Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Balogh Edgár | |
 | |
| Született | Kessler 1906.szeptember 7. Temesvár |
| Elhunyt | 1996.június 19. (89 évesen) Kolozsvár |
| Álneve | Farkas Lőrinc |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Balogh Ferenc Balogh András |
| Foglalkozása | publicista, főszerkesztő,rektor |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
 AWikimédia Commons tartalmazBalogh Edgár témájú médiaállományokat. | |
Balogh Edgár, írói álnevénFarkas Lőrinc, szignóján: „-logh” (Temesvár,1906.szeptember 7. –Kolozsvár,1996.június 19.)szlovákiai, majdromániai magyar publicista, főszerkesztő, egyetemi tanár, tudományegyetemi rektor.
Kessler Ferencnagyszebeni szász katonatiszt és egy magyar irodalom szakos pozsonyi tanárnő fia. 1926-ban vette fel anyai ági családi nevét.Pozsonyban végezte el a magyar reálgimnáziumot, majd aprágai német egyetem filozófiai karán folytatta tanulmányait. Etnográfusnak készült. Első írása 1922-ben jelent meg alosonciA Mi Lapunk c. ifjúsági folyóiratban, első tanulmányát(A szűzgulyahajtás) 1927-ben az Ethnographia-Népélet közölteBudapesten.
Publicisztikai munkásságát aPrágai Magyar Hírlapban, acsehszlovákiai magyar ellenzéki pártok lapjában kezdte. Kezdeményezője és szervezője volt a csehszlovákiai magyar ifjúság haladóSarlós-mozgalmának. 1931-ben akommunista mozgalomba kapcsolódva[1]Fábry Zoltánnal szerkesztetteAz Út című prágai kommunista szellemű művelődéspolitikai folyóiratot, s 1934-ben fordításában jelent meg aBarnakönyvHitler-Németországról és a lipcsei perről című németantifasiszta mű. A csehszlovák hatóságok 1935-ben kiutasították; visszatért szülőföldjére, s előbbKolozsvárt, majdBrassóban telepedett le.
AKorunk belső munkatársa s aBrassói Lapok cikkírója. Mint aMADOSZ vezetőségi tagja kezdeményezte a romániai magyar ifjúság 1937-esVásárhelyi Találkozóját, egyik elindítója a népfront jellegűErdélyi Enciklopédia Könyvkiadónak. Itt jelent meg 1939-benÍratlan történelem c. cikkgyűjteményeErdéllyel ésOlténiával való ismerkedéséről s Duna-völgyi összehasonlító történelemszemléletéről.
Abécsi döntések után rövid ideigKalotaszentkirályon tanítóskodott, majd hatósági eltávolítása utánMóricz Zsigmond megbízásából aKelet Népe kolozsvári szerkesztője (1941) s a budapestiMagyar Nemzet, 1942-től a budapestiKis Újság munkatársa.Józsa Bélával együtt állította össze a48-as Erdély c. zsebkönyvet (Kolozsvár, 1943); 1944 elején elkészültHármas kis tükör c. cikkgyűjteményét aMagyar Élet Kiadó anémet megszállás miatt csak 1945-ben tudta megjelentetni.
Részt vett azészak-erdélyi antifasiszta ellenállási mozgalomban. Közvetlenül a felszabadulás után,1944.október 18-án kezdeményezésére jelent meg Kolozsvárt aVilágosság c. napilap, melynek 1948-ig főszerkesztője. AMagyar Népi Szövetség (MNSZ) alelnöke (1946-ig), s mint a művelődési osztály vezetője vett részt a romániai magyarság új művelődési intézményeinek megszervezésében, ill. a régiek demokratizálásában.
Az MNSZ kiadásában jelent meg "Tíz esztendő tíz cikke" alcímmelA Szudétáktól a Fekete-tengerig c. kis kötete (Kolozsvár, 1945). Az1848-as forradalom centenáriumáraAz igazi 1848 c. alatt kiadott rádióelőadásaibanKossuth ésNicolae Bălcescu kézfogását népszerűsítette. Egyetemi tanár (1948), majd rektor (1949) aBolyai Tudományegyetemen. 1949 őszén az MNSZ több más vezetőjével együtt a szocialista törvényesség megsértésével bebörtönözték s csak 1956-ban rehabilitálták.
A Babeș és Bolyai Egyetemek egyesítése után a magyar irodalomtörténeti tanszéken publicisztikát adott elő. 1957-től 1971-ig az újraindulóKorunk főszerkesztő-helyettese. Újabb cikkgyűjteménye azEgyenes beszéd (1957), ezt követte irodalompolitikai jegyzeteinek kötete, aToll és emberség (1965). Ugyanebben az évben adták ki BudapestenHét próba ("Egy nemzedék elindul") c. emlékiratát, ebben a Sarló történetét írta meg személyi vallomás formájában.
Az otthoni íróasztal, az egyetemi katedra és a szerkesztőség aprómunkáit tükrözteÉn tintás esztergapadom c. jegyzetgyűjteménye (1967). Egy-egy kötetet szerkesztett s bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel látott elNicolae Bălcescu (1956),Benedek Elek (1957),Móricz Zsigmond (1962),Ady Endre (1967),Szentimrei Jenő (1968) ésFábry Zoltán (1973) publicisztikai munkáiból.
Tanulmányokat közölt a régi Korunk elindulásáról, fordulatáról és eszmei kiforrásáról (NyIrK, 1964, 1968, 1970, 1973; együtt kötetbenItt és most, Kolozsvár, 1976); azErdélyi Helikon,Erdélyi Múzeum ésMagyar Kisebbségmarxista értékeléséről (Korunk 1964/12; 1965/7-8; 1969/10).Szép halál c. története (Kortárs, Bp. 1969) az antifasiszta mozgalom emlékét idézi, aSzép élet ésSzép szó (Kortárs, Budapest, 1973) kisközösségek benső feszültségét, vitáit tükrözte; a három együttSzárnyas oltár címmel jelent meg (Budapest, 1978).
Intelmek c. kötetében (1972) a fiatalság elé állított reális eszményképet. 1974-ben két gyűjteményes kötetét adták ki:Duna-völgyi párbeszéd c. alatt 1929 és 1972 közt szerzett írásaiból válogatott Budapesten Sándor László;Mesterek és kortársak c. alatt Bukarestben jelent meg irodalompolitikai tanulmányaiból és emlékezéseibőlKántor Lajos összeállítása. További kötetei:Szolgálatban : emlékirat 1935-1944 (1978);Táj és nép (Kolozsvár, 1978);Vargyasi változások (Bartha Árpádfényképfelvételeivel, 1979).
1971-ig aKorunk főszerkesztő-helyettese, illetve az 1981-től megjelenőRomániai magyar irodalmi lexikon főszerkesztője volt. Kolozsvárott hunyt el, aHázsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.Fiai Balogh Ferenc építész és Balogh András színházi rendező.
.svg)
