AB–24Liberator amásodik világháborúban alkalmazott amerikai hadászati nehézbombázó repülőgép volt, melyet aConsolidated Aircraft fejlesztett ki és gyártatottaz Amerikai Egyesült Államok Légiereje számára. ALiberator nevet a brit légierőben kapta. Kifejlesztése1939-ben kezdődött el, első bevetésére1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. Annak ellenére, hogy a legnagyobb példányszámban készült amerikai bombázó volt, aB–17 Flying Fortress sokkal nagyobb ismertségre tett szert. A második világháború idején annak minden frontján harcolt, részt vettMagyarország bombázásában is. AB–17-tel szemben szerkezete a harci sérüléseket kevésbé viselte el, a nagyoldalviszonyú[1]vitorlázórepülőgépszerűlaminárisDavis-szárnyprofil miatt nehezebben volt vezethető mint aB–17. Fel- és leszálláshozFowler-féle fékszárnnyal rendelkezett.[2] A korai változatok motorjai mechanikus, a későbbiekturbófeltöltővel készültek. Előnye volt aB–17-tel szemben, hogy a szembe támadás elleni védelme jobb volt, mert aG változat 26. példányától megjelent a forgatható orrlövész torony. Ugyancsak előnyösebb volt az osztott oldalkormány motorhiba esetén. Az utolsó nagy számban gyártott sorozat aB–24M volt. Különböző változatait teherszállításra, kiképzésre, tengerészeti járőrgépnek és bombázónak használták. Nagy hatósugarú együléses vadászgépek helyett nehézvadászként nem vált be.
Liberátorok bombázzák a szolnoki vasútállomást 1944-benConsolidated B-24 Liberator nehézbombázó
XB–41 a bombázók kísérésre szánt nehéz vadász 14 db nehézgéppuskával bombateher helyett. Nem vált be.
B–24C
AB–24A továbbfejlesztett változata, amelyre turbófeltöltővel felszerelt R–1830–41 motorokat szereltek. Hogy megtartsák a feltöltő és az intercooler beömlő-nyílását, a motorburkolatot fektetett ellipszis alakúra alakították ki és a két beömlőt a burkolat két oldalán helyezték el. A faroklövész helyét módosították, új, hidraulikus hajtású Consolidated A–6 típusú toronyba egy.50 kaliberes ikergéppuskát szereltek, valamint egyGlenn L. Martin Company tervezte tornyot szereltek a törzs elejére. Összesen kilenc B–24A lett átépítve.
A 41–23809 sorozatszámú B–24D–5–CO brit légitámaszpont felett. A gép a 8. légierő 93. bombázóosztály 329. bombázószázadába tartozott, 1944. szeptember 21-én Belgium felett lezuhant
B–24D
Az első nagy sorozatban gyártott változat, 1940 és 1942 között készültek. Gyakorlatilag aC erősebb R–1830–43 turbófeltöltős motorokkal. A gyártás során megváltoztatták a törzs és a farokgéppuskák tornyait. Összesen 2696 darab épült, melyből a 2381-et a Consolidated San Diegó-i, 305-öt a Fort Worth-i, és 10 darabot a Douglas tuslai gyára gyártott le.
B–24E
XB–24F
Prototípus a felfújható gumicsónakok helyére beépített jégtelenítő berendezés teszteléséhez. Összesen 1 darab lett átépítve egy B–24D-ből.
B–24G
aNorth American Aviation 1942-ben kötött szerződése alapján legyártottB–24D-k típusjele. Sperry Gyroscope Co. által gyártott gömbtorony és három .50 kaliberes géppuska lett szerelve az orrba. Összesen 25 darab készült el.
B–24G–1
a North American által épített B–24H-k típusjele. A legtöbbG a 15. légierőhöz lett leszállítva olaszországi légitámaszpontokra. Összesen 405 darab épült.
A 41–28851 sorozatszámú B–24H–15 az angliai RAF Mendlesham légitámaszponton. Jól megfigyelhető az orrgéppuska-torony és a pilótafülke melletti páncéllemez. A gép a 34. bombázóosztály 7. bombázószázadába tartozott
B–24H
A szemből támadó német vadásztaktikákra válaszul ebbe az altípusba Emerson A–15 típusú orr-géppuskatornyot is beépítettek. Körülbelül ötvenféle módosítást végeztek asárkányszerkezeten és átalakították a bombakamrát is. A farok-géppuskás nagyobb látószögű ablakokat és a Martin A–3„nagy kalap” (high hat) kupolájú tető-géppuskatorony kapott, továbbá az oldallövészek ablakait átlátszó műanyagra cserélték, hogy csökkentség a tüzelés közbeni vibrációt. A legtöbb gépet aFord Willow Run-i gyára gyártotta le, összesen 3100 darabot.
A 42–99949 sorozatszámú B–24J–55 valahol Európa felett. A gép a 8. légierő 93. bombázóosztály 328. bombázószázadába tartozott, 1944. szeptember 21-én Belgium felett lezuhant
B–24J
AJ nagyon hasonlít aH változatra, azonban az Emerson-orrtorony hiánya miatt egy módosított, hidraulikus működtetésű Consolidated A–6 tornyot alkalmaztak a legtöbb J-n, melyek a Consolidated San Diego-i és Fort Worth-i gyáraiban lettek legyártva. A B–24J-k fejlettebb, C–1 típusú autópilótával lettek felszerelve és a M–1 típusú bombázóirányzékot alkalmaztak. A B–24H részegységeit a J-k számára szintén a Ford gyártotta le és a többi gyár által végszerelt, C–1-gyel, vagy M–1-gyel szerelt gépB–24J típusjelet kapott. AJ volt az egyetlen változat, melyet mind az öt gyártó gyártott. Összesen 6678 darab épült ebből.
Ez a szócikk részben vagy egészben aConsolidated B-24 Liberator című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
