A nyelv hangzása, egy férfi beszél nyelvéről és magáról, valamint elénekli aLoretxoa-t(wd)
Abaszk nyelv (saját néveneuskara, illetve a különböződialektusokbaneuskera,[2]eskuara,[2]üskara) aspanyol–francia határ nyugati végében – a nyugati Pireneusokban fekvő spanyolországi autonómBaszkföldön ésFranciaország délnyugati sarkában – beszélt, ismeretlen eredetűtoldalékoló nyelv. Az egybehangzó tárgyi kutatások túlnyomó része szerint egyetlen jelenleg élő nyelvvel sem áll rokonságban.[3][4][5] Így az egész kontinens egyedüliizolált nyelve, mígEurópa valamennyi más nyelve besorolható azindoeurópai, azuráli, azaltaji vagy azafroázsiai nyelvcsalád valamelyikébe.
A világon összesen körülbelül 800 000-en beszélnek baszkul.Baszkföldön(Euskal Herria), a spanyol-francia határvidékAtlanti-parti részén körülbelül 700 ezren,[6] ebből 500 ezrenSpanyolországban, a többiekFranciaországban.[7] A világon máshol – mindenekelőttEurópában ésAmerikában – is jelentős, megközelítőleg százezres kisebbség beszéli. A nép és a nyelv elnevezése[8] alatinVasco, Vascones >spanyolvasco[9] szóból származik, minden bizonnyal afranciabasque közvetítésével.[10] A népnév etimológiailag valószínűleg azeusk- szótővel áll összefüggésben. Abaszkok önelnevezéseeuskaldunak, azaz „baszkul beszélők”, amely a nyelv nevéből(euskara) származik.[7]
A baszk nyelvben az a különleges, hogyNyugat-Európa egyetlen nemindoeurópai nyelve, és az egész kontinens egyedüli izolált nyelve. APireneusok vidékén már évezredek óta helytáll és megtartja egyediségét különböző indoeurópai nyelvekkel, mint például akeltával, alatinnal és azújlatin nyelvekkel szemben.Bizonyára nem hiba azt feltételezni, hogy a baszk nyelv az utolsó képviselője egy óeurópai nyelvrétegnek, mely Európában nagyon elterjedt volt az indoeurópai nyelvek elterjedése előtt. Mindenesetre a modern baszk nyelv antik elődje, az óbaszk vagy vaszkón aligha tekinthető egy óeurópai közös nyelv – amely állítólag az indoeuropaizálás előtt az egész Dél-, Nyugat- és Közép-Európában elterjedt volt – egyik változatának, szemben egy manapság népszerű felfogással.[forrás?] Bizonyosan voltak ezen a hatalmas területen különböző előindoeurópai nyelvek, melyek részben rokonságban voltak a mai baszk nyelv előfutárával. Azonban már azibér ésdélluzitán nyelvek mutatják, hogy magán az Ibériai-félszigeten belül más előindoeurópai nyelvek is voltak, amik nyilvánvalóan semmilyen rokonságot nem mutatnak a baszkkal.
A nyelv egyik korai formájának azaquitániai számíthat, amely mindössze 500 személy- és istennéven keresztül maradt fenn, amiketlatinsírfeliratok és avató- vagy szentelő kövek (például adott istenségnek, szentnek ajánlott templom vagy építmény) feliratai örökítettek meg. Mind a nevek, mind a kevés azonosítható morfológiai alak rokonságot mutatnak a mai baszk nyelvvel (például az aquitániainesca „vízi nimfa”, a baszkneska „leány”; az aquitaniaicison „ember, férfi”, a baszkgizon „ember, férfi”; az -en(n) aquitániai és baszk szóvégződés a birtokos eset jelölésére).[2][8]
A baszknak ma körülbelül 700 ezer beszélője él, mindenekelőtt északkelet-Spanyolországban és délnyugat-Franciaországban. Baszkföldön kívülről nincsenek megbízható adatok, deEurópa többi területén ésAmerikában nagyjából 100 ezren vannak azok, akik vagy beszélik, de legalábbis értik a nyelvet. Így az összes beszélő (beleértve az emigrációban élőket) száma 700 ezer fő körül mozog[11] (azEncyclopædia Britannica 1998-as kiadásában nagyobb számokat közöl, azEthnologue1991-es számlálásokon alapuló statisztikája pedig 650 000 beszélőről számol be. Az1994-es népszámlálás körülbelül 618 ezer baszk anyanyelvűt említ. Az EUSTAT – azEurópai Unióstatisztikai évkönyve – az1999-es évben 690 000-re teszi a nyelv spanyol földön élő beszélőinek számát, ami a francia területeket illeti, az Instituto Cultural Vasco 56 ezer (15 év feletti) főt számlált össze1997-ben.)
Majdnem minden baszkul beszélő ember kétnyelvű, beszéli a mindenkori állam hivatalos nyelvét is. A spanyolBaszkföldön (Guipúzcoa,Bizkaia ésÁlava, valamintNavarra tartományokban) a baszk nyelv1978 óta hivatalos regionális nyelvnek számít. A francia nyelvpolitika nem ismeri el területén a kisebbségi nyelvek létét, s így aztán ezek a baszk,breton,katalán,okcitán,korzikai,elzászi nyelvek semmiféle hivatalos státusszal nem rendelkeznek,[11] ezért hivatalos statisztikai felmérések sem léteznek. Egyes baszk egyesületek szerint jóval többen – akár kétmillióan is – beszélik a nyelvet, de ezekben az esetekben nem tesznek különbséget az aktív és passzív felhasználók (olyan személyek, akik bár bizonyos mértékig megértik a baszkot, de nem beszélik megfelelő szinten) között. MaSpanyolországban körülbelül 4,5 millió ember visel baszk családnevet.
A nyelvterület ma egy ötven kilométer széles parti sávot foglal magába a spanyolországiBilbaótól a franciaországiBayonne-ig, mérete megközelítőleg 10 000 km².Spanyolország közigazgatási beosztása szerint ez a földrajzi egység País Vasco (baszkul:Euskal Autonomia Erkidegoa),Baszkföld autonóm közösség három tartománya,Vizcaya (baszkul:Bizkaia),Guipúzcoa (baszkul:Gipuzkoa) ésÁlava (baszkul:Araba), illetve az autonóm közösség (spanyolul: comunidad autónoma) és tartomány (spanyolul: provincia) közigazgatási szintet egyszerre jelentőFelső-Navarra (baszkul:Nafarroa Garaia) területére, valamintFranciaországbanPyrénées-Atlantiques megye (franciául:département) nyugati részén az egykori Labourd (baszkul:Lapurdi),Basse-Navarre (baszkul:Nafarroa Beherea) és Soule (baszkul:Zuberoa) tartományok területére esik. A baszkok a két ország területére eső hét tartományt nyelvi, történelmi és kulturális egységnek tekintik, és együttesenEuskalHerria („Baszk Haza, Baszkföld”) névvel illetik, megkülönböztetve az Euskadi elnevezéstől, amelyet a fent említett spanyolországi autonóm közösségre vonatkoztatnak. Baszkföldön kívül számottevő kisebbség beszéli a nyelvetMadridban,Európa egyéb területein, azAmerikai Egyesült Államokban,Latin-Amerika országaiban,Ausztráliában és aFülöp-szigeteken.
Ezeket a dialektusokat még legalább 25 aldialektusra lehet felosztani. A dialektusok földrajzilag a néhai provinciák szerint tagolódnak. A köztük lévő különbségek nem nagyok, a szomszédos változatok kölcsönösen megérthetőek. A dialektusok között, a Bizkaiában beszélt (nyugati) változat (főleg eltérő igealakjaival) különbözik leginkább a többitől.[12] A nyelvjárások három külön nyelvre (spanyolországi baszk, navarro-labourdin és souletin) való felosztása az utóbbi lényeges eltéréseinek dacára sem felel meg a tudományos irodalom által elfogadottnak.
A központi guipúzcoai nyelvjárás és a korábbi egységesítési kísérletek alapján hozta létre és szabályozza1968 óta a Baszk AkadémiaKoldo Mitxelena (Luis Michelena) vezetésével a baszksztenderd nyelvváltozatát, azeuskara batuát (egyesített baszk). Az autonóm területeken ma ezt oktatják kisgyermekkortól az egyetemig.[12]1980 óta az összes baszk publikációnak (körülbelül 5000 db) több mint 80%-a ebben a nyelvváltozatban jelent meg, az euskara batua lassan elkezdett beszélt irodalmi nyelvvé válni.
A baszk nyelvet időszámításunk kezdetekor bizonyítottan aPireneusoktól északra és délre, valamint Észak-Spanyolország nagy részén beszélték.[5] Arómai uralom után a nyelvterület tovább növekedett délnyugat felé, egészen aRioja Alta tartományig. A keleti baszk nyelvjárásokat a feltörekvőújlatin nyelvek korán kiszorították. Aközépkorban a vidéki, íratlan baszk nyelv csak nehezen tudott érvényesülni az újabb keletű újlatin írott és kultúrnyelvekkel (pl.aragóniai ésokcitán) szemben. A10. századtól kezdve a baszkot délen kiszorította a folyamatosan teret hódítóspanyol nyelv, ma azonban mégis nagyjából ugyanazzal a földrajzi elterjedéssel bír, mint a16. században, jóllehet az utóbbi két évszázadban az ipari területek magvában és a baszkföld peremén is keményen kellett küzdenie a továbbéléséért, amit a szociolingvisztikai felmérések jól mutatnak.[12]
Sokáig a legrégibb baszk nyelvemléknek azokat a10. századból származó mondattöredékeket tartották, amelyek aGlosas Emilianensesként ismert szövegben fordulnak elő.[12]2006 júniusában, azIruña-Veleia régészeti lelőhely vezető régésze, Eliseo Gil azt állította, hogy egy 270 vésett sort tartalmazó,3. századból valóepigráf készletet találtak baszk írással.[13] Néhány szó és szószerkezet figyelemre méltó módon igen egyszerű volt a modern baszk nyelvhez viszonyítva, és így a leleteket a baszk nyelv legkorábbi írásos bizonyítékaként ünnepelték. Miután egy független vizsgálóbizottság2008-ban megállapította, hogy az állítólagos bizonyíték hamis, valamennyi lelet valódiságát erősen megkérdőjelezték. Széles körben felmerült arégészeti csalás gyanúja.[14][15][16] Gil azonban ragaszkodott állításaihoz, de közvetlenül nem utasította el a független vizsgálók következtetéseit sem.[17] 2009-ben bíróság elé állították emiatt. Az egyik legkirívóbb hiba a bizonyítandó csalásban, hogy ellentmond aKrisztus feltámadásáról vallottkeresztény tanoknak, mert egy leleten, mely Krisztus megfeszítését ábrázolja a kereszten, a R.I.P. véset szerepel („Requiescat in pace” rövidítése = Nyugodjék békében).[13]
Latin vésett írások, többnyire a mai dél-francia területeken, megőriztek néhány egyértelműen baszk személy- vagy istennevet(leherenno deo, 'az első isten').1000-től kezdve baszk tulajdonnevek, de ugyanígy kifejezési formák és rövid mondatok is megmaradtak. Az első baszk nyelvű könyvet 1545-ben nyomtatták(Linguae Vasconum Primitiae)[18] Ezt Jean (d’)Etxepare (Echepare)alsó-navarrai plébános írta, és egy sor népies költeményt tartalmaz. Ez a könyv a kezdete egy folyamatos, de különösen gazdagnak nem mondható irodalmi emlékanyagnak, melyben főként vallásos témák szerepelnek. A „baszk újraébredés” vagy „reneszánsz mozgalom”(Euskal pizkundea,1887–1936) vállalkozott az első konkrét lépésekre az egységes írott nyelv irányában, a központi guipúzcoai nyelvjárásra alapozva.
A baszk az1935–1936-osspanyol polgárháború alatt rövid ideig regionálisanhivatalos nyelvként funkcionált Baszkföld spanyol területein. A nem sokkal később kezdődőFranco-korszakban (1939–1975) a baszk használatát az összes nyilvános területen betiltották, ami azokban az években a beszélők számának jelentős csökkenéséhez vezetett. A megszorításokon először1965-ben lazítottak, ezáltal létrejöhettek baszk oktatási nyelvűiskolák(ikastolak), és felnőtteknek is szervezhettek nyelvkurzusokat. Ezen intézetek hamarosan a teljes Baszkföldön elterjedtek, ezzel is sürgetve egy egységes, írott baszk nyelv megteremtését. Ez vezetett végül oda, hogy ma már a spanyol autonóm területeken az óvodától az egyetemig minden szinten oktatják.[12]
Azeuskara batua meghonosítását döntően elősegítette, hogy Koldo Mitxelena (másként Luis Michelena)1968-ban elkezdte ahelyesírás alapjainak lefektetését, ám a folyamat máig sem záródott le teljesen. Spanyolország1975 óta tartódemokratizálása és különösen az ennek keretében megalkotott1978-asalkotmány – mely a baszknak Bizkaia, Guipúzcoa, Álava provinciákban valamint Navarra provincia egyes részein aspanyol mellett hivatalos státuszt biztosít – a helyi tévé, rádió és a sajtó is használja,[11] ami kedvező feltételeket teremt a nyelv stabilizálásának és további spanyolországi fejlődésének. A baszkok erős etnikai és nyelvi tudata, tudatos nyelvpolitikai lépéseik[12] biztosan lényegesen hozzá fognak járulni rendkívüli nyelvüknek hosszú távú fennmaradásához, bár kevesebb mint egymillióan beszélik.
A baszk rokonságának bizonyítása más nyelvekkel már csak a következő okokból is nehéz:
Jelentősebb írott dokumentumok csak a15., illetve16. századtól állnak rendelkezésre,[18] így a nyelv régebbi változatai csak nehezen rekonstruálhatók. Mindenesetre itt segítségre lehet a régi baszk helynévtan (toponímia).
Más óibér nyelvek csak hézagosan ismertek. Emiatt nem lehet eldönteni, hogy a csekély számú baszk–óibér szóegyezés talán a szókölcsönzés, vagy a szoros nyelvi kapcsolat eredménye-e.
Komoly kutatók között a legelterjedtebb hipotézis, hogy a baszk nyelvnek nincsenek nyelvi rokonai, azaz elszigetelt nyelv. Ennek ellenére volt és van számos kísérlet arra, hogy a baszk nyelvet más nyelvekkel hozzák rokoni kapcsolatba. Nyilvánvalóan igen érdekes kérdés az, miképp lehetséges egy izolált nyelvi sziget az indoeurópai nyelvek közé beékelődve. R. P. G. Rijk (1992) lapidáris egyszerűséggel írja le az eddigi eredményeket:„A sok-sok tinta ellenére, melyet a genetikai rokonság bizonygatására használtak fel az elmúlt évszázadban, a kérdés még mindig tisztázatlan.”[19]
MárWilhelm von Humboldt és későbbHugo Schuchardt is felállították a19. században a baszk és az ibér nyelvek rokonságának hipotézisét.[19] Azibér (nem tévesztendő össze akeltibérrel, amely egykelta, s így indoeurópai nyelv) egy nem indoeurópai nyelv az elő- és korai római kori Spanyolországban (i. e. 6.–1. század), amely előbb szórványosangörög, később nagy terjedelemben egy saját –föníciai ésgörög befolyást mutató – ibér írásban maradt ránk számos feliraton és pénzérmén Spanyolországban, aBaleár-szigeteken és Dél-Franciaországban.[19] Jóllehet, M. G. Morenonak1922–24 között sikerült az ibér szótagírást megfejtenie, de az ibér szövegek alig voltak érthetőek.[19] Ezek megértésében a baszk nyelv mindeddig semmilyen módon nem volt segítségre – az eredeti elvárásokkal szemben –, ami már magában is valószínűtlenné teszi a közelebbi rokonságot e két nyelv között.[19] Ennek ellenére néhány kutató továbbra is a baszk-ibér hipotézist képviseli, míg a többség ezt elutasítja.[19] Néhány ibér-baszk szóegyezés (pl. a baszkbizkar, „sziklafal”,argi, „világos”,ilun, „sötét”,iri, „város” szavaknál) megmagyarázható az óbaszk és az ibér nyelvek szoros kapcsolatával is.[19]
Az előző hipotézist hamar kiszorította a baszk-kaukázusi hipotézis, amely a baszkot akaukázusi nyelvekkel vagy azok egy csoportjával hozta kapcsolatba.[8][20] Kaukázusi nyelvek alatt olyan ősi nyelveket értünk, melyek sem az indoeurópai, sem a török, sem asémi nyelvek közé nem sorolhatóak.Georgij Andrejevics Klimov, a kaukázusi nyelvek kutatója, a kaukázusi hipotézisek különféle szerzőivel szemben kritikával élt, és végül a teljes elutasításig jutott el (Klimov1994).[21]
Klimov a baszk és a kaukázusi nyelvek rokonságát illető elutasításának fő érvei:[21]
Nem vették figyelembe a kaukázusi nyelvek (amelyek legalább három nyelvcsaládra tagolhatók) különböző genetikai egységeit.
A baszkot szükség szerint a kereken 40 modern kaukázusi nyelv valamelyikével hasonlítják össze rekonstruált kaukázusi előnyelvek helyett.
Hangmegfelelések a baszk nyelv és a kaukázusi nyelvek között ritkán jönnek létre a kaukázusi hipotézisen belül.
Az érvelést erősen átitatja anyelvtipológia, így nincsnyelvészeti értelemben genetikai bizonyító ereje.
Szemantikusanakronizmusokat vonnak be a bizonyításba (pl. felhasználják az összehasonlításban a vas feldolgozásának szavait, jóllehet legalább 5000 év választja el a baszk és a kaukázusi nyelveket egymástól, és akkoriban még nem volt vasfeldolgozás).
Klimov végkövetkeztetése:„Kizárólag azok a nyelvkutatók vagy újságírók tartják fenn a baszk-kaukázusi tézist, akik a baszk és a kaukázusi nyelvek tényeivel nem ismerkedtek meg.” (Klimov, 1994).[21]
A dene-kaukázusi hipotézis
A legújabb kísérletek arra irányulnak, hogy a baszk nyelvet besorolják egy feltételezett európai–ázsiai–észak-amerikai makronyelvcsaládba, az ún.Dené-kaukázusi nyelvcsaládba.[21] Ez a feltevés lényegébenSzergej Anatoljevics Sztarosztyintól (1984) származik.[21] A baszk besorolása többek közt V. Csirikba (1985) javaslata volt.[21] Az ő tézisük szerint a baszk az észak-kaukázusi, asino-tibeti és az észak-amerikaina-dené-nyelvek rokonok. A dene-kaukázusi hipotézist ma még csak kevés kutató támogatja, így a baszk nyelv ide sorolása eddig teljesen homályban maradt.[21]
Vaszkón hipotézis
Egy új és nagyon vitatott hipotézis szerint a vaszkón nyelv előfutára volt a baszknak (Hamel–Vennemann2002).[22] Azonomasztika (főnévkutatás) és ahidronímia (vízrajzi nevek kutatása) szerint ez a nyelv nagy területeken terjedt el Nyugat- és Észak-Európában, és benne még ma is sok előindoeurópai helynév és folyónév fordul elő. E tézis így szól: sok folyó és helynév szótöve megegyezik a baszk „víz”, „folyó”, „vízfolyás”, „völgy” és más jelentésű szavakkal.[23] Csaknem valamennyi, a területet ismerő kutató elutasította ezt az alig igazolható kezdeményezést.
Eredmény: a baszk elszigetelt nyelv.
Le kell szögezni, hogy a mai napig nem sikerült bebizonyítani a baszk nyelv rokonságát egyetlen ma ismert nyelvvel vagy nyelvcsaláddal sem. A tudomány jelenlegi állása szerint a baszk tehátizolált nyelv.[8]
Két szomszédos újlatin nyelv, a spanyol és még inkább azokcitán nyelv gascogne-i dialektusa (gascon) a latin szókezdőf-et h-ra redukálja, s ez a mai spanyol irodalmi nyelvben néma. Ezt a jelenséget hagyományosan a baszk nyelv befolyására vezetik vissza, azonban ez a kérdés meglehetősen vitatott.[24] Összehasonlításképpen a spanyolFuenterrabía helynév baszk megfelelőjeHondarribia.
További feltételezett hatás a kétfajta pergőhang megléte a baszk és a spanyol nyelvekben (ami szintén vitatott: a szakemberek egy része szerint ez már az Ibériai-félszigetre hozott latinban így volt, valószínűleg dél-itáliai hatásra[25]), valamint az ún. protetikus magánhangzó az eredetilegr-rel kezdődő szó előtt:[26] latinrota, spanyolrueda, baszkerrota, gasconarroda, franciaroue („kerék”).
Az egészGascogne egykori baszk nyelvterületnek számít, és korábban állítólag Spanyolországban is nagyobb volt a baszk nyelv területe a mainál, ami helynevekben mutatkozik meg: pl.Val d’Aran (Aran-völgy, a baszkaran, „völgy” szóból).
A baszk nemcsak amorfológiájában, hanem szókincsében is szembetűnő önállóságot őrzött meg a legkevesebb 2500 éve tartó, a környezőindoeurópai nyelvek felől érkező nyomás ellenére. Mégis számos jövevényszava van alatinból és mindenekelőtt azújlatin nyelvekből. Néhány példa:
Bár a baszk nyelvben számos lehetőség van származtatással[27] új szavak képzésére, a modern technológiák szavainak bősége jövevényszóként került be a baszkba azangolból és azújlatin nyelvekből. Ezzel ellentétben csak igen kevés baszk szó lett jövevényszava a környező újlatin nyelveknek, mindenesetre a baszk család- és helynevek Spanyolországban ésLatin-Amerikában egyaránt elterjedtek (pl.Bolívar, Echeverría ésGuevara).
Noha a szomszédújlatin nyelvek befolyása a baszk nyelvre (különösen a szókészletre,[27] de bizonyos fokig a fonológiára és a nyelvtanra is) sokkal erősebben érvényesült, a baszk is visszahatott ezekre a nyelvekre. Ez különösen agasconra és azaragóniai nyelvre igaz, de valamivel kisebb mértékben aspanyol nyelvre is. Az aragóniai és a gascon dialektusok esetében ez kölcsönösszubsztrátum útján majd az ezt követőnyelvcsere révén azaquitaniai nyelvből vagy a baszkból a latin nyelvek irányában, a nyelv valamennyi rétegét érintve (beleértve aPireneusok környéke helységneveit is) valósult meg.[28]
Noha számos, állítólag baszk eredetű szó kering a spanyol nyelvben (példáulanchoa, „szardella”,bizarro, „bizarr”,perro, „kutya” stb.), a legtöbbjük valójában újlatin átvétel vagyhangfestő szó, nem pedig baszk hatás.[8] Egy potenciálisjövevényszó jelölt azezker, amely régóta aziberoromán nyelvekben a „bal(oldal)”-t jelenti (spanyolizquierdo,portugálesquerdo,katalánesquerre stb.).[8][29] A szókezdő /r-/ hiánya a gasconban lehet a baszk befolyás következménye, de ez még nem bizonyított.[8]
Morfológiai típusára nézve a baszk – a szomszédos újlatin, illetve indoeurópai nyelvektől – eltérően toldalékoló (agglutináló) nyelv, akárcsak azuráli vagy atörök nyelvek; nincs bennenyelvtani nem, rendkívül formagazdag és komplikáltigerendszere van egytől négy személyig ragozott igealakra (több személyű ragozás). A főnévragozás a szócsoport (szintagma) végére kerülő ragokkal valósul meg, ahogy amagyarban.
Amagánhangzók rendszerében három nyíltsági fok lelhető fel, a hosszúság megkülönböztetése nem ismert. A batua magánhangzórendszere egyszerű: /a,e,i,o,u/.,[18]
A hangok aNemzetközi fonetikai ábécé (IPA) jelöléseivel vannak megadva, mellettük zárójelben a baszk helyesírási alak szerepel, ha az az IPA-jeltől eltér. A zárójelben lévő hangok ritkán használatosak, így /f/ csak jövevényszavakban,[30]/c, ɟ/ pedig csak különös kontextusokban fordul elő (pl. becenevek), a/ɟ/ majdnem mindig az /n/ hangkörnyezettől függő variánsaként írható le. Bár a /h/-t – az újlatin nyelvek hatására – sokan nem ejtik, elméletileg itt egy baszk hangról van szó.
A baszkot alatin ábécé betűivel írják, melyhez még hozzájön azñ és néha aç és azü betű. Nem használják aCc, Qq, Vv, Ww, Yy betűket, csak idegen szavakban; ennek ellenére, az alkalmazott baszk ábécé, amelyet a Baszk Akadémia(Euskaltzaindia) vezetett be, tartalmazza ezeket a betűket is.[31] Az így véglegesített baszk ábécé az alábbi:
Aa Bb Cc Dd Ee Ff Gg Hh Ii Jj Kk Ll Mm Nn Ññ Oo Pp Qq Rr Ss Tt Uu Vv Ww Xx Yy Zz.
A betűk többségét ugyanúgy ejtjük, mint a magyarban. A magyar olvasattól eltérő betűk és betűkapcsolatok megközelítő kiejtése az alábbi:
dd – magyar gy; csak hangutánzó, hangfestő szavakban, becenevekben fordul elő;
h – nyelvjárástól függően, magyar h, vagy néma;
j – nyelvjárástól függően lehet magyar j~gy, vagy ch (mint atechnika szóban), ahogyan a spanyolban;
ts, tx – magyar cs;
tt – magyar ty; csak hangutánzó, hangfestő szavakban, becenevekben fordul elő;
tz – magyar c;
x – magyar s (azs-sel jelölt hangnál kicsit hátrébb képzett);
z – magyar sz.
Egyesfonémákatdigráfok(dd, ll, rr, ts, tt, tx, tz) jelölnek. Minden betű és digráf egy-egy önálló fonémát képvisel. A fő kivételt képezi azl vagyn betűket megelőzői, mely a legtöbbdialektusbanpalatizálja a hangzásukat /ʎ/-re és /ɲ/-re változtatva, akkor is, ha ezek nem írottak. Így például azIkurriña írhatóIkurrinaként is (hangzása azonos marad), míg azAinhoa név megköveteli a némah-t, így jelezve azn palatizálásának elmaradását.
Ah azújlatin nyelvek hatására a legtöbb nyelvterületi egységben néma, de északkeleten sok helyen ejtik. Ez a fő oka a betű létének a baszk ábécében. Ennek elfogadása éles viták tárgya volt a nyelv egységesítésekor, mivel a legelterjedtebbdialektust beszélőknek meg kellett tanulniuk, hová kell kitenniük a néma h-kat.
Az ábécé betűi egy baszk típusú betűkészletben
Sabino Arana (1865–1903) helyesírási útmutatójában,ll ésrr helyett sorrendbenĺ ésŕ szerepel.
A tipikus baszk írásmód néha feliratokban jelenik meg. Ez a kő- és fametszők munkáiból származik, és a vastagserif jellemzi.
Ergativitása annyit jelent, hogy a tárgyas igék mellett fellép egy külön eset, azergativus, amely a cselekvés végrehajtójára, alanyára utal. (A mellette abszolút esetben álló főnév ilyenkor a mondat tárgya.)[32]
Ezzel szemben a tárgyatlan ige alanyának esete azabsolutivus. Az ergativust a baszk nyelvben az-(e)k rag jelöli. Az absolutivusnak nincs ragja, ez a főnevek alapformája. A magyarral és az ismertebb nyelvekkel ellentétben tehát a baszk nem alanyt és tárgyat különböztet meg a mondatban, hanem az „aktív”, illetve „passzív szereplőt”.
Jon dator, „János jön” (tárgyatlan,Jon absolutivusban áll itt);
A főnévnek alapformája egyszerreegyes számú éstöbbes számú, azaz nem tesz különbséget számban (transznumerális). Abszolutívuszban (lásd fenn) ezek a formák vannak:
Ez nem speciális határozatlan forma, hanem sokkal inkább egy, anyelvtani számtól elvonatkoztató forma. Így a „határozott” a nem transznumerális formák nem egészen pontos neve, annak ellenére, hogy nagyon elterjedt. Néhány nyelvtudós ezért inkább azindividualizált jelzőt használja. A mintamondat:Garfield katua da. 'Garfield egy macska.' világosan mutatja, hogy itt nem határozott alakról van szó.
A baszk az eseteket ragok segítségével fejezi ki, ugyanúgy mint a magyar. Ha főnévi szerkezetben egy dolgot, fogalmat több főnév és melléknév együttese fejezi ki, akkor a rag a baszkban is az utolsó főnévhez járul. Ugyanolyan gazdaságos nyelv tehát, mint a magyar.[34]
Tiszta formában a tulajdonneveknél és a transznumerális formáknál maradtak fenn a baszk ragok. Egyes számban a ragokat egy-a(-) jel köti a tőhöz, a többes számnál többnyire kiesik a ragot bevezető-r-. A baszk nyelv sem ismer nyelvtani nemet.[34] A következő táblázat áttekintést ad a nem rendhagyófőnévragozásról. Becslés szerint egy főnév (melynek két szintű nyelvirekurziója van) 458 683 esettel rendelkezhet.[35]
A mássalhangzóra végződő főneveknél a ragozás csak kevéssé különböző: a ragot bevezető-r kiesik a transznumerális formáknál, néhány ragot az-e- kötőhang köti a főnévhez. A separativus ragja -l-re, ill. -n-re végződő szavakban -go:Irungo udaletxea, „az iruni városháza” (Irunból való torony);Babelgo dorre, „Bábel tornya” (hasonlóan). Itt az eset melléknév képzését szolgálja.[39]
A ragot többtagú jelzős szerkezetnél csak az utolsó szó kapja, ahogy a magyarban. Az ezt megelőzők változatlanul maradnak. A határozók és jelzők (a magyarral ellentétben) a főnevet követik.[41] Abat („egy”) egyszerre számnév és határozatlan névelő, s a jelzős szerkezet végén áll.
A baszk nyelv húszas számrendszert alkalmaz: pl. 40 = 2×20, 60 = 3×20, 80 = 4×20, 90 = 4×20+10. A húsz többszöröseit követő maradékok hasonlóak a francia és a bretoni nyelvekben.[42]
Míg a sok eset ellenére a főnevek ragozása áttekinthető, addig az igéké egyenesen hírhedt a rendkívül gazdag és komplikált formák miatt. Koldo Michelena így jellemzi a baszk igék ragozását: „egyesek szerint a kollektív szellem tökéletes műve, amely csupán azért nem került be a világ hét csodája közé, mert nem anyagszerű; mások szerint viszont éppen bonyolultsága miatt nehézkes és használhatatlan eszköz”.[43] A18. század nyelvészei nem kevesebb mint 30 952 alakját számlálták meg egy és ugyanazon igének. Ennek okai a következők: a baszk ragozott formák nemcsak a cselekvő személyét jelölik, hanem ezt kiegészítőleg az ige tárgyához, a részeshatározójához, sőt sokszor a megszólított személyhez is igazodnak. Morvay Károly, a baszk nyelv magyar kutatóinak egyike arra utal e kérdésben, hogy az igealakok főleg a személyes névmásokból építkeznek, s ez némileg megkönnyíti a nyelvtanulók dolgát.[43]
Álljon itt azukan birtoklást jelölő ige jelen idejének néhány alakja:
Baszk
Fordítása
Alany
Tárgy
Részeshatározó
du
az övé
E/3
E/3
–
gaitu
az övé vagyunk
E/3
T/1
–
zaitugu
Ön a miénk
T/1
E/2
–
diot
enyém az ő számára
E/1
E/3
E/3
dizut
enyém az Ön számára
E/1
E/3
E/2
dizkizut
enyémek az Ön számára
E/1
T/3
E/2
dizkigute
az övék a mi számunkra
E/3
T/3
T/1
Azonnal látható, hogy mekkora formagazdagságra vezet az igeragozás hármas jelzőrendszere. Egy valóban áttekinthető ábrának háromdimenziósnak kellene lennie.[44]
A baszk nyelvtan megkülönböztet egy ún.egyszerű (vagyszintetikus) igeragozást, melynél a formákat az igetőből közvetlenül képezi (mint a magyar „szereti”) és egyösszetett (vagyanalitikus) igeragozást segédigékkel (mint valaha a magyar régmúlt „szeretett vala”).
Az ún. egyszerű igeragozást csak a leggyakoribb igék kis csoportjában találjuk meg.[45] Ilyenek azizan, „lenni”;ukan,[46] a birtoklás igéje;egon, „lenni”;etorri, „jönni”;joan, (adott cél felé) „menni”;ibili, „megkerülni”;eduki, „birtokolni, tartani”;jakin, „tudni” ésesan, „mondani”. Az irodalmi baszk nyelvben még további igék kapnak egyszerű ragozást, például azekarri, „hozni”,erabili, „használni”,eraman, „hordani”,etzan, „feküdni”,iraun, „tartani” (időben). A korábbi nyelvi fázisokban az egyszerűen ragozott igék nagyobb számban voltak jelen. A16. századi írásos emlékekben mintegy ötven ilyen ige van. Ma ezek az emelt stílusú közlés eszközei.[44] Minden más igének összetett a ragozása. Az egyszerű igeragozásnak ma már csak két ideje van, a jelen idő és a múlt idő. Van benne felszólító mód is.
Például azekarri, „hozni ”ige alannyal, tárggyal, illetve részeshatározóval történő ragozását szemlélteti az alábbi táblázat:[47]
Baszk
Fordítása
Alany
Tárgy
Részeshatározó
dakart
hozom azt
E/1
E/3
–
dakark
hozod azt
E/2
E/3
–
dakar
hozza azt
E/3
E/3
–
dakarte
hozzák azt
T/3
E/3
–
dakartza
hozza azokat
T/3
T/3
–
nakar
hoz engem
E/3
E/1
–
hakar
hoz téged
E/3
E/2
–
dakarkiote
hozzák azt neki
T/3
E/3
E/3
dakarzkiote
hozzák azokat neki
T/3
T/3
E/3
A gyakran használt segédige, azukan (ugyanaz a szerepe, mint azangolban ahave, anémetben ahaben, a spanyolban azhaber segédigéknek) az „azt” tárggyal (E/3) és változó részeshatározóval áll a következő táblázatban:[47]
Alany
Részeshatározó
nincs
E/1
E/2 (te)
E/3
T/1
E/2 (Ön)
T/2
T/3
E/1
dut
–
diat / dinat
diot
–
dizut
dizuet
diet
E/2 (te)
duk/n
didak/n
–
diok/n
diguk/n
–
–
diek/n
E/3
du
dit
dik/n
dio
digu
dizu
dizue
die
T/1
dugu
–
diagu /dinagu
diogu
–
dizugu
dizuegu
diegu
E/2 (Ön)
duzu
didazu
–
diozu
diguzu
–
–
diezu
T/2
duzue
didazue
–
diozue
diguzue
–
–
diezue
T/3
dute
didate
diate / dinate
diote
digute
dizute
dizuete
diete
Példaként adiguzue jelentése: „nektek van a mi számunkra”. A megfelelő tárgy a többes szám 3. személyben azoknál az alakoknál, melyek a „kinek?” kérdésre adnak választ, a-zki- közvetlenül az első szótag után(di-) történő betoldásával jön létre; példáuldizkiot, „nekem vannak azok az ő számára”, de:diot, „nekem van az az ő számára”. Mint látjuk, ebben a sémában nincsenek visszaható alakok. A baszk nyelvben a visszaható ragozást körülírással képzik.[47]
Az összetett igeragozás[48][49] képzésekor az ige egyik alapformáját veszik valamely segédige(izan, ukan, edin vagyezan) valamely szintetikus alakjával. Alapformán magát az igetövet, a befejezett melléknévi igenevet(participium perfectum),,a jövő idejű melléknévi igenevet(participium futurum) és ahatározói igenevet értjük. Tárgyas igéknél azukan ésezan, míg tárgyatlanoknálizan ésedin a segédigék. (Az összetett igeragozás részletes tárgyalását lásd a felsorolt irodalomjegyzékben.)
Az első jelentős baszk nyelvtantManuel Larramendi írta spanyol nyelven:El imposible vencido (A legyőzött lehetetlen) címmel 1729-ben, továbbáLouis-Lucien Bonaparte kutatási eredményei franciául jelentek meg 1877-ben.[18]
1866-ban jelent megRibáry Ferenc munkája aNyelvtudományi Közleményekben,Budapesten, ő az első ismert magyar kutatója a nyelvnek. Majd 1877-ben jelent meg aBaszk nyelvtanaPárizsban, francia fordításban, ezt követően 140 évvel később jelent megMorvay Károly baszk nyelvtana, amelyre ez a szócikk többször hivatkozik.[18]
(baszkul)Iberiar Penintsulan bizirik dirauen erromatarren aurreko hizkuntza bakarra da euskara. Gutxitze prozesu gogorra jasan du, etenik gabe lurraldeak eta hiztunak galduz. Nafarroa Garaian bereziki, prozesu hori nabarmena da. XIX. mendearen bukaeran eta XX. mendearen hasieran, hainbat intelektual eta politikariren eraginez (Arturo Kanpion, Sabino Arana…) nolabait biziberritu zen, abertzaletasunari estuki loturik. Frankismoan (1936-1977) jazarpen latza pairatu ondoren, XX. mendearen erdialdetik aurrera hasi da indartzen, idatzizko estandarizazioari dagokionean, batez ere.
(spanyolul)«El euskera es la única lengua prerromana que pervive en la península ibérica. Ha sufrido un duro retroceso y una pérdida constante en cuanto al territorio y número de hablantes. Dicho proceso es especialmente palpable en laAlta Navarra. A finales del siglo XIX y principios del XX, y gracias al impulso de varios intelectuales y políticos (Arturo Kanpion, Sabino Arana), experimentó cierto florecimiento, estrechamente relacionado con el nacionalismo vasco. Tras sufrir una gran persecución y acoso durante el Franquismo (1936-1977), ha comenzado a fortalecerse durante la segunda mitad del siglo XX, sobre todo en lo que a la estandarización escrita se refiere».
(magyarul) „Az Ibériai-félsziget egyetlen máig fennmaradt preromán nyelve a baszk. Mára erősen visszaszorult, területe és a beszélők száma tekintetében folyamatosan veszteséget szenvedett. Az említett folyamat különösképpenFelső-Navarra területén a legkézzelfoghatóbb. A 19. század végén és a 20. század elején, köszönhetően számos értelmiségi és politikus (Arturo Kanpion, Sabino Arana stb.) ösztönzésének, egyfajta fellendülést élt, szoros összefüggésben a baszk nacionalizmussal. A Franco-korszak alatt (1936–1977) szenvedett nagy üldözését követően kezdett el megerősödni a 20. század második felében, mindenekelőtt ami az írott nyelv sztenderdizációját illeti.”
Hivatalosandecember 3. a baszk nyelv nemzetközi napja(Euskaraen Nazioarteko Eguna) melynek célja, hogy a nyelv fennmaradhasson, és minél többen beszélhessék ezt az ősi nyelvet. Ilyenkor a baszk közösségek különböző rendezvényekkel hívják fel a nemzetközi közvélemény figyelmét a nyelvükre és kultúrájukra.[50][51][52]
↑Arejita, Adolfo, Ander Manterola, Segundo Oar- Arteta.Euskararen geografia historikoa. Euskara Mintzagai (baszk nyelven). Instituto Labayru, Vitoria-Gasteiz (2007).ISBN 978-84-457-2646-4
↑abBasque language (angol nyelven). The English Pen. The English Centre of International PEN. [2012. február 7-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 8.)
↑abElkin, Mike (2009. szeptember/október). „The Veleia Affair” (angol nyelven).Archaeology62 (5), Kiadó: Archaeological Institute of America. (Hozzáférés: 2011. április 8.)
↑Bengston, John D (1996). „A Final (?) Response to the Basque Debate in Mother Tongue 1” (angol nyelven).MOTHER TONGUE Newsletter of the Association for the Study of Language In Prehistory (26), Kiadó: Association for the Study of Language In Prehistory. (Hozzáférés: 2011. április 8.)
↑Hamel, Elisabeth, Theo Venneman (2002. május 2.). „Vaskonisch war die Ursprache des Kontinents” (német nyelven) (pdf).Spektrum der Wissenschaft2002, 32. o, Kiadó: Spektrum der Wissenschaft Verlagsgesellschaft mbH. [2012. február 13-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 9.)
↑Rohlfs, Gerhard.Le gascon. Études de philologie pyrénéenne (francia nyelven). Tübingen: Max Niemeyer, 51-52. o. (1977).ISBN 3-484-52025-6
↑Corominas, Joan, José A. Pascual. izquierdo,Diccionario crítico etimológico castellano e hispánico, III (spanyol nyelven). Madrid: Gredos (1989. január).ISBN 84-249-1365-5
↑Aspecto tiempo y modo,HIRU- ENCICLOPEDIA temática (spanyol nyelven). Iniciativa del Departamento de Educación, Universidades e Investigación del Gobierno Vasco. Hozzáférés ideje: 2011. április 9.
Ez a szócikk részben vagy egészben aBaskische Sprache című német Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Elena Martinez Rubio: Wörterbuch Deutsch-Baskisch/Baskisch-Deutsch. Elkar. Donostia. 2006. Von Buske Verlag in Deutschland vertrieben.ISBN 84-9783-317-1.
Manuel Agud, A. Tovar:Diccionario etimológico vasco. Gipuzkaoko Foru Aldundia, Donostia-San Sebastián 1989, 1990, 1991. (befejezetlen)
Helmut Kühnel:Wörterbuch des Baskischen. Reichert, Wiesbaden 1999.ISBN 3-89500-121-X (baszk–német és német–baszk szótár táblázatokkal, a szóképző utótagokkal és az igealakok tanával.)
Martin Löpelmann:Etymologisches Wörterbuch der baskischen Sprache. Dialekte von Labourd, Nieder-Navarra und La Soule. 2 Bde. de Gruyter, Berlin 1968.
Luis Michelena (Koldo Mitxelena):Diccionario General Vasco/ Orotariko Euskal Hiztegia. 16 Bde. Real academia de la lengua vasca, Bilbao 1987ff.ISBN 84-271-1493-1
Joxe Azurmendi: "Die Bedeutung der Sprache in Renaissance und Reformation und die Entstehung der baskischen Literatur im religiösen und politischen Konfliktgebiet zwischen Spanien und Frankreich" In: Wolfgang W. Moelleken (Herausgeber), Peter J. Weber (Herausgeber):Neue Forschungsarbeiten zur Kontaktlinguistik, Bonn: Dümmler, 1997.ISBN 978-3537864192
Michel Morvan:Les origines linguistiques du basque. Bordeaux 1996.ISBN 2-86781-182-1
J. B. Orpustan:La langue basque au Moyen-Age. Baïgorri 1999.ISBN 2-909262-22-7
Robert Lawrence Trask:The History of Basque. Routledge, London – New York 1997.ISBN 0-415-13116-2
Eguzki Urteaga:La langue basque dans tous ses états – sociolinguistique du Pays Basque. Harmattan, Párizs, 2006.ISBN 2-296-00478-4
Elisabeth Hamel, Theo Vennemann:Vaskonisch war die Ursprache des Kontinents. in:Spektrum der Wissenschaft. Deutsche Ausgabe desScientific American. Spektrumverlag, Heidelberg 2002,5, S.32.ISSN0170-2971
J. D. Bengtson:The Comparison of Basque and North Caucasian. in:Mother Tongue. Journal of the Association for the Study of Language in Prehistory. Gloucester MA 1999.ISSN1087-0326
Georgij A. Klimov:Einführung in die kaukasische Sprachwissenschaft. Buske, Hamburg 1994.ISBN 3-87548-060-0
Michel Morvan:Les origines linguistiques du basque. Presses universitaires, Bordeaux 1996.ISBN 2-86781-182-1
R. W. Thornton:Basque Parallels to Greenberg’s Eurasiatic. in:Mother Tongue. Journal of the Association for the Study of Language in Prehistory. Gloucester MA 2002.ISSN1087-0326
R. L. Trask:Basque and Dene-Caucasian. in:Mother Tongue. Journal of the Association for the Study of Language in Prehistory. Gloucester MA 1995.ISSN1087-0326
Michel Aurnague:Les structures de l’espace linguistique – regards croisés sur quelques constructions spatiales du basque et du français. Peeters, Louvain u. a. 2004.ISBN 2-87723-802-4.
Jean-Baptiste Coyos:Politique linguistique – langue basque. Elkar, Baiona u. a. 2004.ISBN 2-913156-65-7.
Txomin Peillen:Les emprunts de la langue basque à l’occitan de Gascogne – étude du dialecte souletin de l’euskara. Univ. Nacional de Educación a Distancia, Madrid 1998.ISBN 84-362-3678-5
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
