Pszeudo-Arisztotelész szerint (830a: 1) abolinthosz (βολινθος) nevezetű jószág az ökörnél nagyobb, erősebb és szőrösebb, nyakán sörényt visel és a paionoi és a trák (pontosabbantrák–szkíta) maidoi nemzetség lakóhelyét elválasztó Hészainosz nevű hegységben él. A paionok egykor aVardar folyó környékén, a maidok pedig aPirin-hegységben laktak. Az említett hegyek tehát a Vardar és aSztruma folyó völgye között emelkedtek.
Pszeudo-Arisztotelész szerint paionoi neve (görögösen)monaiposz (μοναιπος) volt. Utóbb ezen nevetArisztotelészΠερι τα ζωα ιστοριων című munkájában (9: 45) kiigazította:bonaszosz (βονασος) stb.[1][2]
A szóban forgó állat nevét Wilhelm Tomaschek többek között a magyarbelény,bölöny szóval hozza kapcsolatba.[2] Lenyesve a görögösbolinthosz kifejezés végéről a névszó (görögben kötelező) jelölését, valamint athéta segédhangzót – valóban –, a magyarbölény főnévhez hasonló,bolin alakú betűsort kapunk eredményül.
Czuczor Gergely ésFogarasi János szerintbölény szavunk„(…) Gyöke böl vagy běl az ideoda járásra vonatkozó bol gyökkel azonos, miszerint bölény am. bolygó, bolyongó. V. ö. BOL, gyök.”[3]
Amérsékelt öv legnagyobb szárazföldiemlősei, amelyek 3,5 méter hosszúságot és 1,86 méter magasságot érnek el. Testfelépítésük aszarvasmarháéhoz hasonló, a következő különbségekkel: a marjuk (válltájuk) jóval magasabb és púposan kiemelkedik; a homlokuk szélesebb; a szarvaik a fejeik elejéből indulnak ki, nem pedig a homlokcsont hátsó szögletéből, mint az a szarvasmarha és abivaly szarvainál, aránylag kicsik, hengeresek, simák, ki- és fölfelé hajlóak; bojtban végződő farkuk rövid, vastag; szőrzetük puha, sűrű, a testük hátulsó felében rövid, sima, a homlokán, fején, nyakukon és marjaikon hosszú gubancos sörénnyé, az állukon pedig szakállá hosszabbodik; a színezetük barna, lábaik végei, valamint sörényeik sötétebbek, farkbojtjaik pedig barnásfekete.
Az európai bölényt egész a legújabb időig sokszor összetévesztették a vadőstulokkal(Bos primigenius), amely azókorban ésközépkorban szintén élt mégKözép-Európában, és aszarvasmarha ősének tekintették. Az európai bölény a középkorban még gyakori voltEurópa erdeiben. A középkoriMagyarországon gyakori vad volt, amit bizonyítanak a bölény összetételű helynevek és a korabelikrónikák is.
↑Harlan, R. Bos latifrons, (nobis.): Broad headed Fossil Ox,Fauna americana: being a description of the mammiferous animals inhabiting North America. Philadelphia: Anthony Finley, 273. o. (1825)
_male_Bia%25C5%2582owieza.jpg)
