Bellerophón (más névenBellerophontész, Βελλεροφῶν)görögmitológiai alak,Glaukosz és Eürümedé fia,Sziszüphosz unokája,lükiai király volt. A róla szóló mítosz egyes változatai szerint valójábanPoszeidón nemzette.
Eredeti neve Hipponoosz volt, ám szülővárosában meggyilkolt egy férfit, innen kapott új nevet, amelygörög nyelven ennyit tesz: „Bellerosz-ölő”. A gyilkosság után menekülnie kellett,Tirünszben,Proitosz király fogadta be, ekkor kötött barátságotOineuszkalüdóni királlyal. Az uralkodó felesége,Anteia beleszeretett, s egy alkalommal felkínálkozott neki, ám Bellerophón elutasította, mivel nem akarta az őt befogadó királyt megsérteni. Az asszony dühében bepanaszolta férjénél, hogy szerelmével üldözi. A király nem akarta maga megöletni Bellerophónt, hisz ő maga nyújtott neki előzőleg védelmet, ezért apósához, Iobatészhez küldteLükiába, azzal a titkos üzenettel, hogy valamilyen módon tegye el láb alól. Iobatész sem vállalta magára a nyílt gyilkosságot, inkább olyan feladatot bízott vendégére, amely szinte mindenkinek az életébe került volna. ElőszörKhimaiba küldte, majd a vad hegylakók, végül azamazonok ellen, ám BellerophontészPégaszosz hátán lovagolva mindenütt győzelmet aratott. Hazatértekor Iobatész parancsára a lükiai palotaőrök lesből megrohanták az életére törve, ő azonban valamennyit legyőzte s megölte. A király ekkor ismerte fel, hogy vendége az istenek oltalma alatt áll, hozzáadta leányát, Philonét, s megtette örökösének.
Később Bellerophón meglátogatta Proitoszt, s bosszút állt a cselszövő Anteián. Nagy szerencséje miatt elbízta magát: egyszer Pégaszosz hátán fel akart szállni az istenek lakhelyére, azOlümposzra, ámZeusz megvadította a szárnyas lovat, amely levetette lovasát. Bellerophón fejjel belezuhant egy tüskebokorba, s élete végéig vakon és tébolyodottan vándorolt. Örököse fia,Hippolokhosz lett, akitGlaukosz követett, atrójai háború hőse.
Történetében sok ismert motívum egyesülése figyelhető meg. A visszautasított nő, aki bosszúból megrágalmazza szerelmét, több görög mítoszban is visszatérő elem (Phaidra ésHippolütosz,Asztüdameia ésPéleusz), de a történet ismert aBibliából is (József és Putifárné). Az Iobatészhez küldött levélnek szintén van bibliai párhuzamaDávid ésUriás konfliktusában. A három veszélyes próba, amelyet a kérőnek szerelme kezéért ki kell állnia, a népmesékből lehet ismerős. A saját halálos ítéletét hordozó követ egy irodalmitoposz, amelynek legkorábbi példája a Sarrukín legendából ismert, aholUr-ZababaSarrukínt küldi riválisához,Lugalzaggeszihez.
Bellerophontész történetét előszörHomérosz adta elő azIliaszban, későbbPindarosz dolgozta fel, Homérosznál alaposabban.Euripidész tragédiát írt róla, amely elveszett, s amelyetArisztophanész parodizált kiBéke című komédiájában. Azókorból igen sok vázakép maradt fenn Bellerophontészról, valamint egy híres márvány dombormű, amelyen épp Pégaszoszt itatja.Jean-Baptiste Lully a17. században az egyik legsikeresebb operáját írta meg történetéből.