A Balti-tenger területe kb. 370 000 km², térfogata 21 000 km³ körül van. Az átlagos mélysége csupán 55 méter, legnagyobb mélysége 459 méter (Stockholmtól délre). Vízgyűjtő területe a határoló országokon túlFehéroroszország,Csehország,Szlovákia,Norvégia ésUkrajna területére is benyúlik. Mintegy 80 millió ember él a Balti-tenger vízgyűjtő területén. A tenger nevéből származik abalti országok elnevezés a közvetlenül a Balti-tenger keleti partvidékén fekvő három ország megjelölésére, valamint aBaltikum, amely ezeken kívül gyakran a Balti-tenger körül fekvő többi országot is magában foglalja.
A Balti-tenger egy viszonylag új tenger, alegutóbbi jégkorszak hozta létre. Jelenlegi formáját i. e. 4000 körül érte el. Ahogy a jég húzódott vissza és a föld felemelkedett a jég nyomása alól, a tenger folyamatosan változott. Hol tó volt csupán, hol azÉszaki-tengeren keresztül az Atlanti-óceánhoz kapcsolódott, hol pedig északkelet felé aJeges-tengerhez.A fejlődési szakaszok során a tenger hőmérséklete és sótartalma változott. Ennek megfelelően az élővilága is cserélődött. A tenger fejlődési szakaszait az adott korszak jellemző fajáról nevezték el:
Balti Jeges-tó – i. e. 13 000
Yoldian-tenger – i. e. 10 300
Ancylus-tó – i. e. 9500
Mastogloia-tenger – i. e. 8500
Littorina-tenger – i. e. 7500
Post-Littorina-tenger – i. e. 4000 – napjainkig
Apleisztocén földtörténeti korban azEridanos ősfolyó völgye terült elLappföldtől a Botteni-öböl helyén egészen a mai Északi-tengerig. Az első jégkorszak mintegy 700 000 évvel ezelőtt eltüntette a folyót és kiszélesítette a medret a mai Balti-tenger számára.
Hófödte Balti tenger környéke, aBotteni-öböl északi része még be van fagyva
Először egyXI. századi német krónikás, aBrémai Ádám(Adam Bremensis) használta aBalti-tenger kifejezést, valószínűleg egy észak-európai nagy sziget,Baltia nyomán, melyet már a görög Xenophon is említett azi. e. 4. században. Lehetséges, hogy a germánbelt (dán szó a tengerszorosra) vagy alatinbalteus (öv) szavon alapszik. Mások szerint azindoeurópaibhel (fehér, fényes) szóból származhat. Mindenesetre a tenger után az egész régiótBaltikumnak nevezik.
Használatos aKeleti-tenger ésNyugati-tenger elnevezés is különböző nyelveken:
A germán nyelveken általábanKeleti-tenger:Dánul:Østersøen,hollandul:Oostzee,németül:Ostsee,norvégul:Østersjøen éssvédül:Östersjön. MivelFinnország sokáig Svédország része volt, átvették a megnevezést, ígyfinnül is Keleti-tenger(Itämeri), annak ellenére, hogy Finnországtólnyugatra található.Magyarul is sokáigKeleti-tenger néven ismerték.
Több nyelven (angolul, latin-alapú és szláv nyelveken)Balti-tenger:franciául:Mer Baltique,olaszul:Mare Baltico;lengyelül:Morze Bałtyckie vagyBałtyk,oroszul:Baltyijszkoje more (Балтийское море);lettül:Baltijas jūra éslitvánul:Baltijos jūra.
ARómai Birodalom idején a tengertMare Suebicum vagyMare Sarmaticum néven ismerték.Tacitus római történelemíró i. sz.98-ban aDe Origine et situ Germanorum című munkájában a germánszvév törzsek (suebi → Suebicum) után nevezi el a tengert, ésbrakkvízűnek (sós és édesvíz keveréke) írja le. Később,551 tájánJordanes már mintGermán-tengernek nevezi agótokról szóló munkájában.
Aviking korban (9–11. század) Skandináviában mintKeleti-tó (példáulAustmarr, "Keleti-tenger"-ként említi aHeimskringla ónorvég mondagyűjtemény) hivatkoznak a tengerre. ElőfordulGandvik néven is, a "-vik" jelentése ónorvégül "öböl", ami azt jelzi, hogy a vikingek – helyesen – tengeröbölnek és nem tónak ismerték. (Más felfogás szerint aGandvik név csupán aBotteni-öblöt jelenti, nem az egészBalti-tengert).
A tengerből jelentős mennyiségűborostyánt is nyertek főleg a déli partján lakók. Két borostyán múzeumban lehet megismerkedni a borostyán történetévelKalinyingrádban (Oroszország) ésPalangában (Litvánia). ABaltikum országaiban ésLengyelországban is mind a mai napig nagyon népszerűek a borostyánból készült ékszerek, dísztárgyak.
A koraiközépkorban a vikingek apomeránokkal (maiLengyelország területén élő szláv törzsek) harcoltak a tenger ellenőrzéséért. A vikingek végülOroszország folyóit használva egészen aFekete-tengerig és Dél-Oroszországig jutottak.
A12–13. századi baltikeresztes hadjáratok során az addig pogány vallású törzseket – Európában utolsóként –keresztény hitre térítették (először a svédek a finneket, majd a dánok és németek az észteket és letteket, végül a litvánokat). ANémet Lovagrend (Teuton Lovagrend) a déli és keleti part nagy részének ura volt ekkor, legyőzvén mindenkit a környéken a dánoktól az oroszokig.
A13–17. század között aHanza-szövetség uralta aBalti régiót, így biztosítva biztonságos kereskedelmi útvonalakat a tag-városai között. A 17. században Lengyelország, Dánia és Svédország háborúzott a Balti-tenger uralmáért(Dominium Maris Baltici), melyet végül a svédek nyertek meg. A svédek ezután csak mintMare Nostrum Balticum (ami Balti-tengerünk) néven hivatkoztak a tengerre.
A hideg, édes-sós víz jól konzerválta az évszázados, elsüllyedt fa hajókat is: egy szép példa erre a Stockholmban kiállítottVasa, mely1628 augusztusában, az első útján süllyedt el a stockholmi kikötő területén. Mivel elég sekély vízben és ráadásul függőlegesen süllyedt el,1961-ben kiemelhették. Hosszú konzerválás után a hajó1990 óta fogadja az érdeklődőket, a szárazdokk Stockholm leglátogatottabb múzeuma.
Északon aBotteni-öböl ékelődik Finnország és Svédország közé. Ettől délre található azÅlandi-tenger. Keleten aFinn-öböl nyúlikHelsinki ésTallinn között egészenSzentpétervárig.Azészaki Balti-tengertStockholm, Délnyugat-Finnország és Észtország határolja. A keleti- és nyugati Gotlandi-medence alkotja aközép-Balti-tengert.
Mivel adán szorosok elég keskenyek és sekélyek, mintegy 25-35 évbe telik, míg a Balti-tenger vize kicserélődik az Atlanti-óceán vizével.A tengerbe elég sok folyó hordja az édesvizet, ezért a Balti-tenger sótartalma elég alacsony, úgynevezettbrakkvíz (édesvíz és sós víz között). A tengeren gyakorlatilag nincsárapály jelenség. Ezek a sajátosságok is hozzájárultak speciális balti-tengeri állat és növény-fajok kialakulásához. Abalti hering például kisebb, mint az északi-tengeri vagy atlanti rokona.
A környező mezőgazdasági területekről igen nagy mennyiségű (mű)trágya mosódik a vízbe, valamintSzentpétervár szennyvizének nagy része is tisztítatlanul ömlik a tengerbe. Ezért nyaranta a kék-zöldalga erősen elszaporodik, egyes esetekben a fürdőzést is megtiltják a fertőzöttebb területeken.
„A Balti-tengeren a legsűrűbb a világ tengerei közül a hajóforgalom: rendszeresen mintegy 2 ezer hajó mozog itt és ezek között mintegy 200 nagy olajszállító. Szinte kivétel nélkülorosz hajók.”[2] A tengeren évente mintegy félszáz hajóbaleset történik, de az óriástankhajókkal nem esett eddig komolyabb baleset. Az olaj mellett jelentős a vegyi anyagok szállítása is, és az ezzel kapcsolatos környezeti kockázat,2005-ben több mint 9 millió tonnányi vegyi anyagot hajóztak be balti kikötőkben.
Pósán László:A német kereskedők "Hanzája" a Balti- és az Északi-tenger térségében a XII-XIII. században, Klió: történettudományi szemléző folyóirat, 1996. (5. évf.) 2. sz. 71. old.
Krüger, Kersten:Skandinávia és Mecklenburg a kora újkorban : A térség államai és a Balti-tenger feletti hatalom kérdése, Történeti tanulmányok: a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézetének kiadványa, 1996. 4. köt. 49-80. old.
A Balti-tenger ökológiai feltérképezése, Búvár (1960-1989), 1984. (39. évf.) 10. sz. 452. old.
A Balti-tenger környezetvédelmére, Búvár (1960-1989), 1976. (31. évf.) 1. sz. 34. old.
Novotny Iván - Lenz, S. - Seelmann, D.:Repülés a föld és tenger felett. Északi-tenger-Schleswig-Holstein-Balti tenger, Geodézia és kartográfia, 1973. (25. évf.) 3. sz. 228-229. old.
Csatorna a Balti- és a Fekete-tenger között, Természettudományi füzetek: A Délmagyarországi Természettudományi Társulat közlönye, 1896. (20. évf.) 1-2. sz. 56-57. old.
.svg)
