Az ország nevét egyesek aportugál és aspanyol „szakállas férfi” kifejezésre vezetik vissza, mások az itt honosfügefákra. Nem világos, hogy a „szakállas” a szakállas fügefa (Ficus citrifolia) hosszú, lógó léggyökereire vonatkozik-e, amely a szigeten őshonos, vagy az állítólag szakállas karibokra, akik egykor a szigetet lakták.
AKis-Antillák szigete, északkeleti felén alacsony hegy- és dombvidék fekszik. Legmagasabb pontja, aMount Hillaby is csak 340 méter. Többi része sík vidék.
Barbados éghajlatatrópusi. Egész évben meleg van: 20-32 °C között mozog a hőmérséklet. Két évszak van: az esős és száraz évszak. Azesős évszak júniustól november végéig tart. Ilyenkor kicsit melegebb van és alevegő páratartalma magas.[7] Ez atrópusi viharok időszaka. Barbadost aránylag ritkán sújtják pusztítóhurrikánok.
Barbados több teknősfajnak ad otthont és aKarib-térség második legnagyobbcserepesteknős-populációjával rendelkezik.[8]
Több betelepített majmon kívül az ún. zöld (sabaeus) majom (Chlorocebus sabaeus) otthona, amelyNyugat-AfrikábanSzenegáltól aVolta folyóig él. A 17. század végén hozták be Nyugat-Afrikából a Karib-térségbe.
Az elsőőslakosokVenezuela felől érkeztek 350 körül. A második hullámbanaravakok jöttekDél-Amerikából, 800 körül. Aravak települések maradványait tárták fel a szigeten Stroud Point, Chandler Bay, Saint Luke's Gully és Mapp's Cave nevű helyeken. Az aravakok és egyéb helybeliek leszármazottai szerint a sziget eredeti neveIchirouganaim volt. A14. században a betelepülők harmadik hullámávalkaribok érkeztekDél-Amerika felől, kiszorították az aravakokat és aSaladoid-kultúra népeit. A következő néhány évszázadban a karibok – mint korábban az aravakok és a Saladoid-kultúra képviselői is – elszigetelve éltek a szigeten.
Barbados nevének eredete vitatott. A portugálok adták ezt a nevet a sziget felfedezésekor. A legkorábbi említésportugál hivatalos dokumentumon 1511-ből származik, és Ilha dos Barbados (szakállasok szigete) néven hivatkozik a szigetre. Vitatott, hogy mire vonatkozik a szakállas jelző. Vannak, akik szerint a szakállas fügefáról(Ficus citrifolia) van szó, amelyet az indiánok hoztak magukkal, amikor letelepedtek. Mások szerint a külső zátonyokon habzó víz emlékeztetett szakállra. Az 1519-ben megjelent,GenovábanVesconte de Maggiola által készített térkép Barbados helyét és nevét jól mutatjaTobagótól északra.
A portugál hódítók a legyőzött karibokat rabszolgamunkásként alkalmazták az ültetvényeken. Más őslakók elmenekültek a szigetről.
Amikor 1625-benbrit tengerészek partra szálltak a mai Holetown helyén a karibi parton, a szigetet lakatlannak találták. A brit telepesek 1627–28-as érkezése és a függetlenség 1966-os elnyerése között a sziget szakadatlanul brit uralom alatt állt. Nevezetes, hogy Barbados korán kapott jelentős helyi autonómiát. A képviselőház 1639 óta ülésezik. A kezdeti idők jelentős brit figurája SirWilliam Courten.
Az 1620-as évektől kezdve egyre több fekete rabszolgát hoztak a szigetre. Ötezer helybeli halt megsárgalázban 1647-ben. Az 1640-es években az angol polgárháború idején királypárti ültetvényesek több száz rabszolgát végeztek ki, mert féltek, hogy körükben elterjednek aleveller eszmék, ha a Parlament átveszi az ellenőrzést Barbados felett.
Nagyszámúkelta eredetű ember –írek ésskótok – érkezett Barbadosra szerződéses szolgaként. A következő évszázadokban a kelta lakosság volt az ütköző az angolszász telepesek és a nagy afrikai lakosság között. A kelták szolgáltak a gyarmati milíciában, de jelentős szerepük volt az afrikai rabszolgák lázadásaiban is. 1659-ben skótokat és íreket szállítottakrabszolgaként a szigetre,II. Jakab király és dinasztiája szintén küldött skótokat és angolokat ide: például aMonmouth-lázadás leverése után, 1685-ben. Ezeknek a fehér rabszolgáknak mai leszármazottait vöröslábúaknak (helyi megnevezéssel:ecky becky) hívják, és ma a modern Barbados legszegényebb lakói. Nagyarányú volt a házasodás a sziget afrikai és kelta lakossága között.
Ahogy szigorodtak arabszolgatartásra vonatkozó szabályok, a sziget egyre érdektelenebbé vált a szegény fehérek számára. Fekete- vagy rabszolgatörvények születtek 1661-ben, 1676-ban, 1682-ben, 1688-ban. A törvényekre válaszul számos rabszolgafelkelést robbantottak ki, vagy terveztek, de mind sikertelen maradt. Ezek a törvények kiszélesítették a szakadékot a rendes fehér szerződéses munkás és a rabszolga között. A rabszolgák importja gazdaságilag egyre jobban megérte a gazdag telepesek számára, akik domináltak a sziget gazdasági és politikai életében. Arra gondoltak, hogy mivel anégerek jobban bírják a trópusi betegségeket és az éghajlatot, mint a fehér rabszolgák, csökkenteni kell a fehér lakosság létszámát. Ennek ellentmondott, hogy sok szegény fehér, akik a szomszédos szigetekre vándoroltak be, bírta a trópusi éghajlatot. Mindezen folyamatok eredményeként Barbados lakossága, amely a17. században főleg kelta volt, a19. századra túlnyomó fekete többségűvé vált.
Mivel acukornádtermesztés volt a gazdaság fő ága, a kezdeti brit telepesek kisbirtokait nagy ültetvények váltották fel. A földjüket vesztett kisbirtokosok közül sokan az észak-amerikai brit gyarmatokra települtek át, különösenDél-Karolinába. Az ültetvényeken való munkáranyugat-afrikai néger rabszolgákat importáltak Barbadosra és a többi karibi szigetre. A britek 1807-ben tiltották be a rabszolga-kereskedelmet. 1816-ban tört ki a sziget történetének legnagyobb rabszolgalázadása. Ezer ember halt meg, 144 rabszolgát kivégeztek és 123-at besoroztak a királyi hadseregbe. 18 év múlva, 1834-ben tiltották be a rabszolgatartást aBrit Birodalomban. Barbadoson és a többi nyugat-indiai szigeten a teljes szabadságot négy évig tartó átmeneti időszak után kapták meg.
1884-ben a barbadosi Mezőgazdasági Társaság levelet küldöttSir Francis Hincks számára, amit a nyilvánossággal is megismertetett. Hincks akkoriban jelentős közéleti szerepet játszottKanada domíniumban. Ebben a levélben a Társaság felvetette annak lehetőségét, hogy Barbados csatlakozna Kanadához. Kanadában vita alakult ki a kérdésről. 1952-ben a Barbados Advocate című újság megkérdezett számos jelentős barbadosi személyiséget, politikusokat, jogászokat, üzletembereket, valamint Sir Thedore Bankert, a barbadosi képviselőház akkori elnökét, aki később a Szenátus első elnöke lett, és másokat. A körkérdés nyomán az újság úgy találta, hogy a megkérdezettek körében népszerű az a gondolat, hogy az éppen megalakítás alatt álló Brit Nyugat-Indiai Közösség kapjon teljes domíniumi státust és együtt öt éven belül csatlakozzanak Kanadához.
Barbados királyi zászlója (Royal Standard of Barbados) II. Erzsébet koronás uralkodói névjelével, amelyet a barbadosi monarchia 2021-es fennállásáig használtak
A brit eredetű ültetvényesek és kereskedők domináltak a helyi politikában, mert magas jövedelmi küszöbhöz kötötték a választójogot. A lakosság több mint 70%-a, meg a jogfosztott nők ki voltak zárva a demokratikus folyamatokból. Ez így volt az 1930-as évekig, amikor az egykori rabszolgák leszármazottai elkezdtek politikai jogokat követelni. Ennek a mozgalomnak egyik vezetője volt SirGrantley Adams, aki 1938-ban megalapította a Barbadosi Munkáspártot. Ennek mai neve Barbadosi Haladó Liga. A monarchia megbízható támaszaként Adams és pártja több jogot követelt a szegények számára. 1942-ben valamivel haladóbb kormányzat alakulhatott, mert a választójog jövedelmi határát leszállították és a nők is szavazati jogot kaptak. 1949-ben az ültetvényesek elvesztették ellenőrzésüket a kormány felett és 1958-ban Adams lett Barbados miniszterelnöke.
1958-tól 1962-ig Barbados tagja volt a Nyugat-Indiai Szövetségnek, amely szervezetet lerombolták tagjai érdekkülönbségei és széthúzó nemzeti öntudata. Ez a szövetség egyébként a térség brit gyarmatait tömörítette és korlátozott törvényhozó hatalommal rendelkezett. Adams volt ennek első és egyetlen miniszterelnöke, de törekvései sikertelenek maradtak a szövetség rendszere és amiatt, hogy a monarchia intézményének következetes védelmét politikai ellenfelei úgy értelmezték, hogy ki szeretné terjeszteni hatalmát az ő országukra. EkkorWalton Barrow, egy elszánt reformer lett a népi törekvések új szószólója. Barrow elhagyta a Munkáspártot és megalakította a Demokratikus Munkáspártot, Adams konzervatív kormányzatának liberális alternatívájaként. Barrow számos haladó szociális programot kezdeményezett, ilyen volt az ingyenes oktatás minden barbadosinak, meg az iskolai étkeztetés bevezetése. 1961-ben Barrow felváltotta Adamsot a miniszterelnöki székben és pártja lett a kormány fő ereje.
Amikor a Nyugat-Indiai Szövetség feloszlott, Barbados visszatért korábbi státusához, önkormányzó gyarmat lett. A sziget képviselői tárgyalásokat folytattak függetlenségükről az Egyesült Királysággal az 1966-os alkotmányozó konferencián. Éveken át tartó békés demokratikus átmenet után Barbados független állam lett a Nemzetközösségen belül 1966. november 30-án. Ekkor Barrow lett az első miniszterelnök. Az államforma alkotmányos monarchia volt, az uralkodó pedigII. Erzsébet mint Barbados királynője. 2021. november 30-án Barbados köztársasággá alakult, az új államforma bevezetéséről a parlament döntött, népszavazásra a korábbi tervekkel ellentétben nem került sor, mert a szinte egyöntetűen republikánus politikai elit attól tartott, hogy II. Erzsébet személyes népszerűsége miatt a többség a monarchia fennmaradását támogatná. Egy 2015-ös barbadosi közvélemény kutatás alapján a megkérdezettek 64%-a a monarchia fennmaradását, 24%-a pedig a köztársaság bevezetését támogatta.[9] A Barbados nemzeti hősének tekintett SirGarfield Sobers, akrikett egyik legkiemelkedőbb alakja kemény kritikával illette és sajnálatos eseménynek nevezte a köztársaság bevezetését.[10]
Az országban a hivatalos nyelv azangol, amely a közigazgatás, a közszolgáltatás nyelve. Az angol nyelv általában abrit angollal azonos, de nem teljesen azonos szókinccsel éskiejtéssel.
A legtöbb ember számára a mindennapi nyelv a badzsan, amely egy angol alapúkreol nyelv, afrikai és brit hatásokkal. Nincs szabványosított írott formája, de a lakosság több mint 90%-a használja.
A barbadosiak közel 90%-a afro-karibi, azaz fekete; köznapi nyelven badzsan(beɪdʒən) néven ismertek. A maradék többsége európai, kisebb része észak-amerikai eredetű, míg az ázsiaiak és azon belül túlnyomórészt kínai és indiai eredetűek a lakosság kevesebb mint 1%-át teszik ki.
A legtöbb afrikai és európai származású barbadosi keresztény (95%), a legnagyobb felekezet pedig azanglikán. További jelentős keresztény felekezetek: a pünkösdi-karizmatikus egyház, az adventisták, arómai katolikus egyház, aJehova Tanúi és a spirituális baptisták.[11]
Azt megelőzően az ország államformájaalkotmányos monarchia volt,perszonálunióban Nagy-Britanniával és a többi nemzetközösségi monarchiával. Az államfő ekkor II. Erzsébet volt mint Barbados királynője.
Barbados a Kelet-Karib-térség egyik legfejlettebb országa, és a régió egyik legmagasabb egy főre jutó jövedelmével rendelkezik. Történelmileg a barbadosi gazdaság acukornád-termesztéstől és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől függött. Az elmúlt évtizedekben azonban a gazdaság diverzifikálódott akönnyűiparra és aturizmusra.[13] A turizmus a 2010-es években a gazdaság közel felét teszi ki.
Azoffshore pénzügyek és információs szolgáltatások szintén fontosak.
A sziget repülőtere a Grantley Adams nemzetközi repülőtér. Napi járatokat fogad a világ számos pontjáról. A repülőtér a Kelet-Karib-térség egyik fő légi közlekedési csomópontja. A 21. század elején 100 millió dolláros korszerűsítésen és bővítésen esett át.
Barbados történetének legsikeresebb és legismertebb zenei előadója, egyben leghíresebb szülöttje,Rihanna, a 9-szeresGrammy-díjas világhírű énekesnő, aki napjaink egyik legnagyobb globális szupersztárja. Barbados népszerűsítésében is tevékenyen részt vesz, ő az ország kulturális nagykövete és hivatalos turisztikai arca is. Szereplésével több országimázs filmet is leforgattak már.
A barbadosi konyha afrikai, portugál, indiai, ír, őslakos indián, kreol és angol keveredésből jött létre. A főételek rendszerint húsból és halból készülnek, amelyeket fűszerekkel és gyógynövényekkel ízesitenek, s forró köretet adnak hozzá salátával. Ehhez gyakran többféle mártás is dukál.[14]
Mint a brit gyarmati örökség más karibi országaiban, akrikett ezen a szigeten is nagyon népszerű. Barbados tagja a több kis országot tömörítő, többszörös világbajnokkarib-térségi krikettválogatottnak is. A térségben működőCaribbean Premier League (CPL) nevű 20-as krikettbajnokság helyi képviselője aBarbados Royals. Ezentúl népszerű arögbi és akosárlabda is, amely utóbbit főleg az iskolákban vagy főiskolán játszanak.
.svg)
.svg)
.png)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
