Hagyományosan állattenyésztésből (teve,ló, kecske,juh) élnek, törzsi csoportokban, akik egyik helyről a másikra vándorolnak. A beduinok sok helyen a perzselő nyáron az itatóhelyek (artézi kutak, vádik, oázisok) környékén tanyáznak. Az ősztől, ahogy az első záporok nyomán zsendülni kezd a fű, kisebb csoportokban járják a legelőket. Az állataik víz- és táplálékigénye alapján mozognak. Nyájaik szolgáltatnak nekik táplálékot tejtermékek éshús formájában.
A nomád beduinok száma évtizedek óta erősen csökken. Mára már a nagy részük felhagyott ezzel a nomád és törzsi életformával és letelepedtek. AKözel-Keleten ma már csak kb. 5%-uk folytat nomád életformát.[2] Ugyanakkor a tradicionális kultúrájukat (zene,tánc, költészet) megőrizték.
Leopold Müller: Sivatagi beduin tábor a piramisok tövében (1878)Szíriai beduin család a 19. század végénBeduin férfi kecskéjével a szíriai sivatagban (2009)
Azókorban a legtöbb ember a folyók közelében vagy a tengerpartok mellett telepedett le, de a beduinok szívesebben éltek a füvessztyeppéken. Innen ered a nevük.
Eredetük bölcsője azArab-félsziget. AKr. e. 3. évezredimezopotámiai források ismételten említik a mardu-nomádokat. Ezek törzsi szervezetekben vándoroltak az arab-fennsíkon és többször megtámadták a folyóvölgyek parasztok lakta vidékeit. Nagy beduin csoportok hatoltak be a mezopotámiai mélyföldre,Szíriába,Palesztinába. Mint amurruk vagyamoriták telepedtek le és nagy birodalmakat alakítottak ki.[3]
A törzsi csoportok közül olyan nevek merülnek fel, amelyekkel jóval később azÓszövetség könyveiben találkozunk. Pl. Banu Jamin (Dél fiai). A beduinokat a BibliaKédár (Izmael fia) leszármazottainak írja.
A következő nagyobb beduin népmozgás aKr. e. 13. század körül zajlott le. Az évszázadok során a beduinok északra és ÉK-re a maiIrakig, nyugat felé pedig egészen a maiMarokkóig, illetveMauritániáig jutottak el. A nagy vándorlások fő mozgatóereje az éghajlati változások, a természeti csapások, a politikai és vallási változások voltak.
Ruházatuk a tűző nap ellen védelmet nyújtó hosszú köpenyekből és fejre-csavart kelméből áll.
Szállásuk gyakran alacsony, hosszú sátor. (Sok helyen ez teve- vagy kecskeszőrből szőtt sátor.) A sátor oldalai nappal felhajthatók a szellőzés céljából, és lehajthatók, ha vissza kívánnak húzódni a magánügyeik, az éjjeli hideg vagy a homok- és porviharok miatt.
A beduin törzsek kisebb altörzsekre oszlanak, törzsi ágakra. A törzsek élén a fejedelem, törzsfő vagysejk áll. A törzsfő méltósága apáról fiúra öröklődik.
A nomád élet és az ide-oda vándorlás számos torzsalkodásnak, háborús incidensnek és rablóhadjáratnak volt a forrása.
Egyik legszentebb törvényük a vérbosszú: szemet szemért, fogat fogért, vért vérért. A vérbosszú nemcsak a meggyilkolt személy családját illeti, hanem az egész törzset. Esetenként a vérbosszú súlyos háborúkat idézett elő, amely egész törzseket tizedelt vagy semmisített meg. Ugyanakkor a beduinok egyik legnemesebb vonása a vendégbarátság szokása és adakozókészsége.
Ez a szócikk részben vagy egészben aBeduin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben aBeduinen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_-_TIMEA.jpg)
