Acsibi-barlang,ArgentínaCseppkőbarlang, Oregon, Egyesült ÁllamokCseppkő medúzák, Oregon, Egyesült Államok
Abarlang a Föld szilárd kérgében, természetes úton létrejött, kétméternél hosszabb, ember által járható üreg. Tudománya aszpeleológia, más néven barlangtan. Feltárói, tanulmányozói, bejárói a barlangkutatók vagy barlangászok. A többnyire társadalmi munkában végzett tevékenységük abarlangkutatás vagy barlangászat.
Feltáró tevékenységre azért van szükség, mert a barlangok belsejéből például rengeteg földtörténeti, őslénytani, régészeti, vízügyi ismeret szerezhető meg, továbbá jelentős esztétikai értéket képviselnek, ugyanakkor az összes létező üreg elenyésző százaléka férhető hozzá közvetlenül a felszínről, teljes terjedelmében. Például az Aggteleki Nemzeti Park területén lévő, ma már közismert barlangok közül egyedül aBaradla egy viszonylag rövid szakasza volt "magától", ősidők óta ismert és bejárható. Az összes többi (a Baradla főága a Vaskaputól Jósvafőig, a Styx-ág a Domica felé, az egyéb mellékágak, aBéke-barlang,Szabadság-barlang,Vass Imre-barlang,Kossuth-barlang,Meteor-barlang, azesztramosi barlangok stb.) a barlangkutatók áldozatos munkájának az eredménye. A még ismeretlen, nyitott bejáratok felfedezésére elsősorban terepbejárással nyílik lehetőség, míg a már ismert barlangok további szakaszainak feltárása többnyire a szűkületek kitágításával, az esetleg felhalmozódott kitöltő anyag (törmelék, agyag) áthelyezésével, kürtők kimászásával, szifonok átúszásával(barlangi búvárkodás) történik.
Magyarországon a természetvédelmi törvény erejénél fogva minden barlangex lege védetttermészeti érték (azaz az újonnan felfedezett barlangok is automatikusan védetté válnak). Ezért az új felfedezéseket haladéktalanul be kell jelenteni a természetvédelmi hatóságnak.
Egy barlang vizsgálata során a legelső kérdés általában az, hogyan keletkezett.Szpeleogenetikának azt a tudományágat nevezzük, amelyik az eltérő kőzetsajátosságokat és a rájuk ható természeti erők eredményeit a barlangképződés szempontjából vizsgálja.
A barlangokat alapvetően két csoportra oszthatjuk, ezek a szingenetikus, tehát a kőzet létrejöttekor kialakult barlangok, illetve a posztgenetikus (más néven epigenetikus), tehát az eredetileg tömör kőzetben utólag létrejött barlangok. Egy-egy barlang kialakulása általában nem tudható be csak egyetlen tényezőnek, hanem azok egymással összefüggésben alakítják ki, vagy formálják át őket (például egy tektonikus repedésekkel teli hegy belsejében nagyobb intenzitással indulhat be a karsztosodás, ám később egy újabb földrengés hatására egyes járatok beomolhatnak, viszont az újonnan keletkezett repedéseken keresztül feltörhet hévíz, ami viszont tovább segíti a már meglévő járatok oldódását).
A barlangok egyik fajtája a szingenetikus (amelynek a jelentése: együtt keletkezett) barlangok, melyek a befoglaló kőzet keletkezésével egy időben jöttek létre. A leggyakoribb szingenetikus barlangtípusok a következők:
Lávacsatorna
Egy vulkánkitörés után a lávafolyásoknak először a külső "burka" szilárdul meg, így ha újra megindul benne a láva, akár több km hosszú "cső" is kialakulhat.
Kristálykamra
A forró lávából kiváló gáz gyakran buborékot alkot, mely a kihűléssel rögzül. Ezeknek nincs természetes bejárata, bányászati tevékenység során találnak rájuk. Nagyon szép kristályok borítják belülről, innen kapta a nevét.
Mésztufabarlang
A mésszel telített vizű karsztpatakok vízeséseinek lábánál a lezuhanó és szétszóródó, porladó vízből, a víztükörtől bizonyos távolságra lassankéntmésztufa-dombok, -gátak épülnek, amelyek idővel a tulajdonképpeni vízfolyást és vízesést körülölelik, sőt később be is boltozhatják. Ehhez a folyamathoz hozzájárul a vízesések küszöbén fennakadó ágak, fűszálak, mohok lassan elmeszesedő, alálógó függönye is, amely újabb és újabb térrészecskéket zár el a napvilágtól. Az elsődleges mésztufabarlangok nem alkotnak kiterjedt, összefüggő nagyobb barlanghálózatot, hanem csak egymástól elszigetelt, kisebb természetes fülkék sorozatát, amelyeket mesterségesen vájt folyosók készítésével az ember fejleszthet egységes barlangrendszerré. Magyarországon több ilyen keletkezésű mésztufabarlang aPécsett találhatóTettyei-mésztufabarlang,lillafürediAnna-barlang,tataiFeszti-barlang, valamint a világ egyetlen olyan mésztufabarlangja, mely egy világváros történelmi központja alatt húzódik: aBudai Vár-barlang. Ez utóbbinak teljes hossza meghaladja a 4 km-t, több szintes rendszere az egész Várnegyedet behálózza.
Korallbarlangok
A tengerfenéken élő, mész-szirteket építő koralltelepek állatkái, ágas-bogas lakhelyeiket készítve, gyakran üregeket zárnak körül, s így formálják e kétségtelenül érdekes, de ritkán szárazra kerülő kisebb barlangüregeket.
Ezeket posztgenetikus vagy epigenetikus (amelyeknek a jelentése: később keletkezett) üregeknek nevezzük.A legfontosabb másodlagos barlangképző hatások, illetve folyamatok a következők:
a Föld kérgében végbemenő mechanikai feszültségkiegyenlítődések okozta, ún.tektonikus mozgások,
a víz oldó (korróziós) hatása (ezt a folyamatot nevezzük karsztosodásnak)
A leggyakoribb posztgenetikus barlangtípusok a következők:
Kőzethasadék-barlangok
Más névenszerkezeti barlangok: aFöld szilárd kérgét formáló, ún. hegyképző vagy tektonikus erők hozzák létre őket. E hasadékok néha több méter szélesek, több száz méter hosszúak és mélyek lehetnek, s egymást sokszor rácsos alaprajzú szövevényes keresztezésekkel harántolva át, igen bonyolult, labirintusszerű hasadékbarlang-rendszereket képezhetnek.
Korróziós barlangok
Ide soroljuk a hévizes barlangokat és azokat a karsztos barlangokat, amiket a víz oldó hatása alakított ki. Ilyen üregek általában a mészkőben alakulnak ki, de ritkán kifejlődhetnek más kőzetben is (példáuldolomitban). Kősóban és gipszben igen hosszú járatrendszerek alakulhatnak így ki.
Elsődlegesen karsztosodás útján alakultak ki Magyarországon a legnagyobb barlangok, egyben ezeknek a legváltozatosabb a formakincse (például különböző fajta cseppkövek). Három különleges barlangtípust is megfigyelhetünk, ezek a forrásbarlangok, az átmenő barlangok és a víznyelőbarlangok.
Forrásbarlangnak nevezünk egy barlangot, ha a forrás a barlangon belül tör felszínre, majd a(z egyik) bejáraton át folytatódik tovább a felszínen.
Az átmenő barlangok onnan kapták nevüket, hogy egyetlen patak folyik keresztül rajtuk - valamint egyetlen be- és kijáratuk van, amelyek között folyamatos a lejtés.
A víznyelőbarlangok általában függőleges kiterjedésű aknabarlangok, másik nevük azsombolyok. Ezeknek a bejárata általában egytöbörből nyílik.
A Föld mélyéről feltörő hévizek rendszerint igen sok oldott kémiai anyagot tartalmaznak, a bennük gyakoriszénsav, és a gyakran előfordulókénsav nagyon erőteljesen képes a hasadékokat üregekké tágítani.
Ha találkozik egymással a felülről befolyó karsztvíz és az alulról feltörő hévíz, az ún.keveredési korrózió segíti a barlang keletkezését.
Abráziós barlangok
Azabráziós barlangokat a tengervíz hullámmozgásának ereje és a hullámzó víz által mozgatott partszegélyi kőzettörmelék eróziós koptatómunkája hozta létre. Híres példájuk aMull szigetén kialakultFingal-barlang.[1]
Gleccserbarlangok
Agleccserek és a jéghegyek belsejében összegyűlő olvadékvizek gyakran szerteágazó és nagyméretű barlanghálózatokat képesek a jégtömbben kioldani. Ha a jégtömeg belsejében mozgó olvadékvizek elérik a jégtömb talpát, a jég alatti kőzet apró törmelékszemcséit is magukkal sodorhatják a vízfolyások. Az ilyen folyók mederágyukat ezután már csiszolómunkával bővítik tovább, így a barlangképződés üteme jelentősen felgyorsul, de most már az üreg formálásában a fő szerepet nem a korróziós oldás, hanem a víz hordalékmozgásának mechanikai koptatóhatása, az ún. erózió jelenti. (Sok kutató a jégben képződő üregeket nem tekinti barlangnak, mert ajég nem aFöld kőzetburkának a része.)
Deflációs barlangok
Ide soroljuk a szél által kifújt, általában sivatagokban, puhább kőzetekben keletkező üregeket.
A barlangokra jellemző a hőmérsékleti kiegyenlítettség, ez mindig az adott terület évi középhőmérsékletével megegyező értéket jelent (Magyarországon 10-13 °C). A levegő hőmérsékletetélen,nyáron és mindenévszakban legfeljebb csak 1-2 °C-kal változik, de leginkább csak a bejárati szakaszban.
Azősember egyrészt ahőmérséklet eme kiegyenlítettsége miatt választotta lakóhelyéül a barlangokat. Apleisztocén folyamán még a felmelegedések idején is hidegebb volt az éghajlat, mint ma, így érthető, ha atélen-nyáron egyforma, jól kibírható klímájú barlangokba költöztek.
Magas a barlangi levegő relatív páratartalma. A tipikus barlangi részek értékei 98-99% érték körül mozognak, a hőmérséklethez hasonlóan ez a tényező is egyforma mindenévszakban.
Egyes barlangokban, főleg a barlangrendszereknek számító nagyobbakban különböző irányú és jelentőségű légmozgást (huzatot) tapasztalhatunk. Általában légmozgásváltozással függ össze a jégbarlangok keletkezése.
Jégbarlangoknak azokat a barlangokat nevezzük, amelyeknek (vagy egyes szakaszaiknak) hőmérséklete nulla °C alatti, így a barlangban tartósan megmarad ajég. Ennek oka rendszerint az, hogy a bejárat körzetének évi középhőmérséklete fagypont alatti. Lehet ez egy magashegyi barlang (például azEisriesenwelt –Ausztria), vagy egy északra nyíló völgy zsákszerű meredek barlangbejárata, ahova télen a hideg levegő könnyen befolyik, és nyáronhuzat hiányában bentreked (példáulDobsinai-jégbarlang,Szilicei-jégbarlang –Szlovákia). ADobsinai-jégbarlang jó példája az érzékeny klimatológiai egyensúlynak:mikor a jégbarlangot összekötötték a Stratenai-barlangrendszer járataival, a megváltozott huzatviszonyok miatt a hosszú idő alatt felhalmozódott jégtömeg olvadni kezdett, s mikor az átjárót ajtóval lezárva megszüntették a huzatot, a jelenség megszűnt, visszaálltak a jól ismert régi viszonyok. Magyarországon két jegesbarlang van. Az egyik aZempléni-hegységben,Telkibányán találhatóTelkibányai-jegesbarlang, a másik aSzeles-barlang.
Magyarországon 2023 szeptemberében összesen 4173 barlangot tartottak számon a barlangnyilvántartásban. Ezeknek összhosszúsága meghaladta a 270 kilométert. A magyar barlangok közül 2620-nak a hossza még a 10 métert sem éri el. 229 barlang 100 méternél hosszabb, és csupán 35 olyan van, amelynek hosszúsága meghaladja az 1 kilométert.[2]
ABaradla-barlangban található Óriások terme, amely 120 méter hosszú, átlagosan 36–38 méter széles, a legszélesebb részén 56 méter széles és átlagosan 25 méter magas, a legmagasabb részén 31 méter magas. Az alapterülete körülbelül 4000 m², a térfogata körülbelül 50 000 m³.
Legnagyobb barlangi tó
ATapolcai-barlangrendszerben található egy 23–25 méter átmérőjű tó, amely körülbelül 150 m² felszínű és a vizének a hőmérséklete 21 °C.
ASzabó-pallagi-zsomboly Drúz-aknája a 102 méteres mélységével majdnem annak számít, nyolc méter mélységtől 110 méter mélységig tart, de a 45 méteren található, Erkély nevű, nagy párkány eléggé elkülöníti a felső és az alsó részét. A Drúz-akna kürtőnek is tekinthető, mert a hozzá vezető járatokból alulra és felülre is el lehet indulni a Drúz-aknában.
.jpg)
