A balkáni gerle óriási és gyors terjeszkedése a szemünk előtt zajlott le a20. század közepén. Eredetileg csak az európai kontinens délkeleti részétőlTörökországon keresztülIndiáig költött (bizonyos nyelvekben, mint aszlovén nyelvbenturška grlicá-nak, azaztörök gerlének szokás emiatt nevezni). A század első éveiben aztán lassan terjeszkedni kezdett aBalkánon észak felé,1930-tól pedig gyorsan nyomult északnyugati irányba, 1930-ban észlelték előszörMagyarországon, azóta márAngliába is betelepedett.Angliát1955-ben érte el és 15 éven belül elfoglalta az összes brit szigetet. Kóborló egyedeit látták márFeröeren is.1974-ben elértePortugáliát és napjainkbanÉszak-Afrika felé terjeszti fészkelő területét. Elterjedési területét Ázsiában is megnövelte, ma már keleti irányban elérteKína ésDél-Korea területét is. Ezen kívül betelepítettékJapánba is. A fajt meghonosították az amerikai kontinensen is. Betelepítették azEgyesült Államok területére, onnan elvándorló egyedek letelepedtek aBahama-szigeteken és aKajmán-szigeteken is. Emellett a karibi térségben meghonosítottákGuadeloupe szigetén is. Onnan már átterjedt néhány környező szigetre, ígyMartinique,Montserrat,Saint Kitts és Nevis szigetére is.
Elsősorban az emberi településeket keresi. A balkáni gerle gyors térnyerése miatt a korábban elterjedtvadgerle kiszorult a településekről és inkább a szántóföldek, külterületek madara maradt. A balkáni gerle a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, de a nagyobb testű elvadultházi galambokkal nem mindenütt bírja a versenyt. A házi galambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így fészkelési konkurencia nincs a két faj között.
Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó állomány tartózkodik az élőhelyükön.[4] Az első példányt Ujhelyi István földbirtokos, amatőr ornitológus ejtette elBerettyóújfaluban, 1932-ben.[5]
Testhossza 31–33 centiméter,szárnyfesztávolsága 47–55 centiméter, testtömege pedig 170–240 gramm közötti.[4] Tollazata nagyrészt barnásszürke, vöröses mintázattal. Fekete, fehérrel szegélyezett nyakörve van, amely a fiataloknál még hiányzik. Csőre fekete, lába vörös.[6]
Kultúrnövények és gyomnövények magvaival táplálkozik, de csigákat és rovarokat is fogyaszt.[4] A fiókáknak a tojó nem a csőrében hozza az ennivalót, mint a fecskék, hanem a begyében felaprózódott élelemnek és egy zsíros váladéknak a keverékét (begytej) öklendezi a fiókák szájába.
A költési időszak április végétől októberig tart, évente többször költ, enyhe időben télen is. A fészekalja kéttojásból áll, melyen 18–22 napig kotlik. A fiatal madarak a 26. nap környékén repülnek ki.
_Rajasthan.jpg)
.jpg)
.jpg)
