Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Balavásár(Bălăușeri) | |||
| A református templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Maros | ||
| Község | Balavásár | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 547100 | ||
| Körzethívószám | +40 x65[1] | ||
| SIRUTA-kód | 115646 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1170 fő(2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 859 (2011)[2] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 325 m | ||
| Időzóna | EET,UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Balavásár (románulBălăușeri,németülBladenmarkt) faluRomániában,Erdélyben,Maros megyében. Községközpont, jelentős forgalmi csomópont.
Neve a régi magyarBala személynévből ered, névutótagja egykorivásáraira emlékeztet.
A faluMarosvásárhelytől 18 km-re délkeletre, aKis-Küküllő középső folyásának jobb oldalán fekszik. AzErdélyi-medence közepén, aKüküllőmenti-dombvidéken található. A helység alaprajza nyugat–kelet irányú, a főutcán kívül kevés mellékutcája van.
1325-benBalauasara néven említik.[3] A letelepülés 1200. és 1250. között mehetett végbe.[4] AKiskend-i uradalomhoz tartozó birtokokat (Balavásár területét is), aSzalók nemzetségbeli Baládfiak kapták. A földbirtok megműveléséhez lakosságot telepítettek. Később, a birtok felaprózódásával, a népesség földművelő munkásokra és részbirtokosokra oszlik. A földbirtokosok olcsóbb munkaerőt (zsellérek, cselédek) telepítenek. Így jelenhetett meg aromán éscigány népesség. A kereskedelem fejlődésével zsidó családok is lakják.[5] Ősi vámoshíd is volt aKis-Küküllő folyón.
Kitűnő bortermővidék, szüretei, vásárai egykor messze földön híresek voltak.1851-ben az itteni szüreten tartották megbeszélésüket aMakk-féle összeesküvés résztvevői, akiket árulás folytán1854-benMarosvásárhelyen a Postaréten kivégeztek.
Atrianoni békeszerződésigKis-Küküllő vármegyeErzsébetvárosi járásához tartozott. Ezután román közigazgatásba került, 1940 és 1944 között újra magyar fennhatóság alattMaros-Torda vármegye része volt, azóta román közigazgatásban áll.
Vására régóta nevezetes. A környező települések lakói állat, termény és háztartási szükségleteinek vásárait bonyolították és bonyolítják le, pénteki napon.
A település melletti nagy kiterjedésű szőlőhegy és a termékeny talaj (ártéri hordalékos) a völgyben, nagymértékben meghatározta a lakosság foglalkozását.
1850-ben 583 lakosából 430 főmagyar, 83román, 52cigány és 18zsidó.1910-ben 985-en lakták, 929 fő magyar és 55 román.
1992-ben 1290 lakosából 1063 fő magyar, 121 cigány és 106 román volt.
2002-ben 1228-an lakták, 958 fő magyar, 174 cigány és 96 román.
Területén kereszteződik azE60-as (DN13) nemzetközi műút, aDN13ASzováta irányú elágazása és a DJ142 megyei alárendeltségű műútDicsőszentmárton felé. Távolságok műúton:Marosvásárhely - 24 km,Segesvár - 31 km, Dicsőszentmárton - 36 km, Szováta - 36 km. A falu közepétől déli irányba halad azEgrestőre vezető műút.
A falun áthalad a 307-es számúParajd–Balázsfalva közötti vasútvonal is, amely kiszolgáljaSzovátát ésDicsőszentmártont is.