Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ebben a szócikkben az arab nevekmagyaros átírásban szerepelnek. |
Abaszrai iskola azarab nyelvvel kapcsolatosnyelvészeti ésfilológiai tudományos kutatások egyik fő irányzata volt a8-10. század között, amely nevétBaszra dél-iraki városáról kapta. A riváliskúfai iskolától leginkább szigorúan normatív megközelítésével tért el.
A636-ban táborvárosként újonnan alapított Baszra, Dél-Mezopotámia mezőgazdaságába ésPerzsa-öböl kereskedelmébe bekapcsolódva, az egész középkorban népes és pezsgő kultúrájú város és – különösen Bagdad762-es megalapítása előtt – a kibontakozó vallás-, jog- és nyelvtudományi kutatások, valamint a szépirodalom egyik legfőbb centruma volt. Az arab nyelvészet megalapítójának tartott7. századiAbu l-Aszvad ad-Duali munkássága is jórészt Baszra városához kötődött, de az iskola maga csak a8. század folyamán jött létre a legkiemelkedőbb nyelvészek és filológusok tevékenysége révén. A kúfai iskolához hasonlóan a10. században vesztette el jelentőségét: részbenBagdad, részint a függetlenedő részfejedelemségek tudósai vitték tovább a két irányzat munkáját, törekedve ellentéteik elsimítására és eredményeik szintetizálására. (Közülük abagdadi iskola tett szert nagyobb jelentőségre.)
A Baszrában folyó nyelvészeti kutatásokhoz és rendszerező munkához – ahogy Kúfában is – szorosan kapcsolódott apogány kori és kortárs beduinok költészetének gyűjtése, amit aKorán mellett az ékes és helyes arab nyelv forrásainak tekintettek. A nyelvtani szabályokat ugyanis a szent könyvből és akaszídákból merített bizonyító helyekkel(sáhid, tbsz.saváhid) megtámogatva igyekeztek megalkotni. Rendszerükbe (a kúfai iskolával ellentétben) csak több forrásból igazolható jelenségeket, szóalakokat vettek be, az egyéni eltéréseket a kivételek(sáddz tbsz.saváddz) körébe sorolták. A kutatások alexikográfia alapjait is megvetették: az összegyűjtött versanyagból leszűrt szókincsből különféle tematikus gyűjteményeket alkottak, pl. atevével, alóval, azesővel, az emberi természettel kapcsolatos szavakból, kifejezésekből. Előszeretettel gyűjtötték a ritka, furcsa kifejezéseket(garíb).
Az iskola első generációjához tartozottÍsza ibn Umar asz-Szakafi (†766/767), a ma már elsősorban irodalomelméleti munkásságáról ismertHalíl ibn Ahmad (†786) és a közel százéves korában elhunytJúnusz ibn Habíb (†800 k.). Az ő tanítványuk volt minden idők legnagyobbra tartott arab nyelvésze, a fiatalon elhunyt, perzsa származásúSzíbavajhi (†796 k.) A későbbi baszrai nyelvészek közülMuhammad ibn Jazíd al-Mubarrad (†898) ésMuhammad ibn Durajd (†933) emelkedett ki. A nomádok szájhagyományában élő versek gyűjtésében jeleskedő korai filológusok közülAbu Amr ibn al-Alá (†770), a későbbiekben pedig főlegAbd al-Malik ibn Kurajb al-Aszmai (†831) és az ő tanítványai – köztükAbu Hátim asz-Szidzsisztáni (†864 k.), Ibn Durajd mestere ésAbu Szaíd asz-Szukkari (†888) – kötődtek Baszrához és a baszrai iskolához.
A baszrai iskola híre olyan nagy volt, hogy több, a tevékenységét később szabadabb szellemben Kúfában folytató tudós baszrai mestereknél kezdte tanulmányait (a legfontosabb közülük a Halíl ibn Ahmad mellett tanulóAli ibn Hamza al-Kiszái, Szíbavajhi nagy riválisa volt).