Abazilika (ógörög βασιλική,basziliké, vagyis csarnok,latin:basilica) eredetileg római kereskedő- és bíráskodási csarnok, később három- vagy többhajós,bazilikális elrendezésűtemplom. A háromhajós (ritkábban egy- vagy öthajós) térben afőhajó magasabb a mellékhajóknál, s agádorfalon, azaz a főhajónak az oldalhajók tetőzete fölé emelkedő oldalfalán sorakozó ablakokon jut be a fény. A név az ógörög βασίλειος στοά(baszileioszsztoa), vagy βασιλική στοά(basziliké sztoa) kifejezés rövidítése és magyarosított változata. Jelentése: a „király csarnoka”, illetve „királyi csarnok”.
Abazilika lehet egy templom egyházi rangja is. Eszerint megkülönböztetünk kisbazilikákat(basilica minor) és nagybazilikákat(basilica maior).
Napjainkban alaprajzi megoldásától függetlenül abazilika elnevezést alkalmazzák kiemelt jelentőségű katolikus templomokra is.
A köznyelvben a bazilika gyakran aszékesegyház(katedrális,dóm) szinonimája. Ez a rokonítás azonban téves, lévén a székesegyház apüspök széktemploma. Egy templom tehát akkor is lehet székesegyház, ha nem bazilika – és fordítva.
Az ógörögöknél és rómaiaknál így hívták a törvényhozás és az üzleti forgalom számára emelt épületeket. Ez az antik bazilika téglalap alaprajzú épület volt, amelynek belsejét oszlopcsarnokokközép- ésmellékhajókra osztották; utóbbiak fölött gyakran galériával. A két mellékhajóban raktárakat és kisebb üzleteket helyeztek el, a tágas főhajóban kereskedtek.
Bejárata akár hosszú, akár a keskeny oldalon lehetett, és a kijárattal szemben sokszor félkörű fülkét (exedra,apszis) alakítottak ki. Mennyezete lapos volt. A nagy, nyilvános bazilikák rendszerint a városokfórumán vagy akörül épültek. AForum Romanum első bazilikáját, aBasilica Portiát Cato censorinus építtettei. e. 185-ben a Curia mellett. A római fórumot körítő számos bazilika közül különösen azMarcus Aemilius Lepidus által emeltBasilica Aemilia és aCaius Iulius Caesar által megkezdett, de csakAugustus uralkodása alatt befejezettBasilica Iulia tűnt ki. Apompeii fórum egyik keskeny oldalán három kisebb bazilika áll egymás mellett. A nyilvános bazilikának ez az egyszerű alakja később megváltozott, így aBasilica Ulpia mindkét keskeny oldalán van egy-egy fülke;Maxentius bazilikája pedig már egészen boltozott, és két fülkéje közül az egyik a keskeny, a másik a hosszú oldalon van.
Az előkelőbb római lakóházaknak is voltak bazilikára emlékeztető nagyobb csarnokaik, amelyek általában később is megtartották a Basilica Portia alaprajzának elrendezését. A közélet nagyjainak szükségük volt ezekre a privát bazilikákra, hogy kellőképp elhelyezhessék tisztviselőiket és pártembereiket, amikor összegyűltek náluk. ABiblia bizonyítja, hogy az első keresztények istentiszteletüket eleinte magánházakban, méghozzá főleg azok bazilikáiban tartották, és csak az üldözések elől menekültek akatakombákba.
Miután a keresztény vallás üldözése megszűnt, az istentiszteletek számára emelt nyilvános épületeik olyannyira a bazilikák formáit és elrendezését vették föl, hogy még elnevezésüket is megtartották. A4. századtól, ahogy a római gazdaság és vele a birodalom hanyatlásnak indult, az üzleti célú bazilikák funkciójukat vesztették, így az elnevezést csaknem kizárólag a keresztény templomokra kezdték használni.[1] A keresztény bazilikák hamarosan — részben a katakomba-templomok elrendezését átemelve — szakítottak a pogány épületektől örökölt elrendezéssel, és önálló koncepciókat alakítottak ki.
Az ókeresztény bazilika nagyjában megtartotta a római bazilikák falakkal zárt terét és téglalap alaprajzát. Főhelye a bejárattal szemben kialakított félkörű fülke (apszis) lett. Ebben állt az oltár, és a szertartásokon akörül foglaltak helyet a papok. Az épület belsejét oszlopsorok egy szélesebb közép- és egy-egy (vagy két-két) keskenyebb oldalhajóra osztották, előudvarként hozzácsatolva a római lakóházakátriumát. Fontos újításként megjelent akereszthajó, méghozzá úgy, hogy az alaprajzlatin keresztet formázott.
A kiemelt jelentőségű katolikus templomok – építészeti elrendezésüktől függetlenül – a „bazilika”, ezen belül a „nagy bazilika” (latin: basilica maior) vagy „kis bazilika” (latin: basilica minor) rangot viselik.[2][3] A címet és a bazilikák előjogaitpápai enciklika szabályozza.
A „nagy bazilika” (basilica maior) címet négy római templom kapta meg:
A „kis bazilika” (basilica minor) kitüntető cím adományozása a 18. századtól terjedt el. Építészeti stílushoz nem kötődik. Világszerte több mint 1400-at tartanak számon. Kiváltságai közé tartozik:
a pápai címerben található kulcsok ábrázolása saját fölszerelési tárgyain
A négy római „nagy bazilika” és Szent Lőrinc „kis bazilikája”(San Lorenzo fuori le Mura) voltak eredetileg a „pátriárkai bazilikák”, az ötpátriárka római székhelyei.[4]XVI. Benedek pápa azonban a „pátriárkai bazilika” címet 2006-ban megszüntette (hiszen az öt ősi pátriárkátus már több mint ezer éve nem áll fenn az eredeti formában), és ehelyett az öt római főtemplomot „pápai bazilikává” nyilvánította, e címet kétassisi templomra, aSzent-Ferenc-bazilikára és az Angyalos Szűz Mária-bazilikára (Santa Maria degli Angeli) is kiterjesztve.[5]
Aradi N. (főszerk.) (é. n.): A művészet története Magyarországon, Gondolat Kiadó, Budapest
Fülep L. (főszerk.) (é. n.): A magyarországi művészet története. Budapest *Marosi Endre:A román kor művészete, Corvina Kiadó, Budapest, 1972,ISBN 963-13-2000-6
Gerevich Tibor:Magyarország román kori emlékei, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1938
Gerő László (1984):Magyar műemléki ABC. Budapest
Henszlmann Imre:Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876
Pogány Frigyes (1965):Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki, Budapest
Pogány Frigyes (1971):Firenze. Corvina, Budapest
Pogány Frigyes (1967):Róma. Corvina, Budapest
Pogány Frigyes (1973, 1975):Itália építészete. I–II. Corvina, Budapest
.jpg)
.jpg)
