Ez a lap egy ellenőrzött változata
Abegadkefatok (בֶּגֶ״ד כֶּפֶ״ת) ahéber nyelv egyik betűcsoportja. Hat betű tartozik ide: ab, g, d, k, p, t, melyeknek van ponttal jelzettkemény (ploziv) változata, valamint pont nélkülilágy (spirantizált) is. Az elnevezésnek nincs jelentése, a betűk összeolvasásából alakult mozaikszó.
A héber nyelvtani szemléletben a pontozott betűk tekintendők az "eredetinek", a pontozatlanok ezekbőlgyengültek le, így külön-külön a רָפֵאráfé gyenge szóval szokás rájuk hivatkozni, tehátbét ráfe, gimel ráfe, stb. Az elnevezés egyben aráfe mellékjelre is utal, mivel igényesen pontozott szövegben fölöttük ez kellene, hogy álljon (pl. בֿ פֿ).
| Ejtés | Betűk | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| kemény | |||||||
| lágy | פ ףf | ת t | |||||
A betűket "keményítő" pont agyenge dáges (dáges lene).
A Bibliában szórványosan előforduló pontozottres alapján feltételezhető, hogy eredetileg annak is két kiejtése volt, ezért a betűcsoportot régebbi nyelvtanokban szokásbegadkefart-nak is nevezni. (A négy darab pontozottálef (אּ) nem ide, hanem amappíkhoz tartozik, lásd ott.)
Általános vélekedés szerint a héberbe a lágy ejtés a babiloni fogság alatt, azarámi nyelvből került át, az azzal való szoros érintkezés miatt. A lágy betűk általánosan elterjedt elnevezése aspirantizált:
A magyarul időnként rájuk alkalmazott "hehezetes" kifejezés azonban megtévesztő, az ebből következőbh, gh, dh, kh, ph, th átírások helytelenek és félreértésre adhatnak alkalmat, mivel e hangok nem tartalmaznakh-t.
Valamennyi lágy kiejtés megtalálható azarámi nyelvekben, valamint abibliai arámi igényes olvasásakor is.
A klasszikus, a szefárd, valamint a modern izraeli ejtésben csak ab/v, k/ch, p/f különbözik, a többi kiejtése egyforma:g, d, t.
Askenázi ejtésben a pontozatlant-bőlsz lesz (szef.berésit, ask.brésisz kezdetben).
A begadkefat-betűk kemény vagy lágy használatát lényegében egyetlen szabály koordinálja: amennyiben a begadkefat előtt magánhangzó vagyhangzó svá áll, a pont belőlük kiesik, kiejtésük lágy lesz:
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a keményen ejtett / ponttal ellátott begadkefatokat elsősorban a szavak elején találjuk. A fenti lágyítási szabály azonban olyan erős, hogy a kezdőbetű lágyulásához az is elég ha az előző szó magánhangzóra végződik:
Ugyancsak a fenti szabály magyarázza, hogy a szó végén álló begadkefatok mindig lágy ejtésűek.
A begadkefatokat kettőzőerős dáges és az azokat csak keményítőgyenge dáges elkülönítésének - egyúttal a begadkefatok egyszerű vagy kettőzött ejtésének - szabálya: amikor pontozott begadkefat-betűk előtt magánhangzó vagy hangzó svá áll (azaz a pont az előtte álló hangzók ellenéresem esik ki a betűkből, lásd a fenti szabályt), akkor azokmindig kettőzöttek:
Azerős dáges a begadkefatoknak mindig akemény formáját kettőzi (másként: azerős dáges a kettőzés mellett a begadkefatokat automatikusan keményíti is), ezért a héberben nincsvv, chch, ff.
