Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Bazsi | |||
 | |||
| Nagyboldogasszony-templom 2006-ban | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Járás | Sümegi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Szentes László (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8352 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 410 fő(2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 42,75 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 9,1 km² | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 55′ 57″,k. h. 17° 14′ 49″46.932588888889,17.24688055555646.932589°N 17.246881°EKoordináták:é. sz. 46° 55′ 57″,k. h. 17° 14′ 49″46.932588888889,17.24688055555646.932589°N 17.246881°E | |||
  Bazsi Pozíció Veszprém vármegye térképén | |||
| Bazsi weboldala | |||
 AWikimédia Commons tartalmazBazsi témájú médiaállományokat. | |||
BazsiközségVeszprém vármegyében, aSümegi járásban. Eredetileg –Szent István magyar király korától az1950-es megyerendezésig –Zala vármegyéhez tartozott.
A településZala ésVeszprém vármegye határán fekszik,Hévíztől 20, aBalatontól 23 kilométerre. NyugatonSümegcsehi, délenZalaszántó, keletenSümegprága, északkeletenSümeg határos vele. A település központján végighalad aKeszthely ésSümeg között húzódó7327-es út, s közigazgatási területének északi szélén elhalad a Sümeget aZalaszentgróti járás településeivel összekötő7333-as út is.
A község területe természetföldrajzilag aBakony délnyugati részéhez tartozik, melybe észak-északkelet felől benyúlik aMarcal-medence lapálya. Délről, délnyugatról 200–250 méter tengerszint feletti magasságú dombok, aKeszthelyi-fennsík bazalthegyeinek erdős nyúlványai koszorúzzák (Kovácsi-hegy, Tátika-hegyvonulat). Kis hozamú folyóvizei (Berek-kút, Delelő-kút, Nagy-erdő patak) aMarcal vízgyűjtő területéhez tartoznak. Földjétöntéstalaj, lösz, agyagos és homokos talajok és bazalt alkotják. A település szubmediterrán éghajlatú; határánál húzódik aBalaton-felvidéki Nemzeti Park.
A kedvező földrajzi fekvésből és néhány régészeti leletből arra következtethetünk, hogy a táj már azőskorban és azókorban is lakott hely lehetett, véglegesen azonban minden valószínűség szerint csak ahonfoglalás korában népesedett be.
A település neve személynévből származik. A névadás módja korai, legkésőbb 12. századi és jellegzetesen magyar helynévadásra utal. Az oklevelekben először valószínűleg 1249-ben jelent meg (Bosoy), de biztos forrás csak 1409-ből maradt fenn (Base). A középkori falu nem a mai helyén, hanem feltehetőleg a Szentberekben volt. A szájhagyományt – miszerint ott valaha templom is állott – régészeti leletek (épületmaradványok) is alátámasztják. A jeles múlt századi földrajzi névgyűjtő,Pesty Frigyes 1864-es adatai szerint a korabeli adatközlők azt tartották a név jelentéséről, hogy hajdan ingoványos hely lehetett, „aminek nyoma most is látszik”, és mellette egy „kápolnaféle épületnek nyomai láthatók”.
Atörök kor megpróbáltatásaiban Bazsi népének is osztoznia kellett sok ezer, addig virágzó magyar falu és az egész ország sorsával. Ma még csak keveset tudunk erről a válságos korszakról. Bizonyára nem egyszer kellett a falunak az ellenség elől menekülnie, javait vagy puszta életét mentenie – néha azt is sikertelenül. 1548-ban például – talán török támadás következtében – a telkek zömét tűz pusztította el. A falu adófizető (vagyis adóképes) telkeinek száma 1590-re a fél évszázaddal korábbi érték 1/10-ére esett vissza. A telkek 2/3-a üresen állt.
A lakosság újratelepítését – fennmaradt adatok szerint – már a16. század közepén megkísérelték, de ez a telepítés nem bizonyult eredményesnek. A török hódítók végleges kiűzéséig eltelt nehéz másfél évszázad alatt a termőföld, az eszközök és az emberi erő annyira meggyengült, megfogyatkozott, hogy szükségessé vált a falu újbóli betelepítése. A községnek ez a „második honfoglalása” azoknak a német-ajkú (sváb vagy szász), római katolikus vallású lakosoknak a nevéhez fűződik, akiket a falu földesura, a veszprémi püspök telepített le a17. század legvégén. A község újjáépítőiről, eredetükről, életükről sajnos nem sok adat maradt fenn, de a község utcaszerkezete, régebbi részeinek arculata az újjáépítés eredményeképpen alakult ki.
A Szentbereki dűlőt elhagyta, és egy kis magaslaton települt meg a falu. Közepén áll az 1787-ben épült templom. A barokk stílusú templomotBajzáth Józsefveszprémi püspök építtette. Műemlék jellegű. Helyén már 1731-ben emeltek templomot, de annak tornya és sekrestyéje még nem volt, s később az állapota is annyira megromlott, hogy újat kellett helyette építeni.
A szőlőhegyen található "Hálaadó" kápolnát az1850-es években egy nagy jégverés után építtették az ottani birtokosok Teréz asszony támogatásával.
Bazsit évszázadokon át jobbágyi függés kötötte földesurához, a Veszprémi püspökhöz, illetve a püspökség veszprémi uradalmához. Lakói akkor csaknem mind (99%-ban) római katolikusok voltak.
A falu múltja sok közös vonást mutat a szomszédosCsehi ésPrága történetével, mely falvak lakói szintén a püspökség jobbágyai voltak.
A városiasSümeg piacával, úri székével, búcsújáróhelyével, később a közigazgatás szálával fűzte magához a falvakat. ASümegről kisugárzó barokk építészeti hatást a bazsi házak némelyike máig mutatja, oszlopos-árkádos tornácával, nemes egyszerűséggel díszített homlokzatával.
Festetics György jóvoltából 1791-től postajárat működött Sümeg ésKeszthely között, amely Bazsit is bekapcsolta a napi vérkeringésbe. 1828-ban 604 lelket (105 háznép) számláltak, akik zömmel 3 nyomásos parasztgazdaságot tartottak fenn a hozzátartozó igavonó és más haszonállatokkal. Akkor meghatározó település volt a környéken, de azóta a szomszédos települések lélekszámban megelőzték. A szántóföldi növénytermesztés mellett jelentős volt a gyümölcs- és szőlőtermesztés is – ez utóbbira ma is 110 ha I. osztályúszőlőterület kataszterbe sorolt vulkanikus (bazalt) eredetű terület áll rendelkezésre – de a 20. század második felében az ültetvények zöme tönkrement.
A település szorgalmas, földművelésből és erdőgazdálkodásból élő népét 1959-ben termelőszövetkezetbe szervezték, s attól kezdve Bazsin is rohamosan hanyatlott, és a legutóbbi változások után sem éledt újra az ősi birtok és az ősi foglalkozás szeretete és megbecsülése.
A falu szülötteSimon István költő, akit halála után is tisztel szülőföldje – ennek jegyében minden évben gyermekversmondó versenyt rendeznek emlékére.
A sümegi út szélén egy emléktábla hívja fel a figyelmet arra, hogy a nagy költő,Berzsenyi Dániel e helyről tekintett vissza szülőföldjére, mikorNiklára költözött, s itt írta a Búcsúzás Kemenesaljától című költeményét.
A településről ma hiányzik az iskola, a pedagógus – s legfőképpen az összetartás, a régi értelemben vett faluközösség.
Az önkormányzat tagja a "Sümeg Térségi önkormányzatok Területfejlesztési Társulásnak".
A település jellegzetes növénye az őshonos szelíd (étkezési) gesztenye (Castanea sativa), amelynek kupacsos termése szimbólum lett. Bazsi jelképeinek megalkotásában – az elbizonytalanodott jelen átugrásával – címere a település szellemiségét és a gesztenyefa szívós megújuló képességét fejezi ki. A táj, az élővilág, a klíma és az épített örökség együttesen adja a falu pannon jellegét.
Bazsi aBalaton közelségénél, fekvésénél, erdősültségénél, jó levegőjénél és fajgazdag régi jellegű gyümölcstermesztésénél fogva predesztinált lehetne az ökotermesztésre és ökoturizmusra. Talán ez lehetne a jövője.
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 388 | 396 | 398 | 406 | 419 | 413 | 412 | 410 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 99,2%-a magyarnak, 2,7% németnek mondta magát (0,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 85,8%, református 2,2%, felekezeten kívüli 4,7% (6,6% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 80,9%-a vallotta magát magyarnak, 2,1% cigánynak, 1,2% németnek, 0,5% örménynek, 0,2% bolgárnak, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (18,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 47% volt római katolikus, 0,7% református, 0,2% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 1% egyéb keresztény, 2,1% egyéb katolikus, 5,7% felekezeten kívüli (42% nem válaszolt).[12]
