A későreneszánsz jelentős mestere volt. Óriási hírnevéről saját maga gondoskodott egy könyvvel(Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében), amelyet későbbGoethe tett át német nyelvre. Kalandos, szenvedélyes életét erős öntetszelgő túlzásokkal ábrázoló önéletrajza a kor érdekes emberi dokumentuma. Érdekből, sértettségből, vagy dühből gyilkosságoktól sem riadt vissza. Korlátlan önérzete és a könyv rendkívüli sikere – sok egyéb érdekessége mellett – a szerzői jogok elismerésének egy későbbi korban való megfogalmazásához is hozzájárult.III. Pál pápa állítólag azt mondta róla, hogy az ilyen művész fölötte áll a hétköznapi törvényeknek.
Apja Giovanni Cellini mérnök, anyja Maria Lisabetta Granacci volt. Apja fuvolázni és énekelni tanította; muzsikusnak szánta, de ő másra vágyott:„Talán nem szeretsz zenélni? – kérdezte. Nem én – vallottam be: hitvány mesterség ez ahhoz képest, amire vágyom.” Egy rövid ideigBaccio Bandinelli apjának műhelyében tanulta az ötvösséget, de eltiltották. 1515-ben, 15 évesen, apja akarata ellenére Antonio di Sandro (Marcone) műhelyében inaskodott. 1516-ban verekedés miatt száműzték,Sienába ment, majdBolognában tanult és dolgozott, de a következő évben már apisai Uliver della Chiostra ötvösműhelyében szerzett tapasztalatokat. 1518-ban visszatért Firenzébe, és Francesco Salimbene mellett dolgozott, de egy év múlva (1519)Rómába szökött, ahol Firenzuola, később Paolo Arsago műhelyében helyezkedett el 1520-ig. 1521-ben visszatért Salimbenéhez, majd Giovanbattista Sogliani fogadta be a műhelye sarkába.
1523-ban verekedésbe keveredett a Guasconti fivérekkel, ezért halálra ítélték, de szerzetesi csuhában Rómába szökött. Itt Luca Agnolo da Iesi műhelyében gyertyatartókat készített asalamancai püspöknek és ékszereket tervezett Sigismondo Chigi feleségének. 1524-ben Giovanpiero della Tacca műhelyében dolgozott.Róma 1527-es ostroma idején azAngyalvár védelmében tüzérként jeleskedett;VII. Kelemen pápa megbízásából beolvasztotta a kamara ékszereinek egy részét. 1528-banMantovában dolgozott aGonzagák megrendelésére. Egy évvel ez után VII. Kelemen visszahívta Rómába, és kinevezte a pápaipénzverde mesterének,pénzeket ésérmeket készített Raffaello del Moro műhelyében.
1530-ban a pápai pluviále csatján dolgozott, amikor testvére, Cecchion egy verekedésben meghalt. Benvenuto megölte a gyilkost. 1531-ben műhelyt nyitott a Banchi negyedben. 1532-ben a pápa megvonta tőle a pénzverdei munkát.
1534-ben összetűzésbe került egy Pompeo nevű ötvössel és megölte. Az újonnan megválasztottIII. Pál pápa feloldozta, és újból pénzverdei munkákkal bízta meg. 1538-ban az Angyalvárban börtönözték be, de megszökött; Cornaro bíboros magához vitette és gondját viselte. Amikor 1539-ben visszakerült a börtönbe, öngyilkosságot kísérelt meg, majd aferrarai bíboros közbenjárására kiszabadult. Ezt követően a ferrarai bíborosnak dolgozott; ebben az időszakban készítetteI. Ferenc francia király megrendelésére ahíres sótartót. 1542–1543 körül a király Petit-Nesle várát adományozta a művésznek.
Az 1553–1554-es sienai háborúban ő készítette a firenzei kapu védelmi tervét. 1556-ban verekedésért bebörtönözték. Önéletírását 1558–1566 között írta, közben értekezéseket írt azötvösségről és a szobrászatról.
1560-ra Cellini népszerűsége csökkent, és ekkor az íráshoz fordult. 1562-ben fejezte beÖnéletrajzát, amitGoethe szabad fordítása tett híressé, 1565-ben pedig azÉrtekezések az aranyművességről és a szobrászatról című híres művét. Ezeknek köszönhetően minden más reneszánsz művésznél többet tudunk róla és munkásságáról.
Fő műveinek az I. Ferencnek készített sótartót és a firenzei Perszeusz bronzszobrot tartják.
Arany és ezüstműves munkái mellett Cellini szobrokat is készített. Francia időszakának valószínűleg egyik legfontosabb munkája aFontainebleau-i kastély Aranykapuja. A munkát nem fejezte be, és napjainkra már csak a kapu feletti bronz szobor maradt fenn, a Fontainebleau-i nimfa (jelenlegi helye: Párizs,Louvre).
Legkiválóbb szobra a bronz Perszeusz és Medusa (1545), ami aLoggia dei Lanzi-ban található Firenzében. Cellini ezzel a munkájával kísérelte meg túlszárnyalni a Firenze központi terén akkor található remekműveket,Michelangelo Dávidját ésDonatello Judit és Holofernes-ét. Cellininek sok problémát okozott a megfelelő modell kiválasztása, de a szobrot már elkészülésekor remekműnek tartották.
Jelenleg a szobrot amanierizmus csúcsművének tartják. Készítésekor attól tartottak, hogy nem lehet majd egyben kiönteni a bronzszobrot. Érdekesség, hogy Cellini saját önarcképét is elhelyezte a Perszeuszt ábrázoló szobor tarkóján. 1996-ban elszállították a szobrot a térről, mert az évszázados környezeti szennyezés miatt restaurálásra szorult. AzUffizi-ben tisztították meg a szobrot, ami több évig tartott, és csak 2000 júniusában került vissza a mű az eredeti helyére.
Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében; ford. Füsi József, bev. Genthon István, Füsi József, jegyz. Grandpierre Edith; Franklin, Bp., 1944
Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében; ford. Füsi József, versford. Képes Géza, bev. Genthon István, Füsi József, Molnár C. Pál, jegyz. Grandpierre Edith, Anne Macdonell magyarázatai nyomán Füsi József, ill. Molnár C. Pál; Képzőművészeti Alap, Bp., 1957
A firenzei Giovanni mestertől született Benvenuto Cellini élete, amiképpen ő maga írta Firenzében; ford., jegyz. Magyarósi Gizella, versford. Képes Géza, utószó Genthon István; Európa, Bp., 2006
Ez a szócikk részben vagy egészben aBenvenuto Cellini című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
![Márványfeszület, San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor, Spanyolország[2]](/mt/?noimg=&dark=on&url=https%3a%2f%2fhu.wikipedia.org%2fwiki%2fF%25C3%25A1jl%3aCellini_Christ_crucified.jpg)
.JPG)
