Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Bash | |
 | |
 | |
| Bash és Bourne-shell (sh) | |
| Fejlesztő | Chet Ramey |
| Első kiadás | 1989. június 7. |
| Legfrissebb stabil kiadás | 5.3(stabil verzió, 2025. július 3.)[1] |
| Programozási nyelv | C |
| Operációs rendszer | multi-platform |
| Platform | GNU |
| Kategória | Unix shell |
| Licenc | GNU General Public License |
| A Bash weboldala | |
Abashunix rendszerhéj, amely aGNU Projekt részeként készült. A futtatható fájl nevebash egy játékosmozaikszó, mely aBourne again illetve aborn again kifejezéseket rövidíti. Ez a koraiBourne shell-re utal, melyet még1978-ban adtak ki aUnix 7 Verzió részeként. A bash-t 9 évvel ezt követően1987-ben készítette elBrian Fox, majd1990-benChet Ramey vette át a szoftver gondozását.
A legtöbbLinux rendszeren, valamint azOS X rendszereken a bash az alapértelmezettshell. AMicrosoft Windows platformra is átírták a Subsystem for UNIX-based Applications (SUA) használatával, vagyPOSIXemuláció biztosításával aCygwinnel, MSYS-szal.
A bash-t aGNU GPL licenc alatt publikálták, tehátszabad szoftver.
A bash inicializálása attól függ, hogy milyen módban indítják.
Ebben az esetben a/etc/profile script kerül először végrehajtásra, ha az létezik. Ezt követően a bash megvizsgálja a~/.bash_profile,~/.bash_login és a~/.profile fájlokat ebben a sorrendben, s lefuttatja közülük az első olyat, amely létezik és olvasható.
Ha a bash interaktív nem login shellként indul, akkor a felhasználó home könyvtárában lévő.bashrc fájlt futtatja, ha az létezik.
Ha a bash-t nem interaktívan futtatják, példáulshell script-ek végrehajtásához, akkor aBASH_ENV környezeti változóban megadott inicializáló script fog lefutni induláskor.
Ha a bash -t az rbash binárissal, vagy a --restricted kapcsolóval indítják, ezen mód kerül érvényre. A következő funkciók letiltásra vagy korlátozott használatra állnak be:
A szigorú módot sok felhasználót kiszolgáló, biztonságosra tervezett rendszerek esetén alkalmazzák.
Aparancssorba írt információk egy része az utasítást végrehajtó programnak szól, más részük a programot indítóbash-nek. Az utóbbiakatspeciális karakterekkel jelezzük.
A legegyszerűbb speciális karakter a parancssort lezáró újsor (soremelés, LF). Hatására abash
A harmadik lépés elhagyható egy másik speciális karakterrel. A parancs után írt& arra utasítja abash-t, hogy ne várja meg a parancs lefutását (háttérben indított program; lásd mégjob control). Miután az indított program örökli a szülő nyitott fájljait, és abash is tovább fut, a két program kimenete összekeveredik (hacsak a gyerekprogram nem módosítja a kapott nyitott fájlokat).
Tipikusan egy sorban egy parancs van, de lehetfolytatósort írni (egy parancs több sorban), és többféle módon lehettöbb parancs egy sorban.
Az utasítás elemzésének egyik legutolsó lépése a szavakra bontás.[2] Az utasítás első szava a végrehajtandó parancs/program neve, a többi szót a program paraméterként kapja meg.
A szóhatárt az IFS nevűkörnyezeti változó tartalmazza, értéke alaphelyzetben helyköz, tabulátor, új sor (LF).[3] Több egymás utáni szóhatár-karakter egy szóhatárnak számít. (Üres szót pl."" alakban lehet írni, lásdspeciális karakter elrejtése.)
Sokszor van rá szükség, hogy a speciális karaktert a végrehajtandó parancs kapja meg, más szóval: abash ne kezelje azt speciálisan. Ennek három módja van:
\ az őt követő egyetlen karaktert nem tekinti speciálisnak. A \-jel\\ alakban írható.' (aposztróf): az összes speciális karaktert elrejti (kivéve a lezáró újabb '-ot)": az összes speciális karaktert elrejti, kivéve\ (lásdfeljebb)$ (hivatkozáskörnyezeti változó vagyaritmetikai kifejezés értékére)` (parancson belüli parancs végrehajtása; lásdbacktick parancs)Az elrejtő karakterek felváltva is használhatók. Pl. a"' szöveg abash számára írható'"'"'",\"\',"\"'" és számos más alakban.
Speciális eset a sor végi\újsor, mely afolytatósor jele: abash eltávolítja a parancssorból, és a következő „fizikai” sorral folytatja a parancs belolvasását.
Awildcard olyan karakter, mely lehetővé teszi fájlnévminta megadását:
*: nulla vagy több karakter a fájlnévben?: egyetlen karakter a fájlnévben[karakterek]: a szögletes zárójelben felsorolt karakterek valamelyike. A karakterek helyénintervallum is megadható. Pl.[a-z0-9-] a kisbetűket, számjegyeket és a kötőjelet jelenti.[^karakterek] vagy[!karakterek]]: egyetlen, a szögletes zárójelben felsoroltaktól különböző karakter.Abash megkeresi a wildcard-ot tartalmazó szóra illeszkedő nem rejtett fájlokat, és ezek listáját helyközzel elválasztva a parancssorba illeszti a wildcard-os szó helyére.[4] Ha nincs ilyen fájl, nem módosít a parancssoron.
Abash számára speciális (nem wildcard) karakter a szó (fájlnév) elején álló tilde (~), melyet abash a felhasználó saját (HOME) könyvtárára helyettesít.
Abash számára a ponttal kezdődő nevű fájlokrejtettek: a wildcard kiterjesztésekor nem kerülnek a listába, kivéve, ha a wildcard-os fájlnév ponttal kezdődik. Minden könyvtárban van két rejtett fájl: a. az aktuális, a.. a felette levő könyvtár neve. Ezek szükségesek a könyvtárszerkezetbeli navigáláshoz.
A fentiekből következik, hogy a Unix-programoknak nem kell felkészülniük a wildcard kezelésére, hiszen ezeket a shell – e szócikkben abash – elvégzi, ráadásul egységes módon.[5] Ehelyett tetszőleges számú fájlt kell tudniuk feldolgozni. A hívott program nem is tudja, hogy a fájl-paramétereit wildcard-dal vagy a fájlok felsorolásával kapta-e.
Példák wildcard-ra:
*: a könyvtár összes nem rejtett fájlja*.*: legalább egy pontot tartalmazó fájlnév*\ *: legalább egy helyközt tartalmazó fájlnév (a\ jelentését lásdfeljebb)[A-Z]*: nagybetűvel kezdődő fájlnév*.c:.c kiterjesztésű fájlnév[6]Akernel a processz (program) adatai között nyilvántart egy memóriaterületet, melybennév=érték típusú adatok vannak. Amikor egy program elindít egy másik programot,[7] az indított (gyerek)program örökli a szülő éppen aktuális környezeti változóit. A másik lehetőség, hogy a szülő állítja elő a gyerekprogram környezeti változóit, és egy memóriaterületen átadja a gyerekprocesszt indító rendszerhívásban.
Abash mindig az utóbbi módon indít programot. Ez lehetővé teszi, hogy egyes környezeti változói helyiek legyenek, mások az indított program környezetébeis bekerüljenek.
Abash indulásakor már vannak környezeti változói az őt indító programtól (pl. a bejelentkezési eljárásból), és abash többféle indító scriptje is létrehoz változókat. Abash lehetővé teszi a változók lekérdezését, módosítását, törlését, újak létrehozását.
Fontos tudni, hogy Unixban minden program – abash is – csak a saját környezeti változóit tudja megváltoztatni, a szülőjéét nem, ui. annak csak a másolatát kapja meg.
Abash környezeti változói azenv utasítással, az indított programoknak továbbadottak aset utasítással listázhatók ki. A két listában a nevek és értékek is szerepelnek.
Akörnyezeti változó értékét a$név vagy${név} kifejezés adja meg. A két alak egyenrangú; a másodikat akkor használjuk, ha a változót el akarjuk választani az őt követő betűtől vagy számtól (ami az első alakban összeolvadnanévvel). Az értékre hivatkozást általábanidézőjelbe teszünk, bár ez nem mindig szükséges. Az értéket aecho "$név" utasítás írja a képernyőre. Nem hiba értéket nem kapott változót használni; ennek értéke üres string.
Új helyi változót létrehozni, vagy a meglevőt módosítani anév=érték utasítással lehet. Az egyenlőségjel előtt és után nem lehet helyköz. Az értékben szerepelhet a változó régi értéke.
Ha azt szeretnénk, hogy a változót az indított programok is lássák, azexportnév utasítást használjuk. Anév után az érték is megadható.
Változó azunsetnév utasítással törölhető.
A PATH kibővítése a felhasználó könyvtáránakbin alkönyvtárával:
exportPATH=$PATH:$HOME/bin
Ugyanez leírható
exportPATH+=:$HOME/bin
alakban is.
Amikor Unixban egy program elindít egy másikat, a gyerekprogram – a környezeten kívül – a nyitott fájlokat is örökli. A felhasználó bejelentkezési procedúrája során több program is lefut, és ennek során létrejön három nyitott fájl azon az eszközön (terminálon, soros vonalon, stb.), ahonnan a felhasználó bejelentkezett, így a felhasználó login shellje ezeket már megnyitva kapja. A fájlok a megnyitás sorrendjében kapnak számot a kerneltől:
Az átirányítás célja a, hogy az indított program ne abash-től örökölje a fenti fájlokat, hanem a parancssorban megadott fájlokat kapja meg. A három fájl egymástól függetlenül irányítható át.
Az egyik mód az indított program standard inputjának megadása:
program <fájl
A másik módshell scriptben használatos: az indított program az indító scriptből vegye a standard inputot:
program <<szóprogram stdin-jének első soramásodik sor...szó
A „fájlt” lezáró szó a sor elején kell legyen. Ha a hívott program végigolvassa az standard inputját, a záró szó helyett fájl végét kap. Ha nem olvassa végig, a következő utasítás előtt abash átugorja a be nem olvasott részt.
A standard kimenet átirányítása:
program >fájlprogram >>fájl
Mindkét alak létrehozzafájl-t, ha az nem létezett a parancs kiadásakor. Az első a létező fájl tartalmát törli, de a jogait nem változtatja. A második a fájl vége után írjaprogram kimenetét.
Fontos tudni, hogy az átirányítás a program indításaelőtt történik (lásdalább). Az első alakbanfájl tartalma akkor is megsemmisül, ha a hívott program nem is létezik.
A standard hiba átirányítása teljesen hasonló:
program 2>fájlprogram 2>>fájl
Abash standard kimenetére&1, a hibakimenetre&2 alakban hivatkozhatunk.[9]
Egy program mindkét kimenete ugyanabba fájlba irányítható:
program >fájl 2>&1
Egy program indítása két lépésben történik. Első lépés afork, melynek során az indítóbash teljes memóriája és processztáblája megduplázódik, azaz a bash két külön környezetben (szülő és gyerek) fut tovább. A második lépés a program kódjának betöltése a gyerek-bash helyére, és az újonnan betöltött kód elindítása.
Az átirányítás afork fázisban történik, hogy abash eredeti környezete ne változzék.[10] A fenti példában a>fájl fájl újranyitás az 1-es számú fájlleírón, vagyis egy rendszerhívás, mely bezárja az eredeti fájlt, és a helyére megnyit egy másikat. A2>&1 az 1-es fájlleíró duplikálása a 2-es leíróba. Ez azt is jelenti, hogy a fenti sorrend nem felcserélhető. A2>&1 >fájl az eredeti fájlleírót duplikálja, így az újranyitás már nem hat a hibakimenetre.
A fenti kettős átirányítás egy utasítással is végrehajtható:
program &>fájl
Gyakran használatos a kimenet átirányítására a/dev/null speciális eszközfájl, mely „elnyeli” – eldobja – az oda küldött adatokat.
prog1 |prog2
hatásáraprog1 ésprog2 közöttnévtelen pipe jön létre.[11] A két program külön-külön processzként indul el úgy, hogyprog1 standard kimenete átirányítódikprog2 standard bemenetére. Abash megvárja mindkét program lefutását, ésprog2 visszatérési értékét teszi a$? változóba.Kettőnél több program is összeköthető pipe-pal.
Alakja:
parancs1 ... `parancs2...` ...parancs1 ... $(parancs2...) ...
Előszörparancs2 hajtódik végre, és a standard kimenete behelyettesítődikparancs1 parancssorába (a paraméterek közé). Az újsor[12] karakterek helyközre cserélődnek.
A fenti két alak annyiban különbözik egymástól, hogy a backtick-ek nem skatulyázhatók egymásba, a$(...)-k igen.
Példa:
file`whichls`
Awhich ls parancs végigkeresi a PATHkörnyezeti változót, és visszaadja azls parancs fájljának útvonalát. Afile parancs kiírja a parancs típusát:
$ file `which ls`/bin/ls: ELF 64-bit LSB executable, x86-64, version 1 (SYSV), ...
A pontosvesszővel elválasztott parancsok egymás után futnak le. Az utolsó parancs visszatérési értéke kerül a$? változóba.
Példa: fájlt másolunk egy másik ablakban, és közben figyeljük a diszk telítettségét:
whiletrue;dodf-hT;sleep30;done
A&& bal oldalán levő parancs lefutása után akkor hajtódik végre a jobb oldali, ha a bal sikeres volt (a visszatérési értéke 0).
Példa: amake paranccsal lefordítjuk aprog programot, és ha a fordítás sikerült, végrehajtjuk:
make&&./progA jobb oldali parancs akkor hajtódik végre, ha a bal oldali sikertelen volt (nem 0 a visszatérési értéke):
make||exit2
A kerek zárójelbe tett parancsok egy shellben futnak le. Ez pl. akkor lehet hasznos, ha egy fájlba akarjuk irányítani a kimenetüket, vagy egy processzben akarjuk őket futtatni háttérben. A zárójelet helyközzel kell elválasztani a parancs többi részétől.[13] A parancsok több sorba is írhatók.
Ascript (egyre gyakrabban írják magyarosanszkriptnek) Unixban olyan fájl, mely egyinterpretált programozási nyelv utasításait tartalmazza.Interpreterek a Unix shellek – köztük abash – is.
Abash a shell scriptet ugyanúgy indítja el, mint a bináris programokat. Ez azt jelenti, hogy a script másik shellben fog futni.[14] Ez általában kényelmes, viszont a hívott shell nem tudja megváltoztatni a hívó környezetét (így a környezeti változókat sem). Ennek megoldására szolgál apont parancs:
.shell-scriptsourceshell-script
A két alak egyenértékű, és a script neve után paraméterek is megadhatók. A parancs hatására abash nem indít külön programot, hanem ő maga hajtja végre a megadott shell scriptet.
A hívott script (vagy más program) visszatérési értéke a$? shell-változóba kerül. A hívott script azexit utasítás paraméterében állíthatja be a visszaadandó értéket.
A program indításakor akernel[7] „belenéz” az indítandó fájl elejébe, és ebből állapítja meg az indítás módját.[15] Script esetén a fájl a#!interpreter sorral kezdődik.[16] Az interpreter nevét az új sor (LF) karakter zárja le. (Ügyeljünk rá, hogy ne legyen előtte CR, mert az is a név része lenne.) A kernel az interpretert indítja el, első paraméterként átadja a scriptfájlt. Az interpreter a többi paraméterét a hívósorból kapja, hogy átadhassa a scriptnek.
Abash-script első sora Linuxban:[8]
#!/bin/bashA scripteket a/bin/sh sorral szokás kezdeni, ami a Bourne shellt hívja.[17] Abash a Bourne shell továbbfejlesztett változata; ha szükség van a többlet-utasításokra (pl. tömbökre), akkor az előbbi formát kell használni.
A script a saját fájlnevét (útvonallal együtt) a$0 változóban kapja, a többit a$1...$9 változóban. Tíznél több paraméter a beépítettshift utasítással vehető át. A kapott paraméterek számát a$# változó tartalmazza.
Bár a shell elsősorban külső programok hívására szolgál, sajátbeépített utasításai is vannak, melyek önállóprogramnyelvet alkotnak. A harmadik generációs programnyelvek[18] szokásos utasításaira példák:
Bash-függvény definiálása:
fuggveny(){...}Hívás:fuggvenypar1par2.... Függvényen belül a$1...$9 változó nem a shell script, hanem a függvény paraméterét jelenti. A függvény areturn kód utasítással adhat vissza számértéket.
Egész aritmetikai kifejezés$(( ... )) alakban írható. A műveletek azonosak aC nyelvbeliekkel. Az operandusokkörnyezeti változók is lehetnek.
Példa:
HAROM=$((1+2))
Program háttérben indításakor kiíródik a processz száma, melyet a script változóba tud tenni. A script awaitprocszám utasítással várhatja meg a program lefutását. A paraméter nélküliwait az összes háttérbeli programot megvárja.
 | Bővebben:wait (Unix) |
Ajobs utasítás kilistázza a shellből indított, még le nem futott programokat, akár eleve háttérben indítottuk őket, akár utólag, kézzel állítottuk meg és/vagy tettük háttérbe (lásd alább). A program akkor minősül „lefutott”-nak, ha befejeződött a végrehajtása, és ezután lekérdezték a státusát.[19] A lekérdezést elvégzi ajobs, de maga abash is, mielőtt kiírja a következő utasítás promptját.
Mialatt abash az indított program lefutására vár, aCtrl/Z megszakítja a várakozást (SIGTSTPszignál), megállítja az indított programot, és visszaadja a promptot. Abgszám háttérben, afgszám előtérben indítja tovább a programot, aholszám ajobs által kiírt job sorszám.
A Ctrl/C (SIGINTszignál) befejezi az előtérben futó programot. Ha abash fut, Ctrl/C-re eldobja az addig beolvasott sort, és új promptot ír ki.
Aszignál segítségével az egyik Unix processz értesítheti a másikat egy esemény bekövetkeztéről. 64-féle szignál van, melyek különböző eseményeket jelezhetnek. Ha a programot nem úgy írták meg, hogy képes legyen szignált fogadni, a szignáltól függő default akció történik a szignál címzettjével:
A SIGKILL (9-es) szignál nem jut el a címzetthez: a kernel kilövi a címzett processzt (feltéve, hogy a küldőnek erre volt joga). Ha egy program elszabadul, és már szignálokra sem reagál, ez az egyetlen módja a program leállításának. Hátránya, hogy a program nem tud rendet tenni a befejeződése előtt (pl. a puffereit kiüríteni).
bash-ban akill -l beépített parancs kilistázza a szignálok nevét és kódját.
Szignál küldése:
kill -számprocid...
aholszám a szignál száma vagy neve (ha elmarad, 2 = SIGTERM), melyet processzazonosítók helyközzel elválasztott listája követ. A név arra utal, hogy legtöbb esetben programok kilövésére használjuk a parancsot. A létező processzazonosítókat pl. aps éspgrep parancs írja ki.
Akillall éspkill parancs lehetővé teszi szignál küldését adott nevű és/vagy adott felhasználóhoz tartozó processzeknek.
Shell script atrap utasítással fogadhat szignálokat.
echo -n "$IFS" | hexdump -Cmkfifo paranccsal hozható létre.#-sel kezdődő sorokat – legalábbis az első sorét – kommentnek kell tekintsék.Főbb programozási nyelvek | |
|---|---|
Informatikai portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
