A barlangi medve legtovább élt alfajának, azUrsus ingressusnak a rekonstrukciója aCeljei Regionális Múzeumban
Abarlangi medve(Ursus spelaeus) amedvefélék családjának egy kihalt faja, amely kb. 250-300 000 éve jelent meg apleisztocén koriEurópában és a legutóbbi jégkorszak, aWürm-glaciális végével tűnt el, mintegy 24 000 éve.
A barlangi medvék több vonása különbözött a mai barna medvékétől:
mintegy harmadával voltak nagyobbak nála (kb. akkorák, mint a mai észak-amerikaikodiak-medvék), tömegük 225–700 kg között lehetett;
a testükhöz képest nagyobb fejük volt, domború homlokkal;
végtagjaik rövidebbek és vaskosabbak voltak.
A barna medvékhez hasonlóan mindenevők lehettek: vagyis főleg különféle növényekkel, bogyókkal táplálkozhattak, de ha szerét ejthették, akkor nem vetették meg a húst sem. Maximális életkoruk 20 év körül lehetett.
AzAlpok magasabb vidékein és anémetországiHarz hegységben helyileg kialakult, törpe változatainak csontmaradványait találták meg.
Kihalásuk okai vitatottak: egyrészt sok ép csontvázat találtak, ami arra utal, hogy többségük természetes halállal pusztult el; másrészt pedig valószínűsíthető, hogy az akkori emberek vadásztak rájuk. (Erről bővebben:pleisztocén megafauna.)
Némelyrégészeti leletekből az is kitűnik, hogy egyes jégkorszaki népcsoportoktotemállatukként tisztelték: vagyis kegyhelyeket állítottak fel számukra.
A barlangi medve és a modern barnamedve közös őse a mintegy 5,3 millió évvel ezelőttől 100.000 évvel ezelőttig az északi féltekén éltetruszk medve(Ursus etruscus) volt.[2][3][4] Az utolsó közös őseik 1,2 – 1,4 millió évvel ezelőttig élhettek.[5] A barlangi medve közvetlen őse valószínűleg az európai pleisztocén koriUrsus deningeri volt.[6][7]
Európában három alfaja alakult ki, azUrsus ladinicus és azUrsus eremus Közép-Európában és azUrsus s. spelaeus Nyugat-Európában. Egy negyedik, lényegesen nagyobb méretű alfaj, azUrsus ingressus Ázsiában alakult ki és onnan terjeszkedett el Európában is. Az Ursus ladinicus élt valószínűleg a legmagasabban, 1200 – 2800 méter magasan az Alpokban, a legnagyobb testű állat, az Ursus ingressus csak 1700 méter alatt élt meg. Valószínűleg ez az alfaj pusztult ki utoljára, mintegy 30 000 évvel ezelőtt.[8] Számos példányának csontvázát találták meg aszlovéniaiPotočka-barlangban.
Magyarországon az érdiFundoklia-völgyben az őskori vadászat eredménye 95%-ban barlangi medve volt,[9] de számos más hazai lelőhelyről előkerültek a maradványai.
↑Kurtén, B..The Cave Bear Story: Life and death of a vanished animal. New York, NY: Columbia University Press (1976)
↑ (2000) „Der Höhlenbär. Species 4”, Stuttgart, DE, Kiadó: Thorbecke Verlag.
↑Les grands mammiferes Plio-Pleistocenes d'Europe. Paris, FR: Masson, 167–177. o. (1996)
↑Loreille, O. (2001). „Ancient DNA analysis reveals divergence of the cave bear,Ursus spelaeus, and brown bear,Ursus arctos, lineages”.Current Biology11 (3), 200–203. o.DOI:10.1016/S0960-9822(01)00046-X.PMID11231157.
↑Stuart, A. J..szerk.: Turner, C.:The Early Middle Pleistocene in Europe. Rotterdam: A. A. Balkema, 9–24. o. (1996)
↑ (1999) „Mittelpleistozäne Säugetierfaunen aus Mitteleuropa – der Versuch einer biostratigraphischen Zuordnung”.Kaupia9, 53–112. o.
