Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Bartha Albert | |
 | |
| Magyarország honvédelmi minisztere | |
| Hivatali idő 1918.november 9. – december 12. | |
| Előd | Linder Béla |
| Utód | Festetics Sándor |
| Magyarország honvédelmi minisztere | |
| Hivatali idő 1946.augusztus 21. – 1947.március 14. | |
| Előd | Nagy Ferenc |
| Utód | Dinnyés Lajos |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első világháború |
| Született | Kolozsvár[1] |
| Elhunyt |
New York[1] |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Párt | Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia(–1895)[1] |
 AWikimédia Commons tartalmazBartha Albert témájú médiaállományokat. | |
NagyborosnyóiBartha Albert (Kolozsvár,1877.augusztus 12. –New York,1960.december 2.) magyar katonatiszt, politikus, honvédelmi miniszter (előbb aBánságé, majd Magyarországé).
Akolozsvári Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet elvégzése utánBudapesten a Honvéd Ludovika Akadémiát is elvégezte. EzutánBécsben elvégezte a hadiiskolát is. A Bécsi Hadi Iskolában tanított 1906–1910 között.
1901-ben részt vett a dél-afrikai angol-búr háborúban. Azelső világháború alatt 1917-től a balkáni 11. hadsereg vezérkari főnöke, majd az erdélyi 2. hadsereg vezérkari főnöke volt. 1918-banTemesváron teljesített szolgálatot, s neki kellett aBánság ellen várhatóan bekövetkező szerb-francia támadást meggátolni, amiSzerbiának a térségre vonatkozó igényeit elégítette volna ki. Rövidesen a szerb egyesülést ellenző vezetők kikiáltották aBánáti Köztársaságot, amelynek fegyveres erejét továbbra is Bartha irányította, és a honvédelmi ügyek intézésévelRóth Ottó, a köztársaság elnöke őt bízta meg. A rövidesen bekövetkező szerb-francia együttes támadást Bartha kis létszámú és gyengén felszerelt csapatai nem tudták feltartóztatni, így az állam megsemmisült. Atrianoni békekötés után Bartha az újNemzeti Hadseregben tevékenykedett tovább.
1944-ben, aszovjet Vörös Hadsereg megérkeztekor már legyengült, beteg volt, az ostrom során egy bombarepesz megsértette bal szemét.1945.október 1-jénvezérezredesi rangot kapott.Tombor Jenő halála után,1946.augusztus 21-én honvédelmi miniszterré nevezik ki, mely tisztséget 7 hónapig,1947.március 14-éig viselte, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. 1949-benFarkas Mihály minisztersége alatt elvették rendfokozatát.
2005-ben aHonvédelmi Minisztérium rehabilitációs bizottsága a több évtizede Bécsben élőHaas György író és újságíró 2003-as kezdeményezésének eleget téve posztumusz visszaadta Bartha Albert vezérezredesi rendfokozatát.
Azőszirózsás forradalom után előbb aBánát kormánybiztosa volt, majd1918.november 9. ésdecember 12. között aKárolyi Mihály-kormány hadügyminisztere.
Gyökeresen szakított elődje pacifista politikájával, kiáltványt adott ki a adott ki a magyar határok védelméről, megkezdte az ország számára akkor engedélyezett létszámú hadsereg szervezését (november végére mintegy 30 ezer főt sikerült besoroznia), s megpróbálta fenntartani a bomlófélben lévő egységek fegyelmét. Szakály Sándor hadtörténész szerint „Legfőbb érdeme, hogy felismerte a katonai kiszolgáltatottságot, és kijelentette, hogy az országot minden támadás ellen meg kell védeni”. A Katonatanáccsal azonban szembekerült, és lemondani kényszerült. ATanácsköztársaság alatt bebörtönözték, majd ennek bukása után kizárták a hadseregből. AHorthy-korszak idején „minden vád alól” felmentették, és 1930-tól kezdve miniszteri nyugdíjat is kapott.
1922-ben alapító tagja volt aFüggetlenségi 48-as és Kossuth Pártnak, melynek 1925–1944 között vezetői közé tartozott. 1922–1925 közöttTörökországban teljesített katonai diplomáciai megbízatást. Fontosabb szerepet csak akkor játszott ismét, amikor amásodik világháború alatt bekapcsolódott a polgári ellenállási mozgalomba. 1943 nyarán a széthullóOrszágos Kossuth Párt folytatásaként megalapította aFüggetlen Magyar Polgári Pártot, melynek elnöke is lett, s1943.augusztus 5-én csatlakozott a kisgazda-szociáldemokrata koalícióhoz. 1945. február elején pedig pártját beolvasztotta aFüggetlen Kisgazdapártba, melynek színeiben 1945–1947 között nemzetgyűlési képviselő volt.
Egy ideig ő látta el a hadsereg igazoló eljárásaiban részt vevő, illetve aKisgazdapárt katonapolitikáját koordináló Véderő Bizottság elnöki tisztét.Tombor Jenő halála után,1946.augusztus 21-én honvédelmi miniszterré nevezték ki, mely tisztséget 7 hónapig,1947. március 14-éig viselte, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. Szakály Sándor hadtörténész szerint akkoriban „jóformán még egy főhadnagyot sem nevezhetett ki a honvédelmi miniszter a szovjetek vagy aKatonapolitikai Osztályt vezetőPálffy György beleegyezése nélkül”.
1947 márciusában a kommunisták egyre erősödő nyomására mondott le hivataláról, de csak a „fordulat éve”, 1948 végén emigrált. AMindszenty József hercegprímás letartóztatását követő napon – emlékiratai szerint úgy tudta, a főpappal közös perben szándékoznak vele is leszámolni – feleségévelSopron közelében átszökött avasfüggöny egy (erdőirtás miatt) szabadon hagyott résén.
1949–1956 között aMagyar Nemzeti Bizottmány tagja volt. Mivel kommunista szimpátiával vádolták, nem kapott azonnal menedékjogot az USA-ban, ezért előszörBelgiumban élt és utánaVenezuelában, de később megadták neki a bevándorlási engedélyt, és haláláig azAmerikai Egyesült Államokban lakott. Családja és leszármazottai a dél-amerikai országban élnek mai napig.
| Elődje: Linder Béla | Utódja: Festetics Sándor |
| Elődje: Nagy Ferenc | Utódja: Dinnyés Lajos |
.svg)