagyobb a csúcsán elhelyezett angyalfigura.
Cittadella – a város második erődítménye. A Viscontiak építették a 14. században. Vaskos, szögletes ésbarokkos oromzatú toronykapun át közelíthető meg négyszögletes udvara, amelynek jobb oldalánromán stílusú árkádsor vezet végig. Az épület többi részét a későbbi századokban építették hozzá. Falai között ma római kori lapidáriumot és természettudományi múzeum működik.
Az alsóváros központját kettős tér, a Piazza Matteotti és a tőle északra fekvő Piazza Veneto alkotja. Ezen városrész nagy része a huszadik század során épült ki. Fő látnivalói:
Porta Nuova – a város hajdani határán kétoldalt álló, klasszicista stílusú vámházak
Santa Maria delle Grazie-templom – a 19. században épült eklektikus stílusú templom, hatalmas kupolával
Teatro Donizetti – a színházépület eredetileg1785-ben épült, de1797-ben leégett. Két év múlva újjáépítették (ekkor a Riccardi nevet viselte), majd1898-ban ismét átalakították. A színházban rendszeresen megrendezik az operák, valamint az új zeneművek fesztiválját. Előtte áll a neveszeneszerző szobra.
San Bartolomeo-templom –13. századi eredetű homlokzata azonban1901-ből való. Több értékes festményt, szobrot őriz, ezek közül is kiemelkedik Lorenzo Lottónak1516-ból származó oltárképe, a mester egyik fő műve:Mária a gyermek Jézussal és szentekkel. Művésziek a 11. századi faragott szentélypadok is.
Santo Spirito-templom – 1309-ben épült. 1521-ben, majd 1850-ben restaurálták és bővítették. Uralkodó stílusa, a korai reneszánsz főként a templom belsejében figyelhető meg, ahol a díszítések az első átépítés idejéből származnak. Műkincsei közül Lottónak a jobb oldali negyedik kápolnában látható festménye (Madonna négy szenttel –1521), valamintBorgognone poliptychona (1508) emelhetők ki.
San Bernardino in Pigolo-templom – igen szép, késő gótikus építmény, több értékes festménnyel. 1593-ban épült.
Labdarúgócsapata, azAtalanta BC, hosszú évek ingázása után, immáron folyamatosan aSerie A-ban szerepel. A 2018-19-es szezonban rekordot jelentő bronzérmet szereztek, így történelmük során először indulhattak a Bajnokok-Ligájában.
Női röplabdacsapata, aFoppapedretti Bergamo ötszörös Bajnokok Ligája győztesnek (1997, 1999, 2000, 2005, 2007), egyszeres CEV Kupa győztesnek (2004), hétszeres Olasz Bajnoknak (1996, 1997, 1998, 1999, 2002, 2004, 2006), valamint négyszeres Olasz Kupagyőztesnek (1996, 1997, 1998, 2006) vallhatja magát, holott a klubot csak 1991-ben alapították.
A város jelentős egészségügyi központja, azOspedale Papa Giovanni XXIII, egy kórház, amely 1080 betegággyal, 36 műtőteremmel rendelkezik. A kórháznak kiemelkedő atranszplantációs, csecsemő- és gyermek, onkóhematológiai valamint a szív és érgyógyászati osztálya. A kórház 4.600 dolgozóval rendelkezik, ebből 719 fő orvos, 1983 ápoló fő, 272 fő pedig műszaki dolgozó.
Bergamo repülőtere azOrio al Serio a belvárostól 4,3 km-re (10 perc autóbusszal), valamint Milánótól 55 km-re (egy óra tömegközlekedéssel). A repülőteret elsősorban diszkont légitársaságok használják, amelyek az ide érkező járatokatMilánó úticéllal értékesítik.
.svg)
